Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

360 Az országgyűlés képviselőházának miniszterelnök nem folytathat más politikát, sem németet, sem franciát, sem ilyent, sem olyant, csak magyart. Hiszen ez olyan való­ság, amely egészen természetes, mert nem is tudom elképzelni, hogy volna magyar minisz­terelnök, aki ne magyar külpolitikát folytatna, de olyant egyáltalában nem tudok elképzelni, aki még be is vallaná, hogy nem magyar kül­politikát folytat. De egyéb nagyszerű, mint például szabadkéz, vonalvezetés, keletre ma­gyar és tudja Isten, miféle frázisok is hang; zottak el és az is nagyszerű frázis, hogy^ mi szívesen vesszük azt, ha bárki közeledik felénk. En éppen azt kifogásolom, hogy a mi elárvult helyzetünkben azt képzeljük, hogy aktív kül­politika folytatása nélkül valaki közeledjek felénk. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nekünk kell közelednünk másokhoz: igazun­kat bizonyítani (Ügy van! Ügy van! a balol­dalon.) és barátokat találni ott, ahol egy év­tizeden át tartó ellenséges propaganda miatt nem tudtunk barátokat szerezni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ha valahol, akkor a külpolitikában all az, hogy minden politikának, — nézetem szerint — két faktora van: a helyes ítélőtehetség és az előrelátás. (Ügy van! Ügy van!) Ezt az ítelo­tehetséget talán úgy fejezhetném ki, hogy az egy adott probléma elemeinek helyes megérzé­sében, okozatainak, következményeinek helyes mérlegelésében áll. De ennél talán fontosabb az előrelátás, ami keveseknek adatott meg, de becsesebb tulajdonság. Ez pedig nem más, mint megérzése olyan tényeknek és olyan va­lószínűségeknek, amelyek időben, vagy térben még távol vannak. Ha ebből a szempontból nézzük a minisz­terelnök úr külpolitikáját, most, hogy már egy bizonyos időn keresztül vitte az ország kormányát, azt hiszem, vonhatunk le követ­keztetéseket. Minthogy beszédem valószínűleg egy negyedóránál tovább fog tartani, már most kérem beszédidőmnek egy negyedórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabítást megadta. Méltóztassék beszédét folytatni. örgr. Pallavicini György: A miniszter­elnök úr külpolitikája annak ellenére, hogy szabadkéz, magyar külpolitika és egyéb jelsza­vakat használ, a világ előtt mégis úgy van beállítva, hogy az igenis egy germanofil poli­tikát jelent. Miben nyilvánultak meg a minisz­terelnök úr külpolitikai ténykedései? Nagyrészt külsőségekben. Külsőségek alatt értem, azokat az utakat, amelyeket külföldön tett. Ezeket két részre bontom: politikai és gazdasági ré­szükről fogok beszélni. Kérdésem gazdaság­politikai, de szükségesnek tartom, hogy a kül­politikai eredményeket is leszögezzem. Első útja az a nevezetes német út volt, amely kicsit akaratán túl messzebbmenő volt, mint ahogy kontemplálta. Ennek visszahatá­sáról már annyi szó volt itt, nemcsak a ma­gam részéről, de barátaim részéről is ezen az oldalon, hogy erről beszélni nem akarok; csak annyit akarok megjegyezni és megálla­pítani, hogy ez az útja nagyban megrontotta akkor és azóta is legerősebb és legigazibb ba­rátunkkal, Olaszországgal való viszonyunkat es nagy bizalmatlanságot keltett — amelyet nem tudott eloszlatni a miniszterelnök úr — Ausztriával szemben is. De az igen t. miniszterelnök úr tovább is 37. ülése 193U január 2^-én, szerdán. ment és meglátogatta a közeli Keletet is. Hi­szén