Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

22 Az országgyűlés képviselőházának csinálnom és a nyugdíjellátásnak legalább azo­kat a kautéláit, amelyek a békebeli törvények­ben biztosítva voltak, a mai nyomorúságos vi­szonyok között vissza kellett volna állítanom­Miért nem tettük ezt meg? Semmi akadálya sincs ennek; egy szakasz, egy módosítás, és a törvényt visszavetettünk a békebeli állapothoz. Arról lehetne vitatkozni, hogy a mai viszonyok között a 16.000 koronát, vagy az államtitkári fizetést kellene-e maximumnak elfogadni, vagy esetleg lejjebb kell menni, (Farkasfalvi Farkas Géza: ^Minden fizetést maximálni kell!) De azt az álláspontot elfoglalni, hogy itt most már százszázalékos miniszterelnöki és miniszteri nyugdíjak lehetségesek, szemben a békebeli álla­pottal, igazságosan elfogadni nem lehet. (Far­kasfalyi Farkas Géza: Az aktív tisztviselők fizetését is maximálni kell! — Zaj a jobbolda­lon.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Ezzel szemben azt mond­hatná valaki, hogy ennek a kritikának nincs gyakorlati értéke, mert hol kap ma egy mi­niszter vagy egy miniszterelnök százszázalékos nyugdíjat. Sajnos, ennek a lehetősége megvan a^ regi nyugdíjtörvénynek egy olyan változta­tásával, amelyet 1924-ben vittek keresztül. Cso­dálatosképpen, amikor 1924-ben kimondották, hogy a régi nyugdíjasok nyugdíjának 40%-át elveszik^ a szanálás érdekében, ugyanakkor a másik téren bizonyos tágításokat tettek a nyug­díjigények tekintetében. A régi nyugdíjtörvény értelmében az volt a helyzet, hogy ha valakit egy alacsonyabb állásra neveztek ki, mint ami­lyent az illető addig- betöltött, akkor — ha az eredetileg betöltött állás az V.—XI. fizetési osztályba tartozott — az illető az alacsonyabb és magasabb állás között levő differenciát fize­tés természetével bíró személyi pótlékként kapta. Az 1924. évi szanálás alkalmával csak egy kis módosítást csináltak a régi nyugdíjtör­vényen,^ az 1912 : LXV. t.-cikkben. Egyszerűen kiemelték a törvény szövegéből az V.— XI. fizetési osztály megkötöttséget és felállították azt a szabályt, hogy ha valakit egy magasabb fizetési osztályú állásból megkötöttség nélkül egy alacsonyabb fizetési osztályú állásba ne­veztek ki, akkor az illető a különbözetet mint fizetés természetével bíró ellátmányt kapta. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi lett ennek az eredménye? Mindazok a miniszterek, mindazok az államtitkárok, mindazok az V. fizetési osztályon felül lévő egyének, akik be­töltvén egy rövidebb-hosszabb ideig.tartó po­litikai állást, visszamentek egy alacsonyabb állásba, — ennek gyakorlati jelentősége külö­nösen az egyetemi tanároknál van, amely egyetemi tanári állások az V. fizetési osztályba vannak sorozva, — most már ezen állásukban teljes miniszteri, sőt miniszterelnöki fizetést kaptak. Amikor mi hozzányúlunk a kis nyug­díjasoknak & r létminimumon, vagy a létmini­mum alatt lévő fizetési összegéhez, szabad-e akkor nekünk a nyugdíjtörvényben ilyen igaz­ságtalanságokat meghagynunk? (Egy hang a jobboldalon: Nem!) Itt van meg a gyakorlati lehetősége annak, hogy az illetők 100%-os mi­niszterelnöki és miniszteri nyugdíjakat élvez­hessenek, mert "hiszen az egyetemi tanári állás csak 70 éves korhatárral van limitálva, lehet­séges tehát, hogy valaki kitölti a teljes 40 éves szolgálati időt és az illető megkapja a 100%-os miniszteri, vagy miniszterelnöki nyug­díjat. Ne méltóztassanak azt mondani... (Já­nossy Gábor; A tudomány aa más! A láng­. ülése 1933 december 11-én, hétfőn. elméket nem lehet ugyanúgy elbírálni. — De­rültség és zaj a baloldalon. — Bródy Ernő: Itt kisexisztenciákról, kis napidíjasokról van szó! — Jánossy Gábor: Nem szóltam semmit! