Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

308 Az országgyűlés képviselőházának í Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Müller Antal: T. Ház! Azt hiszem, az árnivellálás már a multaké marad, mert különösen a kiírásnál inkább árrombolásról lehet beszélni. (Eber Antal: Ügy van!) Ma már nem tudják rendesen fizetni a munkásokat sem, sőt a közmunkákat illetően, különösen az ipari szervezetek s a Kereskedelmi- és Iparkamara, azon gondolkoznak, hogyan lehessen becsületes, rendes és reális munkaárakat elérni. Ma árnivellálásról beszélni nem. lehet ott, ahol késhegyig menő harc van minden közmunkáért; amikor azt látjuk, hogy ma annyira ki vannak éhezve, hogy ráfizetéssel, vagy pedig saját munkaerejük ellenértékének elengedésével is inkább vállal munkát, csak valahogyan foglalkoztathassa azt a kis műhelyét, tanoncait és segédeit. Tehát ma árnivellálást felhozni indokul a közüzemek fenntartása érdekében igazán nem lehet. T. Ház! Nekem az a szerény véleményem és azt szeretném, ha a kereskedelemügyi miniszter úr is magáévá tenné nézetemet, hogy ma nincs szükség egyáltalában semmi néven nevezendő, kimondottan kézműjellegű közüze^ mekre. (Ügy van! half elől.) Nincs szükség. Miért? Ha egy nagy intézetnek nincs szabóüzeme, cipészüzeme, asztalosüzeme, szíjgyártóüzeme, az az üzem azért tud működni. Ma már annyira beidegződött ez a rossz szokás, hogy úgyszólván alig van állami és egyéb hatósági intézményünk, anélkül, hogy az összes ipari szakmák műhelyeivel be ne rendezkedett volna. Mindegyik azt mondja, hogy »csak a kis javítási munkákat végzem el«. Ellenben, ha tüzetesen ellenőrizné az ember, meggyőződhetnék arról, hogy nemcsak javítási munkákat, hanem nagyon sokszor új munkákat is végeznek, sőt, amint említettem, még közszállításokba is bekapcsolódnak. T. Ház! Azzal zárom szavaimat, hogy nem szóval és nem ígéretekkel kell csak a gazdasági helyzeten segíteni, hanem végre cselekedeteket szeretnénk látni. Az, hogy itt a kereskedelemügyi miniszter úr jött az ő jelentésével, egy lépés előre. Ez talán egy kissé békét fog , teremteni a közüzemek terén, ellenben még mindig nem nyugtathatja meg az embereket, mert joggal kívánhatják, hogy minden üzemet, amely jogtalan konkurrenciát csinál nekik, szüntessenek meg. Minthogy ezt én nem látom ebben a jelentésben és nem elégít ki az, amit eddig nyújt, a jelentést a magam részéről nem veszem tudomásul. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. Képviselőház! Csak néhány pillanatra kívánom szíves türelmüket igénybe venni, mert ezzel a közüzemi kérdéssel, a kérdésnek különféle fázisaival annyiszor vettem már igénybe a t. Ház türelmét és a most előttem felszólalt t. képviselőtársaim oly kimerítően foglalkoztak az ügy érdemével, hogy tulajdonképpen csak annak megokolására szorítkozom, hogy mindazoknak ellenére, amiket felhoztak, bár a jelentésben foglalt intézkedésekkel szemben felhozott aggályok bennem legalább éppen annyira élnek, mint azokban a t. képviselőtársaimban, akik a jelentést visszautasították, elfogadom, illetőleg tudomásul veszem a jelentést. Ez kizárólag azért történik, mert méltányolni akarom — amint Müller Antal t. barátom beszéde befejezésében mondotta — még azt az egészen kis lépést is, amely ebben a jelentésben kifejezésre jut, a kereskedési, ütése 19ÈU január 