Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-235
Az országgyűlés képviselőházának 23 irányuló^ kereskedelmi érdekeit fogja képviselni. Tárgyalások is folytak, bogy ez a hajó bizonyos állandó fix járatokon bonyolítsa le a gazdasági forgalmat; ezek a tárgyalások azonban abbamaradtak. (Jánossy Gábor: Magánvállalkozás volt, úgy-e?) Teljesen magánvállalkozás volt, t. képviselőtársam. Az 1929 : 1. te., amelyet pár évvel ezelőtt nekem volt alkalmam ugyancsak itt a Házban ismertetni, az első, amely a háború után újból biztosít a szabad tengeri hajózásnak bizonyos adó- és illetékkedvezményeket. Ez a törvény is abból az elvből indul ki, hogy csakis modern hajókat és csakis lehetőleg új hajókat részesítsünk adó- és illetékkedvezményben. Ez a törvény a hajó korhatárát húsz évben maximálta, vagyis csak húsz évesnél nem régibb hajók és olyan hajók, amelyek valamely nemzetközi hajózás; regiszterben I. osztályú hajóknak vannak feltüntetve, tehát minden tekintetben modern hajók, részesülhetnek az állam részéről adó- és illetékkedvezményben. Ennek a törvénynek örvendetes hatása abban nyilvánult meg, hogy alig két év alatt tizennégy hajó jelent meg újból a tengeren 72.500 regisztertonna tartalommal; sajnos azonban az egyre súlyosbbodó gazdasági viszonyok ezeket a hajókat is fokozatosan leállították, és ezeket eladni voltak kénytelenek tulajdonosaik, úgy, hogy 1932. november havában már csak tizenegy hajó 64.000 regisztertonna tartalommal volt üzemben magyar lobogó alatt. Ezeknek a hajóknak 304 magyar alkalmazottjuk volt. A gazdasági viszonyok további romlása folytán múlt év novemberétől már csak négy magyar hajó van a tengeren 28.100 tonnatartalommal és összesen 120 magyar alkalmazottal. Az 1929:1 tc.-ben biztosított kedvezmények hatása alatt azt tapasztaltuk, hogy igenis, a magyar hajózást lehet fejleszteni és kell támogatni, azok miatt a gazdasági érdekek miatt, amelyek ma is kétségtelenül, sőt ma még fokozottabban állanak fenn, mint azelőtt, mert ma a nemzetközi piacokra kijutni magyar áruval még sokkal nehezebb. Nekünk tehát minden eszközt rendelkezésére kell bocsátanunk a magyar exportnak, főleg, amint már említettem, a Kelet felé irányuló exportnak. Mint méltóztatnak tudni, a közeimül than igen eredményesnek mutatkozó kísérletek történtek a kombinált hajózást illetőleg a magyar folyókról: a Dunáról, a Tiszáról, a Feketetengeren át Egyiptomba, Törökországba és Görögországba. Kísérletképpen egy kisebb hollandi hajót béreltünk, amely magyar árut szállított le Egyiptomba és Törökországba és önnön hozott fel hozzánk különböző árukat. Jelenleg egy magyar hajógyárban egy nagyobb, modern hajó áll építés alatt, amely ugyancsak ezt a forgalmat fogja lebonyolítani. Azt hiszem, a t. Házat kétségtelenül érdekelni fogja az a tény, hogy a mi folyóinknak, a Tiszának és a Dunának a tengeri szállításba való bekapcsolása milyen nagy perspektívákat nyújt. Az idén történt meg először, hogy a tiszamenti gabonát a Tiszán át Brailán keresztül a Fekete-tengeri kikötőbe szállítottuk ki és a mintegy négymillió métermázsát kitevő gabonából több, aniimt 50 száziatlékot, 2 millió 400-000 métermázsát a Tiszán szállítottunk le a Fekete-tengeri kikötőbe. Ha azt is megemlítem, hogy a szállítási díjtétel ezeken a krülő utakon is Szolnoktól, Csongrádtól vagy Szegedtől Rotterdamig vagy Amsterdamig egyharmadába kerül annak az összegnek, amennyit a vasúti szállítás költsége kitesz, ak- • '•', ülése 193% január 19-én, pénteken. 