ha az emiber ezt csak udvariassági tény­nek venné, akkor egy szót sem vesztegetnék rá, de a kormány sajtója és ennek az útnak egész beállítása, főleg az, hogy amikor a miniszter­elnök úr visszajött, diadalkapukkal, estradak­kal és lobogókkal fogadták, a magyar nép előtt azt a látszatot akarta kelteni, mintha ott politikai eredményeket ért volna el. Mit^ lá­tunk? Amikor a miniszterelnök úr Ankarában volt, alig bírták a derék jó török testvérek be­várni, hogy onnan eltávozzék, mert hiszen már Litvinov ott volt bizottságával és elfoglalta a legjobb hoteleket. Alig várták, hogy megköt­hessék azokat az igazán baráti megállapodá­sokat, amelyekről a szovjet és Törökország annyira ismeretesek és a miniszterelnök úr eltávozta után nemsokára, még talán alig hangzottak el itt a keleti, vagy nem tudom melyik pályaudvaron zászlólengetés közt a tesz-vesz és egyéb szövetségek üdvözlései, meg­kötötték a szerződést, belementek a balkán­blokkba és nem tudjuk, hogy a szófiai uta­zásnak nem lesz-e kényszerű eredménye a bol­gár nemzetnek a balkán-blokkba való belé­pése, pedig tudom és hiszem, hogy a velünk nagyon rokonérzésű bolgár nép nem fog öröm­mel belemenni ebbe a balkán-blokkba, de eset­leg bele lehet kényszeríteni. Ezek a miniszter­j elnök, külföldi utazásainak politikai eredmé­! nyei. Hiába mondják, mint Sigray igen t. barátom múltkori beszédére, azt hiszem, Sztra­nyavszky t. képviselőtársam mondotta, hogy hiszen mi elfogadjuk bárkinek közeledését és a külügyminiszter úr párizsi utazása is azt mutatja, hogy mi mindenfelé orientálódunk. Uraim, ez nem úgy van, mert ez tényleg udva­riassági látogatás volt. Es milyen szerencsét­len helyzet volt az, hogy idén a szarvasok ko­rán kezdtek bőgni és emiatt a német alkancel­lár előbb jött ide — éppen akkor, amikor Ká­nya külügyminiszter úr Párizsban volt. — és elmondotta azt az igen szerencsétlen beszédét, amikor ismét a magyar-német sorsközösségre hivatkozott, szójababok és egyéb tál lencsék felajánlásával. (Felkiltások a szélsőbaloldalon: Ricinus! — Malasits Géza: Ez hiányzik a nem­zetnek!) T. Ház! Egészen nyilvánvaló ebből a kül­politikából, hogy a magyar hivatalos külpoli­tika a német barátság jegyében áll és ezzel a politikával, bármint gondolkodik a» magyar nép, a magyar külpolitika teljesen téves vá­gányon van és alátámasztja Benesnek évtize­dek óta folytatott politikáját. Harold Nichel­| sonnak van egy kitűnő könyve, mely. a 19-iki peace making-ről szól. Lefordíthatnám a cí­mét: békecsinálás, vagy békegyártás 1919-ben. Ez a nem magyarbarát író 1919. január 16-áról keltezett naplófeljegyzésében a következőket mondja Benesről, illetve elmondja, mit mon­dott neki Benes az Entente Comité számára. Méltóztassék megengedni, hogy ezt felol­vassam (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »Cseh­ország vissza akarja állítani Mittel-Európát uj alapon, amely se nem német, se nem orosz. \ Ennélfogva igényeit« —Benes mondása —»nem i annyira nemzeti, mint inkább nemzetközi szük­I segessegre alapítja. Mert annak ellenére, hogy I a nemzeti egység mindenek előtt jön és a nem­zeti jólét másodsorban, a végső cél mégis Kö­zép-Európának stabilizálása. Ebből a célból j területi összefüggésre van szüksége« — már I m * n í Csehországnak — »úgy Jugoszláviával, mint Romániával. Ez az utóbbi összefüggés

Next

/
Thumbnails
Contents