19-én, pénteken. lemügyi miniszter úrnak azt a jóindulatát, amely ebből a lépésből mégis csak valahogyan kisugárzik. Neketmi is el kell ellenben mondanom, — úgy, amint az előttem felszólalt t. képviselőtársaim is kifejtették — hogy igen-igen kicsiny az a lépés, amelyet itt előre tettünk és rendkívül szűk térre van korlátozva az, amit a közüzemek visszafejlesztése tekintetében itt az igen t. miniszter úr bejelentett. Sajnos, arra a szomorú tapasztalatra kell jutnunk, hogy a kereskedelemügyi minisztérium, — függetlenül annak mindenkori igen t. vezetőjétől — a minisztérium mint ilyen, politikailag igen gyenge ahhoz, hogy az üzemek vezetőinek az üzemek fenntartásához fűződő érdekeivel eredménnyel meg tudjon küzdeni. (Magyar Pál: Elég baj!) Méltóztassék megfigyelni, hogy a harmadik kereskedelemügyi miniszter tárgyalja itt ezt a kérdést. Először Bud János t. képviselőtársunk, aki az iparfejlestési törvényt előterjesztette, de már ott gondoskodott arról, hogy olyan hosszú eljárást írjon elő a közüzemi kérdés eldöntése előtt, amely, úgy gondolom, ő benne azt a reményt táplálta, hogy mire azt lefolytatják, a következő miniszternek lesz a gondja, hogy a megtett vagy meg nem tett intézkedésekről jelentést tegyen. Az ezután következő Kenéz Béla t. képviselőtársam szintén el volt telve a legjobb, a legszebb, őszinte intencióktól, de az intencióknak nála kétségkívül konstatálható jóindulatú volta abban nyert kifejezést, hogy bizottsági tárgyalásokra utalta ezt a kérdést; minden egyes tárcára nézve külön bizottságok alakíttatnak, azok tárgyaltak, tárgyaltak és addig tárgyaltak, amíg Kenéz Béla is megszűnt kereskedelemügyi miniszter lenni. A mostani kereskedelemügyi ^miniszter úrhoz már az ő szerencsétlenségére olyan előrehaladott S'tádiumlban jutott a dolog, hogy bármennyire igyekezett új fórumot teremteni, Laky Dezső kiváló műegyetemi tanár úrnak átadva a referátumot, kisült, hogy az ipartanács állandó bizottsága még nem' mondott véleményt ebben a kérdésiben. Hiába mondott az ipartanács állandó (bizottsága majdnem minden egyes kérdésben olyan véleményt, amely az üzemek leépítését vonta volna imaga után. Most az igen t. miniszter úr nem zárkózhatott el tovább az elől, hogy törvényes kötelességét teljesítve, egy kissé elkésve ugyan, de mégis saját minisztersége idején beterjessze ezt a jelentést. Ha valójában le akarjuk mérni azokat az óhajokat, amelyek a közüzemek leépítése terén felmerültek, azokkal az eredanényekkel, amelyekről itt az igen t. miniszter úr jelentést tesz, akkor bizony, az után a sok procedura és kevés eredmény után csak a régi latin közmondással lehet feleni, hogy parturiunt montes, nascetur ridiculus mus. Ez az eredmény semmi arányban nem áll azzal a sok tanulmányozással, sőt a tanulmányozások eredményeivel sem, amelyek lefolytak. Nem akarom újból részletesen előadni az üzemekre vonatkozólag előadottakat. Tökéletesen igaza van Magyar Pál .1 képviselőtársamnak abban, amit a Eico.-ra vonatkozólag előadott. Ha valaki egyszer meg fogja írni a magyar közüzemek történetét, meg fogja írni, hogy egy közüzem vezetője a változó kormányokkal, a változó miniszterekkel szemben milyen stabil és mindent átütő befolyásra tudott szert tenni, a Rico, példáját fogja felhozhatni. Visszaemlékszem arra, amikor Ernszt Sándor akkori népjóléti miniszter úr itt e Házban je-