Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-236
334 Az országgyűlés képviselőházának Brauch is kishentesnől lett nagyhentes!) Természetes, hogy kisbentesből lett nagyhenteis. (Éber Antal: Nem tőkepénzesből lett hentes!) Brauch ma részvénytársaság. (Éber Antal: Családi részvénytársaság!) Hogy ebben a részvénytársaságban melyik bank, (Magyar Pál: Egyik sem!) melyik bank érdekeltség van benne, azt sem a közbeszóló képviselő urak, sem más nem tudja, mert az a körülmény, hogy a (közgyűlésen a részvényeket valaki leteszi, az nem mindig azt jelenti, hogy az illető a részvényeknek tényleges birtokosa. Láttam már részvényeket olyan ember készéről letenni, akinek külön rezerválist kellett adni, hogy egy félóra múlva visszaadja a részvényeket. (Ügy van! Ügy van!) Ügy kapta, mint ahogy a fiatalemberek kapják a bálba a cilindert. Nem mindig ez a (körülmény dönti el tehát a kérdést, de hogy ebben az esetben is így lehet, az látszik abból is, hogy ezt mások is csinálják. Itt van azonkívül egy csomó sajt-kereskedés, amelyek szintén fiókokat nyitnak, de itt vannak a textilszakmában is azok az üzletek, amelyek a város különböző részein fiókokat nyitnak és soha senkinek sem jut eszébe, hogy ez ellen állástfoglaljon. (Éber Antal: A kamara állástfoglalt. — Gáspárdy Elemér: Nem közpénzből állanak fenn!) Erre is anindjárt rátérek. (Kabók Lajos: A magánkapitalizmus csinálja!) Az egész kereskedelmi és iparélet nagy átalakuláson megy keresztül. Méltóztassanak csak elolvasni egy most megjelent könyvet az amerikai kereskedelemről, amely nagyon érdekesen tünteti fel, (hogy a nagy áruházak forgalma mennyivel emelkedett a kiskereskedők forgalma mellett és mennyivel racionálisabban, mennyivel olcsóbban tudják kiszolgálni a közönséget és mennyivel előnyösebbek az alkalmazottak számára is, mint azok a kis üzletek, amelyek tengetik életüket. Azt mondják, hogy közpénzekből élnek ezek az üzemek. Az egész üzemi politikát elhibázottnak tartom, mert a magam részéről leghatározottabban kifogásolom azt, hogy a közüzemek egyúttal adófizetői legyenek a fővárosnak. Nem lehet a főváros polgárságáról két bőrt lenyúzni. Ha adót kell fizetni, akkor tessék adót fizetni, de azért, mert egy villanylámpát akarok égetni a szobámban naponta 3 órán keresztül, nem indokolt az, hogy órabérletért többet kell fizetnem, mint amennyit fogyasztásom kitesz. Kifogásolom azt is, hogy a főváros üzemei — nem tudom a milliók számát, nem is fontos, Petrovácz Gyula t. képviselőtársam azt mondta, hogy 26 millió, lehet hogy kevesebb — mindenesetre egy igen tekintélyes számú milliót beszolgáltassanak a főváros pénztárába és ezzel lehetővé tegyék, nogy a fővárosban a pótadó nem lehet több, mint 50%. Miért nem lehet több az a pótadó Budapesten, mint 50%? Tessék azt annyira felemelni, mint amennyire szükség van. A pótadót olyan társadalmi rétegekre vetik ki, akik könnyebben tudják azt vállalni, mint azok a szegény iparosok, akik leállítják a motorjukat, de ennek ellenére a villanyóra után kell nekik díjat fizetniök. Egy fillér, egy hektowatt áramfogyasztása sincs egy hónapban, mégis tartozik az órabérletet megfizetni. En ezt kifogásolom. Az üzemek adjanak olcsó szolgáltatásokat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbOfloldalon.) az üzemek adjanak olcsó gázt, adjanak olcsó vizet, adjanak olcsó villanyt, szállítsák olcsón az utasokat, számítsák ki, hogy 236. ülése 193% január 23-án, kedden. mennyi a rezsiköltségük, számítsák azt, hogy mennyi kell amortizációra, mennyi kell a telepek újítására, mindenre, ez mind rendben van, egyébként pedig az üzemeknek nem az a hivatásuk, hogy fejőstehenei legyenek a fővárosnak. Ha a fővárosnak deficitje van, akkor a Beszkárt-nak megfogja a nyakát, hogy adjon még egy milliót, az Elektromos Műveknek is megfogja a nyakát, 'hogy még egy milliót tessék leadni. Ez a helyzet, ha a költségvetésben hiány van. Evek óta részt vettem a pénzügyi bizottságban, tudom azt, hogy a költségvetést hogyan állították össze. Amikor a végén még hiány volt, akkor a Beszkárt-nak területhasználati díj fejében vagy egyéb módon kellett hozzájárulnia a főváros költségeinek fedezéséhez. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Kérem beszédidőmnek 15 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő úr beszédidejének 15 perccel való meghosszabbításához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadta. Peyer Károly: Hallom, hogy a kormány, amely legélesebben ellenezte a tarifarevíziót és nem volt hajlandó hozzájárulni az elektromos áram és a gáz árának leszállításához, most újabban az új kormánybiztos segítségével meg akarja ezt csinálni, diktatórikus módon le akarja szállítani. Ehhez eddig a kormány nem járult hozzá, pedig a főváros maga meg akarta csinálni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Hát próbálták?) Közgyűlési határozat van rá, miniszter úr! Csak egy dolog nehéz, a fővárosi bürokráciával szemben érvényesülni. Ez^ a bürokrácia ma iinár egészen öncélúvá lett és mindenkor a miniszteriális bürokráciára támaszkodik és ez a két bürokrácia összefogva, mindenkor megakadályozza azt, hogy a fővárosnál valami leszállítást keresztül lehessen vinni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ez az érdekes!) Mi a 'húsfogyasztási adót eltöröltük; eltörölte a főváros közgyűlése. A minisztérium annakidején, — nem a miniszter úr, hanem az elődje — azt mondta, hogy tessék továbbra is húsfogyasztási adót szedni. Egy csomó vidéki képviselő úr kifogásolta ezt, ugyanazok a képviselők kifogásolták, akik változatlanul tagjai az egységespártnak, akkor is tagjai voltak, most is tagjai annak, helyeselték a miniszter politikáját, azt is, hogy a húsfogyasztási adót nem engedte eltörölni, tehát akkor ne a fővárostól méltóztassék ezt legelsősorban reklamálni, hanem a kormány intézkedéseitől. A másik szándék, amelyet a leghatározottabb kifogásolnom kell, — erre nincs még semmiféle más közlés, mint tisztán csak a lapokban megjelent hír — az, hogy a főváros tisztviselőinek és munkásainak bérét is kb. 25—30%kal redukálni akarják. (Malasits Géza: Nem is a tanácsosok fizetését!) Szó volt itt a tisztviselők fizetéséről. Sokkal többet tudnék erről mondani, mint a felszólalt képviselő urak, mert én ezekben a dolgokban résztvettem. Amikor mi kimondtuk, hogy az üzemek vezetőinek nem lehet több fizetése, mint az alpolgármesternek, vagy a tanácsnokoknak, ezzel nivellálást igyekeztünk elérni, amelyen ne lehessen túlmenni. > Elismerem, hogy vannak a fővárosnál tisztviselők, akik szolgálatukkal arányban nem álló fizetést kapnak- (Kabók Lajos: Van az államnál is ilyen elég!) Egy percig sem akarom azt mondani és nem fogok abba a hi-