Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának i asztalosmesternek jut most valami. (Malasits Géza: Egy sem jut nekik!) Ez a munka elpőrződik ott künn, ezt a munkát élelmes emberek szerzik meg; sokszor nem is lehet ellene kifogást tenni, mert a közszállítási szabályzat lehetővé teszi ezt, mert a közszállitási szabályzatnak van egy gyatra rendelkezése, amely azt mondja, hogy a legolcsóbb ajánlattevőt kell megbízni a munka elvégzésével. A közszállítási szabályzatnak ez az igen rossz rendelkezése teszi lehetővé, hogy a tisztességes iparos, aki adót fizet, aki vállalja az egyéb közterheket, amelyekkel a munka jár, az ilyen munkákra nem tud és nem mer vállalkozni azért, mert ha munkásainak tisztességes bért fizet, ha vállalja a közterheket, a szociális terheket, ha adót fizet, akkor nem tud versenyezni azzal, aki ilyen szennykonkurrenciával betolakodik a közszállítási szabályzat rendelkezése alapján, mint legolcsóbb ajánlattevő, megkapja a munkát; egyszerűen csak igazolja, hogy bejegyzett budapesti cég, s hogy a munkákat kifogástalan állapotban át is adja, esetleg. Nem lehet tehát ellene szabály szerint semmit sem tenni, s így a munkák mégis a falvakba kerülnek ki és ott végeztetnek el, ahol pedig a kisiparosnak még a csizmaszögeket és a fonalat is a sajátjából kell hozzáadni, hogy a munkát el tudja végezni. Itt van egy másik példa. Heteken, hónapokon keresztül foglalkozott ezzel a főváros közigazgatási bizottsága, s a különböző fórumok. Nagy uszítás folyt a gázgyári munkák ügyében is. Azt mondották, hogy a gázgyár ne végezzen szerelést a házaikban, hanem ezt a magánipar végezze el. Keresztülerőszakolták a mi akaratunk ellenére ezt a határozatot a fővárosnál, s az eredmény az volt, hogy egy csomó régi szakképzett munkást, akik talán azóta is munka nélkül vannak, el kellett 'bocsátani, s ezeket a munkákat most ia magánipar végzi el. De hogy végzi el a magánipar? Alakult egy szövetkezet, amely mint szövetkezet most jelentkezett közmunkákra, egy szövetkezet, amely a kisiparosokat akarja támogatni, s amely diktatórikus jogot gyakorol a tekintetben, hogy kit vesz fel és (kit nem vesz fel tagjai sorába. Akit felvesz, attól 100 pengő belépési díjat követel, tehát a kisiparostól, aki arra pályázik, hogy a gázgyár révén kapjon egy 100 vagy 200 pengős munkát, 100 pengőt le kell fizetnie tagsági díjul. (Farkas István: 20 pengős munka ellenében!) Az álszövetkezet a munkák nagyrészét, amelyet ő osztott szét, egy másik vállalkozónak adta oda, aki ennek a szövetkezetnek az elnöke. Hogy hogyan készültek el ezek a munkák, arról a gázgyárnál és a fővárosnál fekvő jegyzőkönyvek tanúskodhatnának. Hibás, ú. n. varratos csöveket falaztak be a falakba és ezekkel károsították meg^ a háztulajdonosokat, akik a jó csövekért járó pénzt fizették meg a vállalkozónak, aki nekik hibás és rossz munkát szállított. Mi ma a helyzet? Ott van ma az ipartestületben egy kis klikk, amely a hatalmat a maga kezében tartja. A főváros már kénytelen is volt az ipartestület ellen vizsgálatot elrendelni, a szerelőmesterek pedig gyűléseket tartanak és 'azokon foglalnak állást ezek ellen az intézkedések ellen és követelik azt, hogy a munkákat tisztességesen adják ki. Az én közbelépésemre a polgármester úr megszüntette azt az állapotot, hogy e szövetkezet ilyen monopolisztikus jellegű munkákat kapjon és azt mondotta, hogy mindenki kaphat majd munkát, aki szakképzett iparos és aki munkára jelentkezik. 5. ülése 193U január 23-án, kedden, 333 (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Hogy majd a szabályok alapján egy pár hónap múlva, illetve a jövőben hogyan fog megoszlani az arány, azt mindenesetre

