Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának 236. ülése 193% január 23-án, kedden. 329 rendkívüli módon fejlődő forgalom miatt az élelmiszerüzemek nagyobb 'személyzetet vennének igénybe, nem ok arra, hogy ezeken a helyeken megtiltsuk a fejlődést, ellenkezőleg, arra kell törekedni, hogy a közönséget ezek az üzemek minél jobban szolgálhassák ki és hogy a rossz kiszolgálással ne próbáljuk elrettenteni a közönséget a községi élelmiszerüzem csarnokaitól. Ez egyébként nem kardinális kérdés; ha ma a belügyminiszter úr így döntött, meg vagyok róla győződve, hogy holnap a ibelügyminiszter úr esetleg egy jól megindokolt előterjesztéssel ezt a döntését meg is változtathatja. Meg vagyok győződve arról is, hogy maga a 'belügyminiszter úr is, vagy a következő belügyminiszter más álláspontot fog ebben a kérdésben elfoglalni is igazán nincs ok hogy ezért a jelentéssel szemben tovább argumentáljak. T. Ház! A műhelyek kérdésében is osztozom — egy-két kivételtől eltekintve — a belügyminiszter úr álláspontjában. A műhelyek kérdésében talán még nagyobb volt a demagógia, mint az üzemekében. Műhelyeknek tüntették fel például azt, hogy a tűzoltóságnál a tűzoltók akkor, amikor a laktanyában tartózkodnak, nem sakkoztak, malmoztak vagy bridzseztek, hanem a tűzoltószerek tatarozását, javítását s karbantartását végezték. Ezen a címen reánk olvastak 6 vagy 7 műhelyt: esztergályos-, lakatos-, bognár-, asztalosműhelyeket, stb. (Felkiáltások jobbfelől: Hát nem voltak?) Az volt, hogy a tűzoltók bent ,a laktanyában, amikor tűzhöz nem kellett kivonulni ok, ilyen dolgokkal foglalkoztak. (Zaj.) Műhelyi munkának tüntették fel a szeretetházi ápoltaknak azt a tevékenységét, hogy ezek az ápoltak sem ültek, tétlen a szobáikban, hanem igenis, a szeretetház területén apró-cseprő javítómunkákat végeztek: az asszonyok a szeretetház varrodájában fehérneműt és ruhákat javítottak s ezt úgy tüntették fel, mint szabóműhelyt, cipészműhelyt, stb. Műhelyi munkának tüntették fel azt, hogy a Szent János-kórház elmeosztályán a szegény elmebetegeket, akik a gyógyulás útján vannak, hogy gondolataikat mániáikról eltereljék, az alagsorban elhelyezett műhelyben foglalkoztatták, a nőket ismét varrással és mosással vagy szőnyegszövéssel, a férfiakat pedig apró háziipari munkákkal. Ezeket a munkákat közüzemi műhelyi munkáknak tekinteni nem szabad és nem lehet. Hiszen minden uradalomnak megvan a maga kovácsa vagy bognára, ahol a kovács a vasiparba tartozó, a bognár pedig a faiparba tartozó összes munkálatokat végzi. Természetszerű dolog, hogy ha az uradalomban valami eltörik, elszakad vagy javításra szorul, nem viszik azt be a legközelebbi városba javításra. (Malasits Géza: Az más! Ez uradalom!) Minden __ bérháznak van olyan házmestere vagy vicéje, akit azzal fogadnak fel, hogy az apró javításokat el fogja végezni, (Körmendy Mátyás: Ez a baj!) ha elromlik a villany vagy megakad a lift, vagy a villanybiztosítékot kivágja az áram, vagy eldugul a gáz, a házmester meg tudja javítani ezeket, de meg is kell javítania sürgősen, hogy ne akadjon fenn a háztartás. T. képviselőtársamnak a magánháztartásában is vannak olyan ipari munkák, amelyeket maga végez el és nem ad ki iparosnak. Ha egy gomb leszakad, nem küldi a szabóhoz, hanem otthon varratja fel. Ami kicsinyben előfordul a magánháztartásban, az