Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-236
Àz országgyűlés képviselőházának 2 nél fogva a (kormánnyal szemben ezt a bizalmatlansági votumot gyakorolnom kell. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Eber Antal! r Éber Antal: T. Képviselőház! Nekem természetesen a közüzemek tekintetében ugyanaz az álláspontom, amelynek előttem Magyar Pál t. képviselőtársam (kifejezést adott, én azonban abból az erélyes, határozott és jól megfontolt lépésből, amelyről a belügyminiszter úr mostani jelentésében a fővárosi közüzemek tekintetében beszámol, mégis azt a következtetést vonom le, hogy mivel semmiféle pártpolitikai szempontok által állásfoglalásomat befolyásoltatni nem engedem, tudomásul veszem a (belügyminiszter úr jelentését. Meg vagyok győződve arról, — és erről meggyőződtem a jelentés megjelenése óta több ízben is — hogy a fővárosnak sokat szenvedő kisiparossága milyen elismeréssel viseltetik a belügyminiszter úrnak azon intézkedésével szemben, amellyel a neki leginkább fájó közüzemi versenyt, a kisműhelyek versenyét ilyen erélyes és határozott kézzé], megszünteti, hogy ennek az elismerésnek, gondolom, kötelességem kifejezést adni akkor, •amikor a jelentést tudomásul veszem. Hozzáteszem, igen t. Képviselőház, hogy természetesen azokban a pontokban, amelyekben a mélyen t. belügyminiszter úr nem, vagy legalább ezidőszerint nem honorálta azokat a szerintem teljesen jogos szempontokat, amelyek minket vezéreltek akkor, amikor az élelmiszerüzemnek és a fővárosi kenyérgyárnak lebontását vagy legalább is ezek konkurrenciájából az egyenlőtlen versenyfeltételek kiküszöbölését kívántuk, miután ez teljes mértékben nem történt meg, önként értetődőleg fenntartom magamnak és fenntartja az az érdekeltség is, amelyet ez olyan súlyosan érint, hogy a harcot ebben az irányban változatlanul tovább folytassuk. Igen t. Képviselőház! Miután itt több részről, leginkább Petrovácz t. képviselőtársam részéről, aki tudvalévően itt a Házban és általában a közéletben mindig a kikristályosodott objektivitásnak szokott képviselője lenni, az a szemrehányás hangzott el, hogy mi, akik a közüzemek ellen a harcot folytatjuk, demagógia által vezettetjük magunkat, a hordóról beszélünk, magánérdekeket képviselünk és f így tovább, a mi álláspontunk jogosultságát most egy olyan tanúnak vallomásával kívánom megerősíteni, akiről a legmesszebbmenő rosszindulat sem állapíthatja meg sem azt, hogy demagógiát, vagy hordóról való szónoklást gyakorolt volna, stb., sem azt, hogy ebben a kérdésben bármily tekintetben érdekelve volna. Bövid idővel ezelőtt megjelent a Budapest székesfőváros által kiadott igen magas színvonalon álló Városi Szemlében a magyar jogtudomány egyik díszének, a budapesti Pázmány Péter tudományegyetemen a kereskedelmi jog tanárának és a Pázmány-egyetem ezidőszerinti jogkari dékánjának* Kuncz Ödönnek egy teljesen tudományos magaslaton álló tanulmánya a városi üzemek szervezeti problémáiról. Ebből leszek bátor néhány mondatot felhozni és idézni annak igazolására, hogy valóban csak pártpolitikai elfogultság, demagógia, magánérdek, vagy valóban tudományos szempontok és a helyzet kellő megítélése szól-e a mi álláspontunk mellett. Azt mondja szórói-szóra Kuncz Ödön ebben a tanulmányában (olvassa): »Az egyes közüzemeknél tapasztalható hiányok és tökéletlenségek túlf. ülése 1934- január 23-án, kedden. 