Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

Az országgyűlés képviselőházának 2o? kormány gondoskodjék arról, hogy a túlzott mértékben történt kamatszámítás összegét tőketörlesztésre fordítsák. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Györki Imre: Ugyanezen felszólalásom alkalmával utaltam arra a bankpraxisra, amely különösen egyes alföldi vidékeken dívott, amikor túlzottan magas kamatokat számítottak fel az adósoknak, olyan magas összegeket, amelyeknek felszámítása az adósok teljes tönkretételét jelentette. Két konkrétumot is hoztam fel beszédemben. Az egyik konkrétum volt a Szentesi Takarékpénztár, amelyre vonatkozólag jegyeztem be az interpellációt, a másik pedig, amire következő interpellációm vonatkozik, a Hajdúszoboszlón levő Hajdúmegyei Takarékpénztár ügye. Felszólalásomra az igen t. pénzügyminiszter úr a Képviselőház november 29-én tartott ülésén reflektált és ekkor tartott felszólalása alkalmával azt a kijelentést tette, hogy ahol visszaélés történt, azt irgalmatlanul el kell taposni. Azt is mondta, hogy a Szentesi Takarékpénztár esetét megvizsgálta az akkori időben a Pénzintézeti Központ, de nem lehetett feltalálni ennek az állítólagos köriratnak sem fogalmazványát, sem kópiáját és azonkívül az intézet igazgatósága tagadásba vette a dolgot. Emlékeztetem a t. Házat, hogy mi volt a Szentesi Takarékpénztárnak az az általam nehezményezett körirata. Ha jól emlékeznek tképviselőtársaim, tudják, hogy a Szentesi Takarék igazgatója köriratot intézett és terjesztett fel a központhoz, amelyben azt mondotta, hogy: »minden tisztviselőnek leleményesnek kell lennie, hogy valami kis mellékjövedelemre szert tehessünk a nélkül, hogy azért — mint több esetben megtörtént — a gazdák a főispánhoz szaladjanak segítségért az uzsorás bank ellen.« Ebben a köriratában azt mondja, hogy: a fél ágybéli képességei szerint kell számítani a kamatokat és hogy a kamattétel kialakulását némileg megnehezítsük, a lejáratot pár nappal hol előbbre, hol visszatoljuk és így az egyszerű számításokkal való ellenőrzést meghiúsíthatjuk. Erre a felszólalásomra és erre a köriratra, amely megjelent nemcsak a Pénzügyi Hirlap általam felolvasott múlt évi augusztus 12-i számában, hanem megjelent két fővárosi lapban, megjelent két vidéki lapban, a Szentesi Takarékpénztár egyszerűen a hallgatás álláspontjára helyezkedett, nem. ment a sajtóbírósághoz és nem kívánta ezt a rágalmat, amely szerinte rágalom, bizonyítás tárgyává tenni, hanem megelégedett azzal, hogy hivatalos vizsgálat alapján a Pénzintézeti Központ vizsgálja meg. S a Pénzintézeti Központ vizsgálata alapján adta meg a pénzügyminiszter úr azt a válaszát, amelyet az imént ismertettem és amelyre vonatkozólag fenn kell tartanom teljes egészében azt az állításomat, amit akkor is mondottam felszólalásomban, hogy a pénzügyminiszter urat félrevezették, a pénzügyminiszter urat valósággal becsapták, amikor azt mondották, hogy ilyen körirat nem volt, ezt a köriratot feltalálni nem lehet, sem ennek a fogalmazványát, sem a kó» piáját, és ezt az intézet igazgatósága is tagadásba vette. T. Ház! Azóta beszereztem, kezembe került ez a körirat. A körirat 1933. január hóban kelt, akkor jelent meg nyomtatásban, bár, mint mondtam, néhány hónappal később adták közkézre és ugyanakkor megindult a bank ellen és a bank igazgatói ellen uzsora vétsége és uzsora bűntette miatt a bűnvádi eljárás, azóta le is folytatták a bűnvádi eljárást. Tárgyilagosan BEPVmLfjHÁZI KAÍLÖ SIX. ülése 1934 január 2h-én, szerdán. 