Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

Az országgyűlés képviselöhÁzának Ê'' eljutni, akkor hogyan tud odajutni egy másik naianaó polgár? T. Ház! Az Országos Ruházati Intézetet nemcsak mint tömegmunkát készítő üzemet sérelmezik az iparosok, hanem azt is kifogásolják, hogy rendelésszerűleg bárkinek rendelkezésére áll és egyáltalán nem nézi, hogy az köztisztviselő-e. Itt van egy igazolás egy ügyben, amelyet a kereskedelmi és iparkamara vizsgáltatott ki., Egyszerűen megkért egy fiatalembert, hogy menjen el az Ori-hoz. Ott szépen felvették az illető frakk- és egyéb rendeléseit és bár a kivitelezésre természetesen nem került is sor, írásbelileg tudjuk bizonyítani, hogy az Ori. bárkit kiszolgál. Hangsúlyozom, egy olyan részvénytársaság, amely részvénytársaságnak 97/^%-os részvényértéke az állam tulajdonát, képezi, nem arra való, hogy a magániparnak jogtalan konkurreneiát csináljon! De kérdezem: olyan jól működik-e az Országos Ruházati Intézet, hogy az államnak ragaszkodnia kell ennek az üzemnek a fenntartásához! Látom azt, hogy az üzembizottság jelentésével kapcsolatosan az üzemi bizottság, amikor kiküldetett a miniszter úr bizottsága, annak megállapítása szerint 1932 januártól júniusig polgári rendeléseket 1257 esetben konstatáltak, altiszti megrendelések 805 esetben történtek. A mértékosztály félévi (forgalma 198-500 pengőt tett ki, a tömegosztály forgalma pedig 66.337 pengőt. A szakértő jelentés a továbbiakban az üzem likvidálásával kapcsolatban a következő megállapításokat tartalmazza (olvassa): »A részvénytársaség siralmas likvidálása úgy szanáltatott, hogy a honvédelmi miniszter 1931 október elsejei rendelete alapján a m. kir. technológiai iparmúzeum és anyagvizsgáló intézet 150.000 pengőért vett át anyagokat a részvénytársaságtól és ezt az összeget 1931 október 7-én ki is fizette. Ezeknek az anyagoknak leltári értéke az Országos Ruházati Intézet közlése szerint 50—70.000 pengőre tehető, ami által egy körülbelül 80—100.000 pengőnyi nem üzemi árunyereség állott elő. Ennek a tételnek mint nem üzemi nyereségnek kiemelése mellett körülbelül 80—100.000 pengőre tehető az 1931. üzleti év vesztesége.« Megemlékezik azután a szakértői jelentés az 1932. évről is. Vettem magamnak a fáradságot és a cégbíróságnál kiírattam az Országos Ruházati Intézet elmúlt esztendei mérlegeit. Az az év tehát, amikor 80—100.000 pengőt juttattak neki, hogy ezzel valahogyan egyensúlyba tudják hozni, 15.645 pengő deficittel zárult. Ez volt 1931-ben. Ehhez hozzájön az 1930. évről 19.219 pengő deficit úgy, hogy összesen 34.865 pengő deficitet hoztak át az Országos Ruházati Intézetnél az 1932. évre. Az 1932. évben pedig eltűnik ez a deficit, sőt még 800 pengő plusz mutatkozik, csak nem tudom megérteni, hogyan, nem megint egy ilyen tranzakció révén sikerült-e eltüntetni, amit itt a bizottság jelentése kiszedett, mert nekünk, akik kívül állunk, nincs^ módunkban ellenőrizni, hogy például az árukészlet, amely 329.000 pengővel van felvéve, megéri-e ezt az összeget, vagy talán nem éri meg annak felét sem. Azt mondja az igazgatósági jelentés, hogy itt óriási megtakarítások vannak, holott 1931ben a gyártási és üzleti költségek 308.000 pengőt^ tettek ki, 1932-ben pedig 307.643 pengőt, tehát az a néhány száz pengő az a nagy megtakarítás? Azt látjuk, hogy az Országos Ruházati In. ülése 1ÙS4 január 19-én, pénteken. 