Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

320 Az országgyűlés képviselőházának rentábilisan legyenek vezetve és ne záruljanak deficittel. (Helyeslés jobbfelol.) Ez egy másik probléma, amelyre vonatkozóan a kormány részben a közérdekű felügyelő hatóság megalkotásával, részben egyéb konkrét intézkedésekkel már intézkedett és további intézkedéseket fog tenni. Kérem a jelentés tudomásulvételét. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólani. Szólásjoga többé «ekkiek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt jelentést tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik a jelentést tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a jelentést tudomásul veszi s azt hasonló eljárás céljából a Felsőházhoz teszem át. Napirend szerint következik a magyar tengerhajózási vállalatok kedvezményeiről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Ház! A magyar tengerhajózás fejlesztése érdekében már a múltban is több törvény alkottatott, amelyek azt célozták, hogy magyar lobogó alatt lehetőleg több modern hajó vegyen részt a tengeri kereskedelmi forgalomban. Az első ilyen törvény az 1893 : XXII. te. volt, amely különböző adó- és illetékkedvezményeken felül már pénzbeli támogatást biztosított a magyar tengerhajózási vállalatok részére, amennyiben a költségvetésekben az akkori kormányzatnak évenként 200.000 korona állt rendelkezésre ilyen célra- Ennek a törvénynek örvendetes hatása rövidesen jelentkezett, amennyiben pár év alatt 23 hajó közlekedett magyar lobogó alatt a tengeren 43.196 tonnatartalommal. A további törvény, amelyet a hajózás fejlesztése érdekében hozott annakidején a törvényhozás, az 1895 : XXIV. te. volt, amely a hajóépítőgyárakat részesítette különböző ál1 ami támogatásokb an. A legmesszebbmenő támogatást azonban az 1907 : VI. te. biztosította a magyar tengerhajózás részére, amely nemcsak különböző adó- és illetékkedvezményeket, hanem évente 1,500.000 koronát kitevő r segélyösszeget is biztosított a hajózás fejlesztésére. Ezek az évi segélyek a legkülönfélébb célokat szolgálták és a legkülönfélébb formában jutottak kiosztásra. Nevezetesen az új hajók után hajóbeszerzési segélyek engedélyeztettek, amelyeket tizenöt éven át kaphatott meg az illető hajótulajdonos. Ez a hajóbeszerzésisegély tonnánként 8 koronától fokozatosan 4 koronáig csökkent olyan formában, hogy 15 év alatt az ilyen hajó tonnánként 80 korona támogatásban részesült. (Farkas István: Mi van a komphajóval? Elsülylyedt?) Erre is leszek bátor, t képviselőtársam, rátérni. Ezeknek a segélyeknek feltétele volt természetesen az, hogy a hajók abszolút modern hajók legyenek, óránként legalább tíz tengeri mérföld sebességet érjenek el, sőt azok a hajók, amelyek még nagyobb sebességet tudtak elérni, ezenfelül 5%-os pótsegélyben is részesültek. Az akkori hajózási vállalatok ezenfelül még járatsegélyben is részesültek. Ennek az volt a célja, hogy azokban a relációkban, amelyekben a magyar gazdasásn élet különösen érdekelve volt, így a kelet felé irányuló kereskedelmi forgalomban állandó járatokat járassanak a hajó$5. ülése 193% január 19-én, pénteken. zási vállalatok. Elsősorban Fiume kikötőjének fejlesztését célozták ezek a járatsegélyek, kivételes esetekben azonban a Dunán Sulinán keresztül a Fekete-tengerbe irányuló járatok is részesültek ilyen járatsegélyekben. Ezek a járatsegélyek tonnánként 100 tengeri mérföld után 5—10, kivételesen 20 fillérre rúgtak. E járatsegélyek ellenében ki volt kötve, hogy ezek a hajók magyar árut különösen mérsékelt szállítási tarifák ellenében kötelesek szállítani, sőt a mellett az is ki volt kötve, hogy a hajó űrtartalmának bizonyos része mindenkor kizárólag magyar áru részére tartatik fenn és azonfelül is a magyar árut kellett ezeknek a hajózási vállalatoknak minden tekintetben propagálniok. Megemlítem, hogy e mellett még építési segélyekben is részesíthetők voltak a hazai hajóépítő gyárak, mégpedig vashajók után 30, fahajók után 20 korona segélyben tonnánként. Ezenkívül még külön segélyt kaptak a magyar gyártmányú gépek és berendezési tárgyak után. Ennek a céltudatos hajófejlesztési törvénynek eredménye az volt, hogy pár év alatt 35 tengeri hajó közlekedett a tengereken 135.297 tonnatartalommal. A háború minket nemcsak Fiumétől, az egyedüli magyar tengeri kikötőtől fosztott meg, hanem a trianoni békeszerződés még arra is kötelezett minket, hogy kisajátítás céljából a magyar hajózási vállalatok összes hajóit, amelyek magyar lobogó alatt közlekedtek, a jóvátételi bizottságnak bocsássuk rendelkezésére és a jóvátételi bizottság ezeket a hajókat, amelyek azelőtt magyar tulajdont képeztek, szétosztotta a győztes államok között. Azok a hajózási vállalatok, (Jánossy Gábor: Kablott zsákmány! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amelyeknek székhelye nem Budapesten, hanem Fiúméban volt. azáltal, hogy Fiumét elvesztettük.^ természetesen idegen állam fennhatósága alá kerültek, tehát megszűntek magyar vállalatok lenni. A trianoni békeszerződés 209. ^-ában Magyarországnak csupán azt a jogot biztosította, hogy a nemzetközi tengeri kereskedelmi forgalomban Magyarország is saját hajóival, magyar lobogó alatt részt vehet. Tudatára ébredtünk mindjárt az összeomlás utáni években, amikor a normális gazdasági élet megindult ebben az országban, hogy nemcsak propaganda szempontjából van nagy jelentősége annak, hogy a magyar lobogó a tengeren újból megjelenjen, hanem azért is, mert igen nagy számban voltak és vannak ma is igen képzett tengerészeti hajózási szakembereink, tengerészeti tisztjeink, hajógépészeink és legénységünk is, és ma, amikor az elhelyezkedési lehetőség mindenütt olyan nagyon nehéz, a kormányzat is átlátta annak a jelentőségét, hogy olyan támogatást adjon, amely pénzbeli áldozatot tulajdonképpen nem jelent, mert csak adó- és illetékkedvezményeket biztosít azoknak a vállalkozóknak, akik újból magyar lobogó alatt állítanak be hajókat a szabad tengeri hajózásba, azzal a kikötéssel, hogy ott magyar tisztek és magyar legénység alkalmaztat! k. ami mégis néhány száz család exisztenciáját biztosítja. (Élénk helyeslés.) Amint a törvényjavaslat indokolásából méltóztatnak látni, már 1922-ben újból létesült eerv magyar hajózási vállalat, amelv hét hajót állított üzembe, azonban ez a vállalat nem tudott prosperálni és négy év után teljesen feloszlott, hajóit eladni volt kénytelen. 1928-ban épült az első teljesen űi hajó a »Honvéd« Angliában, amelynek vállalata már azzal a szándékkal építette ezt a hajót, hogy direkt Magyarországnak kelet felé, a Levante felé