341 nyomórészt arra vezethetők vissza, hogy a jelenlegi szervezet, vagy inkább szervezetlenség mellett utat törhet magának a protekcióval, pártpolitikával és intrikákkal kitenyésztett antiszelekció.« Majd később ezt mondja (olvassa): »A vállalat alkalmazottainak kiválogatása, előléptetése, stb. tekintetében sem az érdem, a szakszerűség és gazdaságosság szempontjai, hanem a pártérdek és a protekció érvényesül.« (Ügy van! balfelől.) »Ha nem tudjuk biztosítani — vonja le mint konzekvenciát — a közüzemeknél a 'helyes szelekciót és a vállalat érdekével összeforrott alkalmazottak lelkes táborát, akkor legokosabban úgy járunk f el, ha teljesen lemondunk közüzemek létesítéséről és fenntartásáról.« Mély en t. Képviselőház! Olyan tudományos férfiú véleményét idéztem, akiről el kell ismernünk, hogy sem pártpolitikai szempont, sem semmiféle hivatási elfogultság, sem semmiféle demagógia nem vezetheti. Hiszen azt, amit ő a mi közüzemeink legfőbb bajául, különösen a fővárosi közüzemek legfőbb hajául tüntet fel, a protekcióval, pártpolitikával és intrikákkal kitenyésztett antiszelekciót valóban a gyakorlat is bizonyítja. Ki fogja azt elhinni, hogy Budapest székesfővárosban, amikor az ő nagy közlekedési vállalata, a Bszkrt. vezérigazgatói állásának betöltéséről van szó, a főváros soha más szakértőt nem talált, mint egy-egy nyugalmazott alpolgármestert? Mert a Bszkrt.nak még soha nem volt más vezérigazgatója, mint nyugalmazott alpolgármester; a főváros autóbuszüzemét még soha nem vezette más, mint nyugalmazott tanácsnok; a gázgyárnak az elmúlt időben való vezetői között találunk egy volt főpolgármestert ós egy leendő főpolgármestert; a Vásárpénztár likvidálását a fővárosi politikában exponált két politikus végezte, s hogy ezek milyen eredményeket biztosítottak, az már köztudomású. Ez a kifejezése gyakorlatban átültetve annak, amit Kuncz Ödön tudományosan úgy fejezett ki, hogy »protekcióval, pártpolitikával és intrikákkal (kitenyésztett antiszelekció.« Ugyanez az antiszelekció folyik azonban nemcsak az üzemeknél, hanem a fővárosi adminisztráció minden egyes ágában is. Hiszen a főváros magasrangú főtisztviselői panaszolják el, hogy amikor egy állás betöltéséről van szó és amikor a soron levő első jelölt minden tekintetben megfelelő, alkalmas és érdemes volt a főváros vezetőinek felfogása szerint arra, hogy a választás során ő kerüljön be, akkor a 37-ik helyen állót találták az uralkodó pártok kiemelendŐnek és niegválasztandónakMi ennek a konzekvenciája, t. Ház? Az, hogy a főváros tisztikarában hovatovább mindenféle munkaszeretet, a komoly munka iránti érdeklődés, a vezetők és fellebbvalók iránti tisztelet és tekintélyismeret megszűnik és a komoly munka helyett nagyon természetesen mindegyik a pártirodákban, a pártklubokban való sürgést-forgást tartja — saját érdekében igen helyesen — az előmenetel egyetlen lehetőségének. Elmondhatok más esetet is, ami engem különösen közelről érdekel azért, mert a közoktatás területét érinti, ahol a leendő ifjúság mikénti képzése és - nevelése generációk kérdését dönti el. A fővárosi kereskedelmi iskoláknál tanári állások üresedtek meg. A közoktatási ügyosztály igen érdemes, kitűnő vezetője, Szendy tanácsnok a^ Kereskedelmi Tanárképző Intézet igazgatójához fordult azzal 48*