Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

Az országgyűlés képviselőházának 23 í mint amennyit az összes apró közüzemek együttvéve okoznak. Vagy méltóztassék az asztalosipart nézni, amely egyike volt a legszebb magyar iparágaknak, (Müller Antal: Teljesen a földön fekszik!) ma a földön fekszik, halódik, ellenben a szegedi Csillag-börtönben egy hatalmas, kitűnően berendezett asztalosüzem van, amely csak úgy szórja ki magából a bútorokat olyan áron, hogy azzal a magániparosság versenyezni nem tud. Ha tehát a kormány könyörtelen kézzel irtja ezeket az üzemeket, — amelyek egyrészénel kiirtását én is helyeslem (Helyeslés a bales a, szélsőbaloldalon.) — akkor ugyanezzel az erélyes kézzel ^kellene belenyúlni a fegyházi üzemekbe is, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugyanezzel az erélyes kézzel kellene belenyúlni azokba az üzemekbe, amelyek a fegyencmunka kihasználásával az iparosságnak valóban rettenetes károkat okoznak. (Éber Antal: Es a fővárosnál ugyanígy!) Erről majd egy más alkalommal beszélünk. (Eber Antal: Nem árt most sem! — Derültség.) Még leszek bátor foglalkozni a diósgyőri állami vasgyár üzemével, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) amelyről Beck Lajos igen t. képviselőtársam lesújtó kritikát mondott. Nem hinném, hogy ha Beck Lajos igen t. képviselőtársam mélyebben behatolt volna ennek az üzemnek úgy a történetébe, mint az egész gesztiójába, ilyen kritikát mondott volna. A valóság az, hogy ha ma arról volna szó, hogy az állam egy vas- és acélüzemet létesítsen, én lennék az első, aki ellene^ volnék ennek, mert az államnak nem hivatása az, hogy vasat gyártson, vagy vas- és szénbányát tartson fenn. ellenben a helyzet az, hogy ezt az üzemet még a régi Nagy-Magyarország idejéből vettük át és hogy ezt az üzemet nem sorvasztották el, az elsősorban EL katonai körök nyomására történt. Ez a gyár szolgálta ki a haditengerészetet, olyan áron szállítva a haditengerészetnek a gránátokat, a srapnelleket és a különböző páncélanyagokat, amilyen áron semmiféle magánipar sem tudta elvállalni, (Fenyő Miksa: Állami pénzen! A háború előtt is állami üzem volt!) Akkor is állami üzem volt és az állami rendelések teljesítése volt a fő célja. Ez az állami üzem, mint mondottam, a haditengerészet kiszolgálója volt, mert a hajóorrokat, — nem akarom a terminus technikusokat használni — a kortmányrészeket és egyélb súlyos, nehéz aeélalkatrészeket, nánoélablakokat a diósgyőri állami vas- és acélgyár készítette és ezért olyan fizetséget kapott, amilyen fizetségért és ellenértékért semmiféle magánvállalkozás ezt nem csinálta volna meg. Már most azonban itt van ez az üzem, el is sorvasztották eléggé ezt az üzemet, de azért mégis csak fenn kell tartanunk, mert ennek a gyárnak hivatása van olyan anyagok előállításánál, amelyeket a magánvállalkozás a mai viszonyok között nem állít elő. Nem hinném, minden fogadkozás ellenére sem hiszem el, ha Bíró Pál igen t. Képviselőtársam ideáll és azt mondja, hogy ők is csinálnak egy magas frekvenciájú testet, mert sohasem fognak csinálni. Azért nem tudják megcsinálni, mert nem fizeti ki magát és egy részvénytársaságnak nincsen pénze arra, hogy experimentumokra annyit költsön, mint amennyit az államnak az ipari és egyéb szempontok tekintetbe vételével költenie kell. Ennek a gyárnak, úgy, ahogyan ma fennáll, azon a területen,, amely dolgozik, terméí. ülése Í93U január 19-én, pénteken. 