Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

276 Az országgyűlés képviselőházának 23 lom, hogy mi áll elő ebből: egy valóságos salon de récusé, mert az ügyvédi kart nem lehet a véleménynyilvánítás tekintetében úgy klasszifikálni, hogy az egyik részét hivatalosan véleménynyilvánításra, alkalmasnak mondják ki, a másik részét pedig némaságra kárhoztatják. Majd jön akkor az az 1000—1500—2000 ügyvéd és azt mondja, hogy: az urak csak maguk közt intézték el ezt a kérdést, teszem azt, egy szabadságjogi kérdést. Ezek a szabadságjogi kérdések kell, hogy napirenden legyenek. Majd a Budapesti Ügyvédi Kamara éini fog azzal a jogával, hogy neki küldje meg a kormány a törvényjavaslatokat, mert ezt törvény előírja, de az utóbbi időben mindig reklamálni kellett a javaslatokat, nemigen küldték meg mostanában véleményadásra, nem voltak kíváncsiak erre a független véleményre. Majd most reklamálni fogja az Ügyvédi Kamara. Hogyan fog kialakulni ez a helyzet az ország színe előtti A törvény szerint 80 vagy 100 ember fogja a maga hivatalos véleményét kinyilvánítani, 1000—1500—2000 ügyvéd pedig a nemhivatalos ellenkező véleményt. Mit méltóztatnak gondolni, a hivatalos véleménynek nagyobb tekintélye vagy nagyobb ereje lesz, mint az ezen törvény alapján kirekesztett sok száz ügyvédnek? A szabad véleménynyilvánítás és a vitatkozás! szabadság területén szabad eddig elmenni H Nagyon kérem a miniszter urat, hagyja ki ezt a képviseleti költségre vonatkozó szakaszt és ne ilyen törvénnyel próbálja orvosolni az ügyvédség bajait. Volna itt még sok tennivaló. Az ügyvédség bajairól kellene gondoskodni, az ügyvédi megélhetésről, hogy ne legyen annyi ágy rájáró, annyi szenvedő ügyvéd, ne legyen annyi ügyvéd a bűn lejtőjén, akiket csak gyenge erkölcsi erők tartanak vissza a pusztulástól- Hiszen olvashatja a miniszter úr, hogy az erkölcshöz való ragaszkodás folytán hány pesti ügyvéd vált meg az élettől és ezek mi mindent írnak végrendeletükben. Vájjon a nagy taglétszámú ügyvédi kamarának ezen a helyzetén így akar segíteni a miniszter úr? Nem az a baj, hogy nagy a taglétszám, vannak itt nagyobb bajok is. Ha pedig már kivételesen tenni akar valamit a mélyen t. miniszter úr, akkor ne a kamara ellen, hanem a kamaráért cselekedjék. Oly sokszor hallottuk már, hogy most még nincs itt az ideje és nincs is szükség erre, meg arra. En ezt elismerem, de ha már cselekszik a mélyen t. miniszter úr, akkor az igazságszolgáltatás garanciális erőit ne így kívánja kiépíteni. Hozza vissza az ügyvédség számára a működési területnek azokat a fórumait, ahol a tehetség megnyilvánulhat, hiszen ez a mai állapot a f orensis praxist valósággal lehetetlenné teszi. A mai állapot valósággal degradálja a szabad vitatkozás szellemi fölényét, mert nem azok az ügyvédek részesülnek előnyben, akik a fórumon megmutatják a maguk képességeit és tudását, hanem azok vannak előnyben és azok fizetik a nagy taglétszámú kamarák számára megállapított tagsági díjakat, akik jobban értenek összeköttetéseik fitogtatásához és megmételyezik azt az ntat, amely eddig mindig tiszta volt a magyar jogszolgáltatásban. Mélyen t. mm szter ur, én azon a nézeten vagyok, hogy nem keM külön törvényt hozni a budapesti nagy taglétszámú ügyvédi kamalára, ha pedig már törvényt hoz a miniszter úr, akkor hagyja ki ezeket a kifogásolt szakaszokat. Hagyja ki azokat a