r figyelemmel fogjuk kísérni. En ezt a példát r csak jellemzésül hoztam fel, annak megvilágítására, hogy ha egy közüzemben megszüntetnek^ egy bizonyos fajta munkát, akkor azt miképpen végzik el, s hogy tévedés az, hogy ez a munka majd a kisiparnak jut és hogy abból a kisipar valami hasznot tud a maga részére szerezni. Ez a munka vagy kivándorol Budapestről és olyan helyen végzik el, ahol ez nem kívánatos, vagy pedig megfelelő összeköttetéssel bíró klikkek szerzik meg maguknak és ezek a klikkek végzik el azután ezeket a munkákat. Nagy különbség van a között, Ira a gázgyár a maga szakképzett szerelővel végezteti el a munkát, amikor a imunkásmak, a segédmunkásnak megfizeti a rendes munkabért és szakmunkásokat is alkalmaz és a között, amikor egy kismesternek adják oda, aki nem tudom honnan összeszedett segéddel — akinek hetenkint 20 pengőt fizet — és legfeljebb két tanonccal végezteti el a munkát, akik azután összepüfölik, összeverik a munkát, minden különösebb szakértelem nélkül. Ezt a különbséget is méltóztassanak figyelembe venni, (Farkas István: Es az anyag!) mert végeredményben ez nem teljesen közérdek. Azért, mert a kisipar ma nyomorult helyzetben van, — ezt mindenki érzi és mindenki tudja — de annak a pár embernek a munkája az üzemekben mégis biztosítva van és ha minden üzemet megszüntetnek, akkor sem jut a kisiparnak annyi, hogy abból ma meg tudjon élni, mert a gázt és az elektromos áramot nem lehet pinceműhelyekben gyártani, már pedig, ha ezek az üzemek megszűnnek, ez nem a kisembereknek az előnyére, hanem a kartellek, a nagyipari vállalatok előnyére szolgál. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A fővárosban a harc a Községi Élelmiszerüzem ellen folyt, amelyet azzal vádolnak meg, hogy konkurrenciát csinál a magánkereskedelemnek, hogy drágán szállít a kórházaknak és egyebeket is mondanak. Nem akarok párhuzamot vonni, hogy a klinikáknak hogyan szállít. (Gáspárdy Elemér: Olcsóbban!) A büntető bíróságoknál fekvő akták és az az egy pár év, amiket ott kiosztottak ezekért- a dolgokért, nagyon sokat beszélnek erről. (Gáspárdy Elemér: Az bűn volt! Csalás!) Mondom, nem akarok itt párhuzamot vonni, mert ha olcsóbban szállítottak, akkor tessék itt is olcsóbban szállítani. Semmi kifogásom sincs az ellen, hogy árikontroll legyen, legalább a mi részünkről ez ellen sohasem lesz kifogás, de ha megszűnik a Községi Élelmiszerüzem, akkor mi lesz a helyzet? Azt mondják, hogy a Községi Élelmiszerüzem miért terpeszkedik? Hát nem méltóztatnak látni, hogy Budapesten például éppen ebben az Iparban milyen koncentráció folyik, hogy az egyes nagy hentescégek vagy részvénytársasági alapon, vagy más alapon hogyan működnek, hogy a Brauch-cég hogyan nyitja a város különböző részein a legnagyobb luxussal berendezett fiókokat? Nem kisember, nem az a kishentes fogja megkapni azokat a tömegeket, amelyek odajárnak vásárolni, hanem ezek a tömegek el fognak menni Brauchhoz, Fleischerhez, meg a harmadikhoz vagy negyedikhez és ott fogják szükségleteiket beszerezni. (Eber Antal: 47*