Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
^^™^^^^™ Az országgyűlés képviselőházának 23%. rus clausust felállítani, a másik oldalon pedig az egyke elleni harcot hirdetni, nem őszinte, hanem farizeus-politikát jelent. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) Azt kell kérdeznem, hogy ha valaki nem lehet ügyvéd, csak ügyvédjelölt marad, vagy valaki nem lehet ügyvédjelölt, csak jogász marad, vagy ha valaki nem lehet jogász, mert az egyetemre sem veszik fel, méltóztatnak-e tudni útmutatást adni, hogy milyen pályára menjen az illető, hol keressen és hol találhat elhelyezkedést*? (Malasits Géza: Élharcosnak mehet az egységespártba!) Nagyon sokat hallunk a diplomás ifjúság kérdéséről, a diplomás ifjúság problémájáról. A diplomás ifjúság már reménységet, * már biztatást is kap. ha kenyeret mindezideig nem is kapott. Kérdem, bogy a diplomás ifjúság kérdése mellett, mi van a nem diplomás ifjak problémájával, akik pedig szintén a legnagyobb nyomorúságban tengődnek és mi van az érett korban lévő diplomásoknak, a kész ügyvédeknek, orvosoknak, mérnököknek, tanároknak helyzetével, akik egyaránt nyomorognak, akár öregek, akár fiatalok, akár úgynevezett beérkezettek, akár kezdők. Az, hoary a képviseleti közgyűlést méltóztatik ezentúl az Ügyvédi Kamara részére inaugurálni, az ügyvédek kérdését, az ügyvédek problémáját meg nem oldja. Megoldja az autonómiának kérdését, megoldja az érdeklődés kérdését, megoldja annak a kormányzati tendenciának kérdését, amely sehol sem akar a széles néprétegekre támaszkodni, amely sehol sem akar demokratikus berendezkedést és mindenütt a diktatúrára hajlik, mindenütt az egyéni egy vezérlő akaratnak érvényesülését kívánja- (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalodalon.) Ezt ^megoldja, de a gazdasági lehetőségek kérdését semilyen körülmények között sem oldja meg, mert ezt egyedül a munkaalkalom nyújtása, egyedül a munkaalkalom megteremtése oldaná meg, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) nem a temető csendjének konszolidációja, amelylyel az egész vonalon találkozunk, hanem a gazdasági lehetőségeknek nyújtása, a hitelélet helyreállítása. Mert az a különbség annak a korszaknak az élete között, amikor az igazságügyminiszter úr volt még kezdő ügyvéd és a mai korszak között, hogy abban az időben,^ ha valaki megszerezte az ügyvédi diplomát, az vagyontárgyat jelentett a kezében, az hitelt jelentett, hitelre berendezhette egy ügyvéd akkor az irodáját, egy orvos a rendelőjét, kereskedő az üzletét, iparos a műhelyét, ma ped g a meglévő ügyvédi irodának, orvosirendelőnek, üzletnek, műhelynek, sőt még földbirtoknak, ingatlannak, háznak, szóval semminek sincs már hitele, semminek sáncs semilyen forgalmi, vagyoni szemponthói való jelentősége. Amíg nincsen ipari élet, amíg nincsen forgalom a kereskedelem területén, amíg nem tud | prosperá'ni a mezőgazdaság, add g egészen természetes,^ hogy mindezeknek az ágaknak függvényeként a latéiner-pályákon lévők is kénytelenek nyomorúságban tengődni és nem tudnak boldogulni. Én tehát, mélyen it. Képviselőház, annak a nézetemnek adok kifejezést, hegy amíg a kereskedelemnek, amíg a földmívelésnek és a pénzügynek legfőbb intézői, miniszterei, vagy — a Wolff Károly képviselőtársam által has"nált »főminiszter« kifejezést használva — főminiszcerei nem tudnak életet teremteni, addig KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 193% január 18-án, csütörtökön. 