szakaszokat, amely ékben a pemrÖl van szó. Hagyja ki a pén7t. ülése 1934 január 18-án, csütörtökön, vek és az ügyvédségnek ilyen összeköttetésbe hozatalát, hagyja ki a tagdíjaknak az ügyvédi joggal és a jogszolgáltató tényezők függetlenségének alászállításával való ilyen kapcsolatba hozatalát. Hogy miért kifogásolják ezt, arra egy hasonlatot hallottam. Azt mondottak, hogy a legényegyletekben sem gyakorolhat teljes jogot az, aki nem f.zeti meg a tagsági díiakat, sem pedig a nőesryletekben. Csakhogy a kamarákat nem szabad ilyen egyletekhez hasonlítanunk. A kamara nem önképzőkör és nem legényegylet, nem is sportegyesület, a kamara alkotmányvédő erő. A kamarában összeült ta~ok egyforma tiszteletet és egyenlő jogokat kérnek. Emellett az egész jogkereső közönség védelmét szolgáljuk azzal, ha az ügyvédi kar függetlenségét me^óynk. De e? csak akk^r érhető el ha az ügyvédséget úgy tekinti a mélyen t. miniszter úr, mint az ország drága kincsét, (Zaj a jobboldalon. — Halijuk! Halljuk! balfelŐL). ha a mélyen tisztelt miniszter úr is úgv t°kint az ügyvédi karra, mint ahogyan az tek'nitett fel mindig az igazságügy miniszteri székre Méltóztassék csak visszaemlékezni arra, hogyan járult az ügyvédi kamara Szlágyi Dezső s éke e'é s hogyan fogadta őket Horváth Boldizsár. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ezek azonban vigyáztak arra, hogy az ügyvédi kar ártalmára ne legyenek és nem akari ták az ügyvédi kart létében megtámadni. A mélyen tisztelt miniszter úr nemcsak az ügyI védségnek, az ügyvédség presztizsének árt az | ilyen törvénnyel, hanem az ügyvédségen ke! resztül az egész magyar igazságszolgáltatásnak is. Ez a kivételes kerettörvény, — vagy nem tudom, divatosan hogyan nevezzem — ez a kivételt nem igazoló szabály, amely kísérlet, higyje el nekem a mélyen t, miniszter úr, elégedetlenséget vált ki. Az elégedetlenség pedig a mai időkben szülőoka olyan nyugtalanságoknak, amelyeknél, ha az ügyvédi kar vezérszerepet játszik, akkor ott is, ahol az elégedetlenségnek kifejezést kell adni, lesz bátor, sága hozzá, hogy megmondja mindenütt és I mindenben véleményét. Tűzzel való játszás ez. Az intellektus legnagyobb erejével és képességeivel felruházott testületet így odaállítani és a capitis deminutio veszélyének pallósát megsuhogtatni az önkormányzatnak ezzel a lefokozásával: veszélyes játék. En azt látom, hogy fájdalom, rendszé*r van ebben, az önkormányzat végefelé jár, az önkormányzat még a Képviselőházban sem az többé, ami volt, mert a részvétlenséggel szokott kezdődni az önkormányzat hanyatlása. Nem nekünk fájdalmas az, hogy egy ilyen törvényjavaslat tárgyalása nem érdekli a Képviselőházat. A miniszter úrnak fájjon, mert az ön törvényjavaslata az, ami nem kelti fel i az érdeklődést, nem a mi szerény fejtegetéseink. ] Mi hozzá vagyunk szokva ehhez, hozzászoktaj tott a rezsim bennünket. Azt tartom azonban, ! hogy egy Szilágyi Dezső nem hagyta volna szó ; nélkül, ha ő egy törvényjavaslattal idejön a Ház elé és akkor azt látja, hogy az őt támogató pártnak öt tagja van jelen. Ebben van valami a nemérdeklődést, ami mutatja. A miniszter, aki egy pártra támaszkodik, elvárhatja, hogy ne legyenek hallgatólagos dolgok, ne legyen egy kézlegyintés, hogy így is meglesz majd, amikor megszólalnak a csengők és ennek a javaslatnak elfogadásáról lesz szó. I Gyönyörű egy* kép, amfely sztereotip módon is*