367 elmondom, hogy a szegedi kir. ügyészség 1933. december 31-én kelt végzésében, tehát interpellációm f bejegyzése után mintegy reinhardti rendezésszerűen meghozta a megszüntető határozatot. A megszüntető határozat arra van alapítva, amit a pénzügyminiszter úr mondott és amire a pénzügyminiszter úr hivatkozott, a Pénzintézeti Központnak nyilatkozatára, hogy ilyen körirat nem volt, ilyen körirat az igazgatóságnál még konceptusban sem lehet feltalálni. Azt mondom, hogy helyes, el kell fogadni a szegedi kir. ügyészségnek megszüntető határozatát, azt kell azonban látnom, hogy a szegedi kir. ügyészség megszüntető határozata is azt mondja, hogy a jelentésnek erre vonatkozó része akként hangzott, — már t. i. a Szentesi Takarékpénztárnak a Kereskedelmi Bankhoz intézett jelentése — hogy az intézet egyes feleknek vagyoni képességeihez képest némi költséget számított fel a törvényes és megengedett kereten belül. Méltóztassék a disztinkcióra figyelni. Ismételten hangsúlyozom, hogy dacára annak, hogy a körirat két budapesti, két vidéki és egy pénzügyi hírlapban jelent meg, maga az érdekelt Szentesi Takarékpénztár nem tartotta szükségesnek, hogy a sajtópert megindítsa, azaz az »ágybéli képességéét most már az igazgatónak tanúvallomása alapján »vagyoni képesség«-re változtatta át. De ugyancsak a lefolytatott vizsgálat során kihallgattak egy másik tanút is, kihallgatták az intézet alelnökét, aki, úgylátszik, nem beszélt jól Össze az intézet vezérigazgatójával és nem azt mondta, hogy nem az ágybéli képesség szerint számítottak, hanem a vagyoni képesség szerint, hanem azt mon dl a, hogy volt egy ilyen körirat, a köriratot azonbin nem foganatosították, az csak konceptus alakjában volt az intézet birtokában. Látjuk tehát ebből a két körülményből, még az ügyészség megszüntető határozatából is, hogy igenis a bank igyekezett tisztára mosni magát ^ a vizsgálat, illetve a nyomozás során és a pénzügyminiszter urat a le°rútabban becsapták akkor, amikor olyan jelentést tettek neki, bop-y ilyen konceptus az igazgatóságban elváltaián nem volt és ilyet a Pénzintézeti Központ feltalálni nem tudott. Utalok arra is, hogy az ügyészség megszüntető határozata a következő rendelkezést .is tartalmazza (olvassa): »Továbbá az a körülmény — tudnillik az ágybéli képességre vonatkozólag mondja — szolgáltatja erre nézve a bizonyítékot, hogy a sértett azon előadását, hogy a bizalmas jelentésben ágybéli képesség szerint kamatfelszámításról volt szó, a nyomozás során kihallgatott tanuk yállfvmá«ai némileg támogatják.« Tehát a megszüntető határozat is azt mondia, hogy a tanúvallomások némileg támogatják az idevonatkozó feljelentés valóságát. Ha azonban a t. ügyészség, amely utasításra jár el, nem fogadta volna el az érdekelt igazgatónak, takarékpénztári tisztviselőknek és takarékpénztári alelnöknek vallomását, mint döntő bizonyítékokat hoo-y az eljárást megszüntesse, hanem az érdektelen .tanuk vallomását fop-a^ta volna el. akkor rá.iött volna a következőkre (olvassa); »Dósai Molnár Pál. az intézet váltóosztályának vezetője.'volt banktisztviselő tanúvallomásában a következőket mondja: A bankzórlat elrendelése előtt a feleknok sohasem adtak olyan elismervényt, amfiVben a befizetés tételek forint Jett vo]na részletezve, hanem csak a váltó lejáratát tüntették fel csupán, vallja,' hogy 4—5% kámat52