Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

330 Az országgyűlés képviselőházának szívni, sem pedig nem fog a maga részéről ilyen kötelességeket elismerni, mert nem is képes erre. A magánipar ma a földön fetreng, nincs felszívóképessége, még 592 munkást sem szívna fel. Igenis, mi azt mondottuk, hogy hajlandók vagyunk ezeknek a műhelyeknek dolgát elintézni kihalasos rendszerrel, továbbá úgy, hogy annak helyét, aki elmegy a székesfővárostól, vagy aki megszűnik szolgálatot teljesíteni, nem töltjük be, vagy áthelyezéssel vagy bármilyen más módon a kérdést megoldjuk, de 2000 embert kenyértelenné tenni, ez az, ami keresztény lelkiismeretünkkel nem fér össze. Még hozzáteszem: ha a magánipar fel is szívja ezeket a munkásokat, nem állítható, hogy annak a munkásnak ez tökéletesen mindegy volna. Nem mindegy annak a munkásnak, hogy hol dolgozik. A székesfővárosnál nagyon jól tudja, hogy állandó és biztos kenyere van, mert a székesfővárosnál nem kell arra számítania, hogy szombaton kezébe nyomják a munkakönyvet, míg a magániparnál minden szombaton ennek rettegésével ébred fel a munkás. (Peyer Károly: Miért csak szombaton? Akár szerdán is!) A fővárosnál jobb és nagyobb kenyeret kap a munkás, mint a magániparban és ha ezt bűnül róják fel, mi becsületünknek és tisztességünknek tartjuk, hogy a fővárosnál nagyobb kenyeret adunk a munkásnak, hogy a fővárosi munkabér általában nagyobb, mint a magánipar munkabére. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erről lehetne beszélni!) Ha jönni kíván az a darabont, aki ezek kenyeréből le akar faragni, ezt a magam részéről reá bízom, de a magam szavazatával ehhez soha semmi körülmények között hozzá nem járulok. A fővárosi munkahelyek keresett és állandó munkahelyek, mert a fővárosi munkahelyeken bizonyos kedvezmények is vannak, van bizonyos utazási kedvezmény, szénkedvezmény, gázkedvezmény, kenyérkedvezmény, ellátási kedvezmény, szóval olyan dolgok, amelyeket a magánipar nem ismer és nem ad, mert mi keresztények vagyunk és van szociális érzékünk. (Farkas István: Nagyon sokat tetszik betudni nekik, ami nincs meg nekik.) A kenyérgyárban van kenyérkedvezmény, a gázgyárban van gázkedvezmény, az elektromos műveknél van szénkedvezmény, szóval nincs olyan üzem, amelynél a munkásoknak valami speciális kedvezményük ne lenne. Van olyan üzem, ahol ruhát vagy csizmát, vagy cipőt kapnak a munkások, szóval mindenütt kapnak valamit. Ezeknek elvonása nem okos dolog, nem célszerű dolog, mert a fővárosnál még az első diktatúra alkalmával sem volt közüzemi sztrájk és biztos vagyok benne, hogy a második diktatúra alatt sem lesz közüzemi sztrák. Hiába próbálja a Függetlenség cknű kis tkrajcáros a mi szánkba adni a közüzemi szrajkra való utasítás jelszavát, mi soha, de soiha nem fogjuk közüzemi sztrájkra biztatni a munkásságot, mert tudjuk, hogy ennek a sztrájknak az ódiuma nem azokon van, akik a munkásság életstandardját veszélyeztetik, hanem ennek ódiuma a székesfőváros jogaiból kisemmizett és adókkal agyonterhelt polgárságán volna. Mi igenis minden tekintélyünket latbavetjük azért, hogy közüzemi sztrájk ez alatt a második diktatúra alatt se legyen és hogy a közüzemek a második diktatúra alatt is folytassák működésüket, úgy amint az első diktatúra alatt is becsületesen folytatták. Ha ismerjük n munkások gondolkozásmódját, azt a gondolkozás236. ülése 193 k január 23-án, kedden. . módot, amelyet ők egyesületeikben és önműyelődési köreikben elárulnak, akkor meg kell állapítanunk, hogy ez a gondolkozásmód sokkal emelkedettebb, mint igen sok politikusé. Ez a gondolkozásmód jó érzületről tett tanúságot a közösséggel szemben, saját nyomorúságának és saját sérelmeinek elfeledéséről tett tanúságot, amikor a hazáról, a fővárosról, vagy üzemének a becsületéről volt szó. A székesfőváros munkásainak sportegyesületei a legegészségesebb sportszellemről tesznek tanúságot, közművelődési egyesületeik, dal- és zeneegyesületeik — amelyeknek teljesítményét a rádión keresztül már bizonyára hallották — egészen egészséges szellemről tesznek tanúságot. A munkásságot még diktatórikus intézkedésekkel sem lehet közüzemi sztrájkba kergetni. Ennek következtében csak a rossz lelkiismeret okozhatja a Függetlenség című kis krajcárosnál azt, hogy a közüzemi sztrájk rémét festi a falra. Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy sértő kifejezésektől tartózkodni méltóztassék. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Nem kis krajcáros, hanem kétkrajcáros!) Petrovácz Gyula: Talán az volt a sértés, hogy kis krajeárost mondottam, pedig két krajcáros. Elnök: Az elnöki kijelentésnek felülbírálásától tartózkodni szíveskedjék. Méltóztassék a képviselő úrnak beszédét befejezni, mert beszédideje lejárt. Petrovácz Gyula: Befejezem beszédemet azzal, hogy a belügyminiszter úr jelentését, különösen annak az üzemekre és műhelyekre vonatkozó részét^ nagy általánosságban annál is inkább tudomásul veszem, mert az a keresztény községi párt álláspontjának hű visszatükrözője. Amit nem veszek tudomásul és ami miatt tehát a jelentést sem vehetem tudomásul, az annak a kétezer embernek kenyértelenné tétele, amit a miniszter úr ebben a jelentésben könyörtelenül kimond. Ez az az ok, amiért a jelentést a magam és pártom részéről nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik 1 Patacsi Dénes jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! Az előttem szólott igen t. képviselő úr a főváros gazdálkodásáról és a főváros üzemeiről olyan ideális képet festett, amelyet mintaképül oda lehetne állítani bármely állam és bármely kormányzat elé. Beszédének végén pedig valóságos dicshimnuszokat zengett a közüzemi munkásságról, (Malasits Géza: Meg is érdemelte a munkásság!) úgy tüntetvén fel a főváros mélyen t. vezetőségét, a pártok vezéreit, mintha csakis ők törődnének Magyarországon a munkásság sorsával és nekünk, akik most ehhez a javaslathoz hozzászólunk, abszolút semmi közünk sem volna ahhoz. Pedig nekünk éppúgy, a szívünkön fekszik a munkásság helyzete, mint Petrovácz t. képviselő úrnak. (Peyer Károly: Minden héten megölelik és kivesznek a zsebéből 10 fillért!) Hát ez elég hiba, ha megcsinálják. (Peyer Károly: Az állam csinálja ezt!) Akkor is elég hiba! (Malasits Géza: Es a nyugtabélyegilletékkel mi van? — Zaj a szélsőbaloldalon.) Mert ha a legszegényebb emberek sorsáról és a munkások helyzetének megjavításáról volna szó, azt hiszem, én volnék a legelső ebben a Házban, aki szót emelnék a munkásság érdekében. Nem nyilatkozhatom azonban hasonlóképpen a főváros mélyen t. üzemeiről és az üzemek vezetőiről. Ebben a