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jobb is lett volna! — Erdélyi Aladár: A lángelméknek megszavazzuk!) Ha meg volnék győződve ar­ról, hogy az egyetemi tanárok tudománya fize­tésük arányában növekszik, akkor nem emel­nék kifogást, de errenézve nekem semmiféle megnyugtatásom nincs, mert sajnos, éppen az ellenkezőjét látom, hogy azok az egyetemi ta­nárok a tudomány igazi művelői, akik ala­csonyabb fizetési osztályban egész életüket a tudománynak szentelték és nem tettek kirán­dulásokat a politika területére. (Ügy van! Ügy vàn! a bal- és 4 a szélsőbaloldalon.) Azt olvas­tam nemrég, hogy az egyik egyetemi profesz­szor úr, valamelyik egyetemnek jelenlegi ve­zetője, teljes szimpátiáját jelentette ki az ifjú­ság törekvésével szemben, különösen abban az irányban, hogy az ifjúság nem tud elhelyez­kedni. Hát én csak azt a tanácsot adom az illető t. professzor úrnak, térjen vissza illet­ményeiben a békebeli nívóra. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és abban a pillanatban esry-két ifjút rögtön el lehet he­lyezni. (Derültség és tavs a bal- és* a szélső­baloldalon. — Györki Imre: Herrmann Miksa úr! — Malasits Géza: Talbot Herrmann úr! — Jánossy Gábor: Ez csak akadémikusán volt mondva! — Erdélyi Aladár: Azért nekünk is meg szabad értenünk. — (Elnök csenget.) Ha már ezekről a kérdésekről beszélek és arról beszélek, hogy a mi nyugdíjreformjayas­latunkat vissza kell vezetni legalább is a béke­belinek a színvonalára, akkor foglalkoznom kell a tisztviselőképviselők kérdésével is. (Haltjuk! Halljuk!) Ne méltóztassanak rossz modornak tulajdonítani, ha erről a kérdésről itt beszélek, mert lassanként felmerült az a kérdés, hogy képviselőknek a maguk dolgairól itt a Házban beszélni tulajdonképpen nem illik, meri ez nem kaszinószerű dolog. Mégis azt kell mondanom, hogy az, hogy szemben a régi törvény rendel­kezésével, a képviselők nem helyeztettek nyug­díjba, hanem csak szolgálatonkivüH állapotban voltak és szolgálati idejük as egész idő alatt beszámíttatott leendő nyugdíjukba, anomália volt. (Ügy van! Ügy van!) Ezt az anomáliát ez ia törvényjavaslat megszüntetni, de csak a jövő­re nézve. (Ügy van! Ügy van!) Itt egyszerre megtalálta a t. törvényhozás a szívét, megta­lálta a méltányosságot, nem úgy, mint a lak­bér, a nyugdíj lecsökkentésénél, ahol nem azt mondta, hogy a jövőre nézve a szolgálati idő­nek megfelelőleg fogják majd az özvegyek és nyugdíjasok lakbérét megállapítani. Ennél a kérdésnél megtalálta a szerzett jogok tiszteletét és kimondotta, hogy helyes: a tisztviselőt nyug­díjba kell helyezni, ha képviselővé választják s a képviselői ideje nem számíthat be a szolgá­latába, ezt a rendelkezést azonban nem szabad alkalmazni azokra a tisztviselő képviselőkre, akik a jelenlegi Ház tagjai. Engedelmet kérek, ilyen rendelkezést a törvényhozásnak a mai időkben törvénybe iktatni: nem mentes a fri­volitás látszatától. (Ügy van! Ügy van! bal­felől.) Ha a t. Ház azt mondja, hogy szerzett jogokról van szó, akkor tessék a szerzett jogo­kat az egész vonalon tisztelni, ha pedig a tör­vényhozás arra az álláspontra helyezkedik, hogy a szerzett jogokat a mai kényszerhelyzetben nem tisztelheti, akkor kezdje ennek a felisme­résnek konzekvenciáját első sorban saját ma­gára alkalmazni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.

Next

/
Thumbnails
Contents