Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 193A január 2^-ên, szerdán. 359 a tűzifabehozatal lebonyolítását egy szerv végzi. Ezért elődöm, illetve az akkori kormány úgy döntött, hogy ezt a feladatot az Egyesült Fabehozatali Részvénytársaságra bízza. Mi­után a helyzet nem változott, a magyar erdő­gazdasági termelés védelme érdekében szük­séges feltételek kikötése mellett a külföldi tűzifa behozatalának jogát csehszlovák vi­szonylatban az 1933. év végéig, román viszony­latban pedig az 1934. év április hó l-ig a kor­mány újból ennek a részvénytársaságnak adta. A részvénytársaság megfelelő működése által a külföldi tűzifa ára megállapíttatván, a hazai tűzifa ára is szabályozható volt. A magyar-román kereskedelmi szerződés­ben a tűzifa behozatalára vállalt kötelezettség teljesítésének előmozdítása céljából a magyar tűzifának a román tűzifa részére elhatárolt területre való szállítása, szállítási igazolvány­hoz köttetett, a viszonosság elve alapján azon­ban elrendeltetett az is, hogy a Romániából származó tűzifa behozatala is szigorúan ellen őriztessék. A szállítási igazolványokat egy bizottság osztja ki, amelyben a kereskedelmi érdekeltsé­gek is megfelelő számú helyet kaptak. Mint­hogy azonban megállapítást nyert, hogy a fel­hívásra bemutatott kötlevelek között sok volt olyan, amely csupán a szállítási igazolványok nagyobbmértékű elnyerése céljából köttetett, és azok a vevők, akik bármely oknál fogva készleteket még nem biztosítottak, ilymódon a beszerzés lehetőségétől megfosztattak volna, ami egyben egyes fatermelő megkárosítását is eredményezte volna, a bizottság esetről­esetre bírálja el a szállítók igényjogosultságát a kötlevelek alapján. Ez a rendszer teljesen bevált, miért is annak megváltoztatása nem szükséges. A magyar tűzifapiac szabályozását az ér­dekeltségek állandóan sürgették. A kérdés szabályozására beérkezett ajánlatok az Orszá­gos Fagazdasági Tanáccsal megtárgyaltalak. A megoldás szerint a külföldi tűzifa behozata­lának jogát a kormány annak a vállalatnak iogja adni, amely kötelezettséget fog vállalni arra, hogy mindent, a magyar erdőbirtokosok estatermelok által — megállapítandó határ­időn belül — önként felajánlandó tűzifát fa­nemre es választékra való tekintet nélkül a megállapítandó áron átvesz, azt a megállapí­tandó időn belül lehívja, arra hitelt nyújt és működését állami ellenőrzés alá helyezi'. A fcerdes monopóliumszerű rendezéséről szó sem volt. Kérem a t. Házat, hogy ez írásbeli vála­szoma t t ud ,°masul venni méltóztassék. Buda­pest, 1934. evi január 7-én. Kállay s. k.« . , E1 nök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mi­niszter ur írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tu­domásul veszi. . - Következik a földmívelésügyi miniszter úr írásbeli válasza > Hegymegi Kiss Pál képviselő ur interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szí­veskedjek a választ felolvasni. Patacsi Dénes Jegyző (olvassa): »T. Képvi­selőház! Hegymegi Kiss Pál országgyűlési kép­viselő ur 1933. évi július 4-én tartott ülésen in­terpellációt intézett hozzám a békéscsabai, bé­kési és csorvási kishaszonbérletek ügyében. Az KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. interpellációkban felvetett kérdésekre válaszom a következő: Minden törekvésem odairányul, hogy ott, ahol ennek lehetősége fennáll és a körülmények indokolják, kishaszonbérletek alakíttassanak. így történt ez Békéscsaba, Békés és Csorvás községek határában létrejött haszonbérleti ügy­leteknél is, ahol a bemutatott szerződéseket min­dig csak azzal a kikötéssel hagytam jóvá, hogy a haszonbérlők az ingatlan mezőgazdasági terü­letének 15%-át érdemes és reászorult kisembe­reknek, kishaszonbérletre leadni kötelesek. Rá kell mutatnom azonban arra, hogy Bé­kés vármegyében szakközegeim jelentése szerint a kislhaszonbérletek aiakúiása körül általában nagy nehézségek tapasztalhatók. Ennek okát ab­ban_ kell keresni, hogy a békésvármegyei föld­hözjuttatottak a rossz gazdasági viszonyok miatt a juttatott földek után szerződési kötele­zettségeiknek nem tudnak eleget tenni. Kérem a t. Házat, hogy ez írásbeli válaszo­mat tudomásul venni méltóztassék. Budapest, iya4. évi január hó 7-én. Kállay Miklós s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő úr nincs jelen. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a mi­niszter úr írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nemi? (Igen!) A Ház a választ tu­domásul veszi. Most pedig áttérünk a szóbeli interpellá­ciók meghallgatására. Sorrend szerint követ­kezik őrgróf Pallavicini György képviselő úr interpellációja. A jegyző úr lesz szíves az in­terpelláció szövegét felolvasni. Patacsi Dénes jegyző (olvassa): »Interpel­láció a miniszterelnök úrhoz. Milyen és hány gazdasági megállapodást kötött a miniszter­elnök úr külföldi útjai alkalmával? Melyek ezen megállapodások számszerű eredményei? Budapest ,1934. január 16-án. Örgrőf Palla­vicini György s. k.« Elnök: Az interpelláló képvisel urat illeti a szó. Őrgr. Pallavicini György: T. Ház! (Hall­juk! Halljuk!) Azt hiszem, kétségtelen tény, hogy Magyarország jövője minden belpolitikai kérdésen felül a helyes külpolitikától függ. Csodálatos, hogy amikor ez a valóság, azt hi­szem, a magyar nép széles rétegeiben is gyö­keret vert, a kormány és a hivatalos helyek részéről mindig bizonyos idegesség nyilvánul meg, amikor a Házban külpolitikai kérdéseket terjesztenek elő. Annál inkább csodálatos ez, mert régen, a régi alkotmányos időkben a kül­politikai kérdések a delegációknak a külpoli­tikával foglalkozó tevékenysége következtében bizonyos fokig eltolódott a magyar Képviselő­háztól és amikor végre létrejött az a függet­lenség, amelyben ma élünk, azt 'hallottuk, hogy a magj^ar közvélemény végre foglalkozni fog külpolitikai kérdésekkel is. Most, amikor tényleg a külpolitikai kérdések a legfontosab­bak a magyar nemzeti élet további alakulása szempontjából, igen ritkán történik meg, hogy e Házban külpolitikai kérdéseket pertraktálnak. Ha hallunk külpolitikai kijelentéseket, azok nagyrészt a Ballplatz nagyszerű utóda, a Dísz­tér lapos, semmitmondó kijelentéseiben hang­zanak el. Elmúlott immár az igen t. miniszter­elnök úrnak több, mint ötnegyedéves uralma és a külpolitikai kérdéseket illetőleg nem hal­lottunk mást, mint általános kijelentéseket, amelyek igen gyakran nagyon jól hangzanak, nagyon kedvesek, nagyon megnyerőek, mint például az olyan kijelentések, hogy a magyar 51

Next

/
Thumbnails
Contents