Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

282 Az országgyűlés képviselőházának 234 jószándék az ügyvédség iránt: határozati javas- \ latot nyújtok be, amelyben rögzítettem azokat a minimális, szerény kívánságokat, amelyeknek megvalósítását kérem, hogy ezzel is mutassa i meg az igazságügyminiszter úr, vájjon valami- i lyen tekintetben mégis szívén viseli-e az ügy- j védi kar sérelmeit. (Olvassa): »Indítványozom, I hogy a Képviselőház utasítsa az igazságügymiaiiszter urat, hogy intézkedjék: 1. a bíróságnál működő írógépszolgálat díjának megszüntetése iránt. Tessék ezt magára vállalnia a kormánynak. 2. A liftdíjszedés megszüntetése iránt. 3. Az értesítőlap ingyenessé tétele iránt, végül 4., hogy a minisztériumok tisztviselői a hivatalos idő alatt ügyvédnek minden időkorlátozás nélkül felvilágosítást adjanak-« Vagyis a bíróságokban szűnjék meg az a rendszer, amely ma van, hogy az ügyvédeknek is, — mint általában más magánfeleknek — csak meghatározott időben adnak felvilágosítást. Ezt az utóoüi Kívánságot egy alkalommal, az igazságügyi költségvetés tárgyalása során már érintettem, hiszen valósággal lealázó dolog az ügyvédre, hogy ott ácsorogjon és ne tudjon bemenni, hogy ne engedjék be a kapun akkor, amikor különféle, proitekciós embereket szalutálva engednek be a kapusok és egyéb altisztek és amikor bent rendelkezésükre áll az egész tisztviselőgárda, a más ügyekben járó ügyvédnek pedig ez a rendelkezési lehetőség nincs megadva. Kérem az igazságügy miniszter urat, hogy legalább ezeket a minimális kéréseket teljesítse, hogy ezzel tanújelét adja annak, hogy igenis akar és kész valamit cselekedni az ügyvédség érdekében. Ha ez megvan, akkor talán el tud várni az. ügyvédség addig, amíg azokat a nagyobb intézkedéseket is, amelyeket ugyancsak méltán elvárhat a kormányzattól és az igazságügyminiszter úrtól, annak az ankétsorozatnak befejezése után, amely most folyamatban van, az igazságügyminiszter úr^ valóban törvénybe foglalja és idehozza a Ház elé. Minthogy azonban ebben a törvényjavaslatban — amint már utaltam erre — nem látok mást, mint jogfosztó rendelkezést, mint egv láncszemét a iogfo«ztó rendelkezések korszaVának, amely az egész kormány és a törvényhozás szellemét eddig is jellemezte, a törvényjavaslatot még általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául sem tudom elfogadni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következ'k

1

? Héjj Imre jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy a régi parlamenti ozokáishoz híven, mindenekelőtt az előttem szólott t. képviselőtársam szavaira reflektáljak annyiban, hogy magamévá teïzem azt a határozati javaslatot, amelyeit ő éppen most benyújtani szíves volt. Az erről az oldalról felszólalt t. képviselőtársaim beszédeihez már nagyon kevés hozzátenni valóm van. Csak kiegészítésül legyen szabad megemlítenem azt a körülményt, hogy egészen érdekes módon, minél többször halljuk a kormány részéről, hogy nem kíván diktatúrát teremteni és meg akarja őrizni a parlamentarizmust, annál gyakrabban látjuk cselekedetekben a kormány részéről a teljes és tökéletes diktatúra felé való törekvést- A nyugdíjtörvényjavaslat szintén a diktatúra szolgálatában állott, a függőség teljes és tökéletes megvalósítására törekedett. A most küszöbön álló és már beharangozott fővárosi törvény, a már csak rongyokban fekvő fővárosi autonómiának, . ülése 193

If január 18-án, csütörtökön. a látszatautonómiának is megszűntetését célozza. Ez a törvényjavaslat pedig, amelyet most tárgyal abszolút érdektelenség mellett az országgyűlés képviselőháza, helyesen nevezve az ügyvédi kamarák autonómiájának megszorításáról, vagy az ügyvédi kamarák autonómiájának megszüntetéséről szólhatna. A magyar ügyvédek helyzetéről nem kívánok külön szólani, azoknak sanyarú, nyomorúságos és szomorú helyzetét előttem szólott t. képviselőtársaim leírták- De meg kell kérdeznem az igazságügyminiszter urat, méltóztatik-e tudomással bírni arról, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara tagjainak többsége, sőt túlnyomó többsége körében milyen elkeseredést keltett ennek a javaslatnak benyújtása, milyen elkeseredést keltett ennek a javaslatnak egy-két intézkedése. A Budapesti Ügyvédi Kamarának és általában- az ügyvédi karnak, sajnos, az a hibája, hogy önmagával szemben nem ismeri úgy a kötelességét, mint másokkal szemben. Egymással szemben az ügyvédi karban az ügyvédek acsarkodnak, egymással szemben nem viseltetnek kellő megértéssel. Sajnos, magában az ügyvédi karban is lábra kapott az az ügyvédellenes hang és demagógia, amely az egész országban mindenütt, minél szélesebb körökben, mindinkább tapasztalható és hallható. Sajnos, ugyancsak meg kell állapítani, hogy az ügyvédség körében bizonyos mértékben a tisztességtelen verseny egy nemével is találkozhatunk akkor, amikor az ügyvédi kar egyes tagjai előző állásaikra, előző hivatalaikra, előző öszszeköttetéseikre támaszkodva, arra hivatkozhatnak és azt nyilvánosan, per lognum et latum hirdetik. A 16- § beiktatása némileg jóvátételt jelentett az eredeti javaslatttal szemben. Itt azonban, miután arról már meg vagyok győződve, hogy a javaslat, sajnos, általánosságban úgyis elfogadtatik. azt a kérést vagyok bátor a miniszter úrhoz előterjeszteni, hogy a 16. $-ba felvett öt esztendő helyett tíz esztendőt méltóztassék engedélyezni a részletfizetésre vonatkozóan, mert' a mai helyzetben, a mai gazdasági viszonyok között még ez sem elegendő ahhoz, hogy valaki eleget tehessen annak a kötelességének, amely nek különben Önhibáján kívül nem tud eleget tenni. Mert méltóztassék az ügyvédek helyzetét közelebbről megvizsgálni, méltóztassék megnézni azt a statisztikát, amely kimutatja, hogy a Budapesten elhunyt ügyvédek egyharmada önkezével vetett véget életének az utolsó hónapokban. Méltóztassék megnézni azokat a kérvényeket, amelyekben hólapátolásért és útkaparásért folyamodnak ügyvédek részéről, méltóztassék megnézni a székesfővárosnál azt a statisztikát, f hogy hány nyomorgó ügyvéd kérte az előző években szellemi szükségmunkára való felvételét, Az idén már nem kérhette, mert az idén a fővárosnál csak a Vásárpénztár ügyeire, a Hév. és a Talbot megváltására volt fedezet, de a szellemi szükségmunka megteremtésére nem. Igen t. Ház! Az ügyvédi pálya feltétlenül túlzsúfolt, amint ezt valamennyien egyformán megállapítják. Lehetetlen helyzet, hogy Budapesten ugyanannyi ügyvéd legyen, mint a négyszer annyi lakossággal bíró Berlinben és hogy kétszerannyi^ ügyvéd legyen, mint a kétszerannyi lakossággal bíró Bécsben. Ezen azonban sem ügyvédi numerus clausus-szal, sem ilyen javaslatokkal segíteni nem tudunk. Mert egyik oldalon nume-