307 tézet a legnagyobb támogatás 'mellett is deficittel működik. Az a fontos, hogy milyen kedvezményeket élvez és ez a sérelem a közüzemek működésében, mert ha a közüzem egyenlő feltételekkel venné fel a harcot a magániparral, még úgy is elítélendő és meg nem engedhető, de amikor egyenlőtlen fegyverrel küzd, amikor a közüzemnek minden olyan megvan engedve és olyan kedvezményben részesül, amiben a imagánipar egyáltalán nem részesül, akkor ez megibélyegzendő és akkor nekem, mint törvényhozónak is ki kell jelentenem, hogy ezit a legmes&zebibmenőleg elítélem. Elítélem azt, hogy a szegény, nyomorult adófizető iparosokat, ezeket az adóalanyokat rövidítik meg. Már elmondottam itt, hogy az elmúlt r év februárjában tartott minisztertanácsi határozat értelmében minden állami közmunkából 25%-ot az Országos Ruházati Intézetnek kell átadni pályázat nélkül. Az állam tehát igen nagy előnyt biztosít ennek a részvénytársaságnak, amelyhez a pénzt 100%-ig teljesen az állam adja, amikor minden közmunkálat 25 százalékát ez a részvénytársaság Jsapja. Szóvátettem azt is, hogy körülbelül 8—10 éven keresztül az országos gyermekinenhelyi ruhákat is állandóan az Országos Ruházati Intézet kapta meg kiírás nélkül. Kérdezem, hogy amikor ilyen nehéz helyzet, van, megengedhető-e egyrészt megkárosítani a kisiparosokat, másrészt egy ilyen közüzemi jellegű részvénytársaságot szabad-e ilyen kedvezményben részesíteni! Tavaly a kisiparosság központi intézménye, az Iparosok Központi Országos Szövetkezete, amely intézményt legelsősorban kellene az államnak támogatnia, «érelméi közt felsorolta azt is, hogy versenypályázat nélkül adják ki mindig a munkákat az Ori.-nak;; ekkor kiírták a pályaatot, s az iparosok voltak a legolcsóibibak. Ennek ellenére mellőzték az Iparosok Országos Központi Szövetkezetét, és a szállítást az Országos Ruházati Intézet kapta meg. Továbbá, ha a kisiparos közmunkát végez, bár a mostani közszállítási szabályrendelet javít a dolgokon, — majd erről is lesz sok szó — elő van írva, hogy a végzett munka után mennyi idő múlva kaphatja meg a munkája ellenértékét. Ugyanekkor az Országos Ruházati Intézet minden közmunkájára 50% előleget kap. A t. Ház előtt most ismertetett három nagy előny és kedvezmény birtokában nagyon könnyű konkurreneiát csinálni — ismételten aláhúzom — a súlyos adókkal megterhelt kisiparosságnak. T. Ház! Minden minisztérium szívesen megszünteti azt az üzemet, amely nem az ő hatáskörébe tartozik, (Eber Antal: Ez igaz!) minden ügyosztály készséggel hozzájárul annak az üzemnek megszüntetéséhez, amely nem a maga minisztériuma körébe tartozik. Sőt a miniszteri tisztviselők is kijelentik, hogy bizonyos üzem tényleg jogos sérelme lehet a kisiparosságnak, de mindegyik körömszakadtáig védi ezt az üzemet, amely ő alá tartozik, és ennek ellenére én nem merem feltételezni azt, hogy ezek a miniszteri tisztviselők, vagy más köztisztviselők a közüzemektől anyagi előnyt élveznének. Nagyon sokszor azt az indokot hozzák fel a közüzemek fenntartása érdekében, hogy azok árnivelláló hatást töltenek be. Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr. Müller Antal: Tíz perc meghosszabbítást kérek.