321 kor azt hiszem, nem kell itt hosszasabban magyaráznom és indokolnom, hogy mennyire érdek a magyar közgazdasgnak, hogy a tengerhajózást is támogassuk, (Mojzes János: Miért nem lehet közelebb eladni, mint Rotterdamban?) Nem kívánom — és azt hiszem szükíségtelen is — kiemelni mit jelent szociális szempontból, hogy tényleg van élő magyar hajózás, vannak szakképzett hajóstisztjeink, hajógépészeink és legénységünk, amelyeknek foglalkoztatását, kenyerét véljük ily módon biztosítani. (Helyeslés jobb felől) Maga a törvényjavaslat azokon az elveken alapszik, amelyeken az előző, az 1929. évi I. törvénycikk is alapult, azzal a lényeges különbséggel, hogy lényegesen kiterjeszti a kedvezményezés hatáskörét. Itt két nagy elvi különbséget lehet megállapítani. Az első az, hogy azok az adó- és illetékkedvezmények, amelyeket az 1929. évi I. törvénycikkben biztosítottak a magyar lobogó alatt közlekedő hajóknak és hajózási vállalatoknak, ott discretionális jogként vannak biztosítva, tehát a mindenkori kormányzattól, a kereskedelemügyi és pénzügyminisztertől függ, vájjon megadják-e ezeket a kedvezményeket, vagy sem, míg a mostani törvényjavaslat igényként állapítja meg ezeket a kedvzeményeket, amelyeket mindenkinek meg kell kapnia, ha a tör vény bn előírt előfeltételeknek megfelel. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Ennek a törvényjavaslatnak 4. §-a viszont ezen túlmenőleg még külön kedvezményeket is állapít meg, amelyeket olyan hajózási vállalkozók kaphatnak, akik a törvényben előírt minimumon túlmenőleg további kötelezettségeket is vállalnak egyrészt a tekintetben, hogy az előírt négyötödrésznyi magyar legénység helyett kizárólag magyar legénységet alkalmaznak, (Helyeslés jobbfelől.) ezenfelül pedig a magyar cikkek fuvarozása és a kivitel előmozdítása tekintetében különös kötelezettségeket vállalnak, különös mérsékelt tarifákat állapítanak meg a magyar áruk számára és a magyar érdekeket más formában is különösképpen szolgálják. Az ilyen vállalatok és hajózási vállalkozók ezenfelül még ipari és kereskedelmi kamarai illetékmentességben, különböző ingatlanátruházási és szerződési illemetékmentességben is részesülhetnek, ha kölcsönöket vesznek fel, vagy hitelműveleteket óhajtanak végrehajtani, ezeknek a kölcsönöknek a^ bekebelezési illetéke után is mentességben részesülnek és — ami a leglényegeseb — a hajók építéséhez, berendezéséhez és üzeméhez szükséges összes cikkeket az Államvasutak önköltségi áron szállítja az ilyen hajók részére, azokat a magyar árukat pedig, amelyeket ilyen hajózási vállalatok útján exportálnak tengerentúli államokba, a magyar vasutak, tehát az Államvasutak és a többi vasutak, valamint a -magyar behajózást, tehát folyamhajózási vállatok is különös mérsékelt tarifákkal kötelesek szállítani. Itt tehát egy összhang, egy összeműködés van elgondolva, (Jánossy Gábor; TJgy van!) a vasút, a folyamhajózási és a tengerhajózási vállalatok között. Végül a jobb, a szebb jövő reményében, ha tudniillik az állam pénzügyi helyzete megengedi, hogy külön pénzsegéllyel... (Farkas István: A komphajóról nem hallottunk előadó úr!) Éppen most kezdek arról beszélni. Ha az állam pénzügyi helyzete lehetővé fogyja tenni, különös irányban, ahova a magyar áru egyenesen gravitál, elsősorban tehát keletre állandó rendszeres járatokat fognak az egyes hajózási 45*