283 az igazságügy nem lehet egyéb, csak »Lázár a csókok lakomáján.« Én szomorú képét látom az igazságügynek, különösen szomorú képét ennek a javaslatnak kapcsán és ezért nem vagyok abban a helyzetben, hogy a javaslatot més általánosságban is a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovies György jegyző: Petro Kálmán! Petro Kálmán: Igen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előttem felszólalt képviselőtársam beszédébe belekapcsolódva rá kell mu'iatnom arra, hogy a képviselő úr két lényeges kifogást tett a javaslattal szemben. r Az egyik a nagylétszámú ügyvédi kamarák úgynevtzett kisgyűlés alakítási lehetősége, a másik pedig a 14 $. ellen szóit. A magam részéről nem látok súlyosabb sérelmet a naigylétszámú ügyvédi kamarákban alakítandó kisgyűlés tekintetében, ment én el tudom fogauni a miuiszter úr álláspontját és el tudom fogadni Niamessny t. képviselőtársam álláspontját is abban a tekintetben, hogy a háromezren felüli taglétszámú ügyvédi kamarában a közgyűlés nem lehet tárgyalóképes akkor, ha tegyük lei, ott 1500 ember jelenik meg és mégis biztcsítani kell valamiképpen a nagy taglétszámú kamaraoan is a tárgyalóképességet. Én láttam ii.tr ilyen gyűlést, nem ugyan az ügyvédi kamarában, hanem az ügyvédszövetség ülésein, ahol kétszázan, esetleg háromszázan jelennek m ügyvédek és mivel mmden ügyvédnek önálló gondolata van, amelyet igyekszik is m ndenáron kifejteni és megmagyarázni, nagyon IK héz egy nevezőre hoz.ni a A. ugyvtde&et. A magam részéről el tudom fogadni és nem látok sérelmet abban, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamaránál szűkebb körre korlátozzák a közgyűléseket, hogy határozat- és tanácskozóképesek legyenek. Ennek a törvényjavaslatnak 14. §^ában azonban nemcsak budapesti sérelmet látok, mint amelyet mélyen t. képviselőtársaim, a budapesti ügyvédek, előadtak, hanem én, mint egy ügyvédi kamara szerény elnöke, a vidéki ügyvédeket is képviselni vélem ebben a Házban és őszintén rá kell mutatnom, hogyha a budapesti ügyvédek helyzete nem rózsás, akkor a vidéki ügyvédek helyzete még rosszabb. Még pedig azért, mert míg a budapesti ügyvédek kereseti lehetősége nem csupán a mezőgazdasággal, hanem a t kereskedelemmel, az iparral, a pénzügyi világgal is kapcsolatos, addig a vidéki ügyvédek kereseti alkalma tisztán és kizárólag a földmíveléssel van kapcsolatban, amelynek jövedelmezősége egészen a föld alatt van. Igaza van a miniszter úrnak abban, hogy az ügyvédség csak akkor fog boldogulni, —mivel a gazdasági élet függvénye az ügy védi jövedelem és boldogulás — ha majd a gazdasági élet fel fog lendülni. A gazdasági élet fellendülésére pedig- nagyon sokáig kell várni és ha mi, ügyvédek várunk is valamit az igazságügyi kormányzattól, egészen nyugodtan állíthatjuk, hogy nem lesz rózsás dolog, nem lesznek aranytálcán hozott nagy jövedelmek, hanem lesznek talán apró kis morzsák, amelyek biztosítani fogják a szegény és nyomorult ügyvédek egyrészének megélhetését. Éppen ezért látom sérelmesnek a 14. %-l, amely arra kényszeríti azokat az ügyvédeket, akik tagdíjaikat és kamarai járulékaikat nem tudják megfizetni^ hogy az ügyvédi kamarában elhallgassanak, némaságra ítéli azokat az ügyvédeket, akik szegények. 40