313 szetesen van létjogosultsága. (Farkas István: Minden területen van létjogosultsága!) Ha azonban már itt van ez az állami üzem és létjogosultsága van, közérdekű a fennmaradása, nem tudom megérteni, hogy miért kell az államnak olyan szűkmarkúan fizetni ott a munkásokat. Eddig mindig azzal érveltek, hogy ennek a gyárnak tempót kell mutatnia, ennek a gyárnak a magánvállalkozás felé meg kell mutatnia, hogy milyen szociális berendezéssel, •milyen munkabérekkel és fizetésekkel lehet még mindig rentábilisan dolgozni, mert bármilyen alapos kutatás is legyen az, ha alaposan végignézik ennek az üzemnek egész ges'ztióját, szent aneggyőiződésem, hogy deficitet ott nem fognak találni. Lehet, hogy elavult a könyvelése, lehet, hogy elavult egyikmásik osztálya, azonban az kétségtelen, hogy erre az üzemre a magyar állam nem fizet rá, mert ez az üzem a magyar államvasutaknak és egyéb állami intézményeknek, amelyeket a miniszter úr éppen olyan jól ismer, mint én, olyan áron szállítja az anyagot, amilyen áron semmiféle magánvállalkozástól megszerezni nem tudnák, ez az igazság. Ha tehát egyik oldalon ráfizet is a magyar állam, a másik oldalon még sem fizet rá. Ezt nagyon jól tudjuk, éppen azért nem tudom megérteni, mi szükség volt arra a fizetésredukcióra, amelyet legutóbb végrehajtottak, amellyel a béreket a közismerten rosszul fizető Rima által fizetett bérek alá szorították. Levontak az 50 filléres órabérből 1%-ot, az 56—59 filléres órabérből 2%-ot, egyszóval a bérlevonás 1-—10%-ig terjedt, tehát attól a munkástól, akinek 87 fillér órabére volt, levontak 10%-ot. 87 fillér órabérük csak a hengerészeknek van ott, ezek nagyon magas kvalifikációjú munkások, akik napi 12 órán át hengerelnek, inert ott még 12 órai munkaidő van, énpen úgy, imint a Rimánál. 12 órán át azt az emberfeletti munkát végezni 87 fillérért, ez is kevés órabér volt, most még ebből is elvettek 10%-ot, úgyhogy ennek az embernek órabére 80 fillér alá esik. Méltóztassék elképzelni, hogy Jényegesen több önköltsége van ennek a munkásnak, mint annak, aki irodában ül vagy szárazabb műhelyben dolgozik. Egy hengerésznek jobban kell táplálkoznia, a ruha leég róla és ugyanennek a munkásnak, mint a többi ott dolgozó magasabb kvalifikációjú munkásnak, többet kellett tanulnia és nagyobb az önköltsége. Ez a fizetésredukció tehát valóban semmikép sein indokolt és nem tudom máskép megmagyarázni, mint úgy, hogy azokat a látszólagos veszteségeket, amelyek abban a gyárban vannak, a miniszter úr úgy akarja eltüntetni, hogy a munkások és az alkalmazottak fizetését megnyomorítják. (Farkas István: Ez a kormán ^ egész politikája!) Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni

I Malasits Géza: T. Ház! Sajnálom, hogy beszédidőm lejárt, majd a költségvetés tárgyalásánál leszek bátor egypár szempontra, még rámutatni, most csak annyit mondok, hogy teljesen igaza van Eber Antal t. képviselő úrna;k. amikor azt mondta, hogy vajúdtak a hegyek pá egy nevetségesen pici egérke jött a világra. Hin is azt mondom, hogy vajúdtak a hegyek és egy kicsi egér jött a világra, mert az, ami ebben a jelentésben bele van foglalva, a kisiparosságnak nem használ semmit sem, axnenynyiben pedig használ is, nagyon keveset használ, de igenis, sokat használ a kartellérd ekei tségnek. amelynek — mint az oxigéngyártásnál is rámutattam erre — igen tekintélyes nemzeti 44*