Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

314 Az országgyűlés képviselőházának i ajándékot adtak azzal, hogy egy pár nagyon hasznos üzemet megszüntettek. Egyébként a jelentést nem veszem tudomásul. {Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Ház! A kereskedelemügyi miniszter úr jelentése az állami üzemek tárgyában elég tartalmas, helyesebben szólva, elég nagy jelentés, amelyhez egy negyedóra alatt részletesen hozzászólni nem lehet. így kénytelen vagyok egyes részleteket rapszodikusan kiragadva, idetárni a Képviselőház elé. Ez alkalommal főképp a kormánynak az állami üzemekben folytatott munkáspolitikájára, helyesebben munkabérpolitikájára mutatok rá- (Farkas István: Rideg kapitalista politika, amit az állam csinál!) Kezdenem kell ott, ahol előttem szólott Malasits t. képviselőtársam elhagyta, a magyar királyi állami vas- és acélgyárnál. Mint ahogy Malasits t. képviselőtársam említette, f ott éppen a legutóbbi napokban egy fizetésredukciót hajtottak végre. Mielőtt magára erre a témára rátérnék, meg kell említenem, hogy én igenis elsőrendű szükségletnek tartom különösen ennek az üzemnek további fenntartását és itt a Ház színe előtt azt kérem a miniszter úrtól, tessék végre eloszlatni a munkások feje felől azt a veszedelmet, amely most őket fenyegetni. Tessék végérvényesen kijelentést tenni, hogy ez az üzem igenis megmarad és ennek az üzemnek további sorsa nem marad abban a bizonytalanságban, amely bizonytalanságot ez a jelentés is megjelöl azzal, hogy bizonyos feltételekhez fűzi ha nem is az egész üzem létét, de az üzemnek bizonyos ágazatait. (Farkas István: Ne dobják oda prédául a magánkapitalizmus számára!) Ez az államnak olyan üzeme, amelyre minden körülmények között szüksége van, mert saját szükségleteit látja ott el és kezdve a gőzmozdonyoktól, folytatva a vasúti gőzmozdonyokhoz szükséges vasúti síneken és egyéb állami szükségleteken, ezeket mind elő lehet itt állítani és ezeknek előállítását nem lehet a magániparnak kiszolgáltatni. Itt szó .sem 'lehet a kisiparos-érdek védelméről, {Ügy van! Ügy van a szélsőbaloldalon.) mert ha innen kiveszik azokat a gyártmányokat, azokat csak egy másik nagytőkés gyárthatja tovább, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) olyan nagytőkés, akinek megfelelően berendezett üzeme van, amelyet csak hatalmas tőke birtokában lehet létesíteni, vagy fenntartani. így tehát itt semmiféle érdek és szempont nem szól a mellett, hogy ezt az üzemet megszüntessék és legjobb tudomásom szerint ez az üzem már amúgyis anynyira össze van zsugorítva, hogy ezt tovább összeszűkíteni az államérdek szempontjából sem szabad. A kormánynak minden törekvését ki kell fejtenie, hogy ebben az összeszűkített formában, ebben a munkáslétszámban megfelelőbben foglalkoztassa ezt az üzemet, hogy a munkások ne legyenek kitéve annak a kétségbeejtő állapotnak, amelyet egyrészt az üzembizonytalanság, másrészt az a munkáspolitika és az a munkabérpolitika jelent, amelyet a magyar kormány részéről tapasztalnak. Itt kell rámutatnom arra, hogy az állami vas- és acélgyár diósgyőri telepén már korábban is végrehajtottak munkabérredukciót. Az állami tisztviselők fizetésének lecsökkentésével egyidejűleg egy 10%-os fizetésredukciót ha18o. ülése 193% január 19-én, pénteken. tároztak el erre az üzemre vonatkozólag is azizal a megállapítással, hogy ez a leszállítás a havi 90 pengőn aluli keresetekre nem vonatkozik. Történetesen abban az időben a munkások két hetet, sőt még ennél is rövidebb időt dolgoztak havonta, keresetük tehát legnagyobbrészt nem haladta túl a havi 90 pengőt és így a munkások tekintélyesebb része a munkabérlevonásban nem részesült. Most azután — úgylátszik — átláttak ezen a miniszter úr tanácsadói és egy olyan munkabérredukciót hajtottak végre, amely nincs tekintettel arra, hogy mennyi üzemidőt dolgO"

î1r a munkás. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglaljí el.) Az új munkabérredukció csak azt nézi,' mennyi a munkás óránkénti keresete és az óránkénti keresetét nyomorítja meg akkor is, ha az a munkás havonta egy, vagy két hetet dolgozik. Hozzányúlnak az egészen alacsony keresetekhez, 50 fillértől kezdik már a levonásokat és folytatják tovább, mint ahogyan Malasits képviselőtársam mondotta. Ez nem az a munkabérpolitika és nem az a munkáspolitika, amelyet a kormánynak kellene kifejtenie, mert legjobb tudomásom szerint az állami diósgyőri vasgyárban, de a budapesti gépgyárban sincsenek olyan munkabérek, amelyek veszedelmes precedenst szolgáltatnának. Ezek a munkabérek már annyira alacsony nívón állanak, hogy egyáltalán a termelést nem veszélyeztetik, még kevésbbé veszélyeztetik a vállalkozást. Nem volna szabad tehát a, kereskedelemügyi kormánynak ilyen intézkedésekkel az amúgy is súlyos helyzetben levő munkások hely setét még jobban megrontani. Tessék elgondolni, mit jelent az, ha havonta négyheti munkaidő helyett két hétig, vagy egy hétig dolgozhat a munkás, mennyire megnyomoríttatik a fizetése, mennyire bizonytalanná válik egész családjának megélhetése és akkor még ezenkívül a munkabérredukciót is végrehajtják, hogy az egészen csekély kereset, a legprimitívebb emberi életet biztosítani nem tudó kereset is még újabb megcsorbítás alá kerüljön. Ezt a munkabérpolitikát és ezt a munkáspolitikát a lehető legsúlyosabban el kell ítélnünk és^ itt kell követelnünk a Ház színe előtt | a kormánytól, elsősorban a kereskedelemügyi I miniszter úrtól, hogy tessék ezzel szakítani, i tessék ezt a rendelkezést visszavonni és tessék i belátni, hogy ezeknek a munkásoknak a sorsa | olyan, hogy azt még jobban megrontani nem szabad és az állam pénzügyi helyzetét nem j fogja javítani, ha az ilyen nyomorúságos keresetű munkások járandóságából még lefarag! nak valamit (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát mennyivel válik joblbá majd az állam pénzügyi helyzete, ha most ëzt^ a bércsökkentést a diósgyőri vasgyár (munkásainál végrehajtják? Ha ezt a miniszter úr alánosán nw-gl gondolja és ha még hozzágondolja azt a nagy elkeseredést, amelyet ez a rendelkezés kiváltott, akkor merek reménykedni abban, hogy ezt a rendelkezést visszavonják és a munkásokat ilyen munkabérredukciókkal nem fogják tovább nyomorítani. Szólnom kell még arról is, hogy az üzemmegszüntetések tárgyában olyan intézkedések történnek, amelyek nem felelnek meg az előro adott ígéreteknek. Magam is azt mondom, hogv akadnak olyan közüzemek, amelyeknek fenn tartása nem feltétlenül szükséges, de tudok