nagyban megvan a községi és az állami háztartásban is. Nem lehet tűrni azt, hogy ha például a városházán egy írógép betűje elromlik, mindjárt megálljon a közigazgatási munka és várjanak, amíg erre a javítási munkára árlejtést hirdetnek, hanem igenis, kell, hogy megjavítsák, mert különben a közigazgatás megakad. Igenis kell, hogy a városházán legyen egy kis írógépjavító, akit minden pillanatban oda lehet hivatni, ha javítani való van. Azt az elvet kell tehát érvényesíteni, hogy ezek a műhelyek nem végezhetnek mást és egyebet, csak sürgős, halasztást nem tűrő, az üzem munkájának fennakadását okozó hibák kijavítását. Természetesen, ha visszaélésről van szó, Gáspárdy t. képviselőtársammal együtt r üvöltök akkor, amikor azt látom, hogy például a Beszkárt azokat az üvegvárócsarnokokat saját műhelyében készítteti el. Igen, ez visszaélés. (Gáspárdy Elemér: Sokat kell akkor üvölteni!) Ezeket a visszaéléseket lehetetlenné kell tenni, de nem 'szabad a másik végletbe esni, hogy tudniillik azdkat a javító munkákat, amelyek az üzembiztonság szempontjából azonnali (beavatkozást szükségeinek, szintén kivegyék azok kezéből, akik ezt könnyen 'és olcsón elvégezhetik. Nekünk, igenis az elvi kérdésben meg lehet egyeznünk, a részletkérdéseket pedig el kell a magunk részéről intézni a lehetőség szerint úgy, hogy az elv helyes fenntartása mellett ez senki exisztenciáját ne veszélyeztesse. Mert az, amiért én a jelentést el nem tudom fogadni, az az 592 család, amelyről a belügyminiszter úr kimondja, hogy megfosztandó keresetétől és munkájától. (Éber Antal: A bizottságban el méltóztatott fogadni a jelentést.) A bizottságban sem fogadtam el ezt a jelentésrészt, hanem ugyanebben az érteiemíben : szólaltam fel, szó szerint ugyanebben az érteleimben. (Éber Antal: Az egész jelentést méltóztatott elfogadni!) A miniszter úr jelentését elfogadtam, de azt igenis kijelentettem, hogy 592 munkáscsalád elbocsátásaihoz, ami körülbelül 2000 ember kenyértelenné tételét jelenti, nem. tudok hozzájárulni és azt a székesfőváros nem fogja végrehajtani. Nincs olyan ember a székesfővárosnál, aki a maga lelkiismeretét beszennyezné azzal, hogy tél közepén évtizedek óta ott szolgáló munkásokat kitegyen a kenyértelenségibe. Ezt netm teszi meg senki; majd az a diktátor, akit méltóztatnak (kiküldeni, majd darabont kiszórhatja őket (Felkiáltások jobbfelől: Nono!) és az Viselheti laa ódiumot is a konzekvenciákat, de mi nem fogjuk viselni. (Peyer Károly: Majd tailalunik ereszére debreceni koporsót! — Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem tudom, ki kerül bele!) Elnök: A (képviselő urakat kérem, tartózkodjanak a közbeszólásoktól. (Zaj. — Peyer Károly közbeszól.) Tessék csendben .maradni. Különösen a sértő közbeszólásoktól tessék tartózkodni. (Peyer Károly: Nem tudom, kit sértettem meg!) A házszabályokat kétségtelenül. (Derültség jobbfelől.) Petrovácz Gyula: A miniszter úr azt az óhaját fejezte ki, hogy a magánipar niajd szívja fel ezeket a munkásokat s azt a véleményét fejezte ki, hogy a magánipar megértő támogatással fog a miniszter úr segítségére sietni. A miniszter úr azt a véleményét fejezte ki, hogy a magánipar majd felismeri kötelességét ezekkel a kenyerüket^ vesztett munkásokkal szemben. Hát a magánipar sem támogatásra nem fog sietni, sem fel nem fogja Őket