Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

Az országgyűlés képviselőházának 23U* 3 hogy amit erkölcstelennek tartunk a politikai jog-ok gyakorlásánál, azt nem lehet erkölcsössé avatni a Budapesti Ügyvédi Kamarára hozandó külön törvénnyel. Aki ismeri az ügyvédek mai helyzetét, az nem is merne ilyesmire gondolni. Nem mer gondolni erre, mert félti ezt a kart. Nem lehet a vagyoni különbségek -mellett ilyen erkölcsi devalvációnak alávetni ennek a karnak egy tisztes rétegét azért, mert szegény. Hát ak­kor miért beszélünk itt mi mindig szociális fel­fogásról, miért beszélünk emberbaráti gon­dolkozásról? Hogyan lehet elképzelni azt, hogy annak a kamarának választmánya döntsön majd a fölött, kit vesz majd fel a választók név­jegyzékébe! Ez az, mélyen t. Képviselőház, ami miatt fel kell emelnünk a szavunkat és azt kell mon­danunk: hogyan lehet az, hogy az igazságügy­miniszter, úr, aki ma is ügyvéd, ezt az állás­pontot képviseli, mert caracter inüelabiiis ez, amit mutat az is, hogy Franciaországban, ami­kor lelép az elnök az elnöki méltóságról, vissza­megy az ügyvédi kamarába, nyugodt méltóság­gal elfoglaljam helyét és íeiöiti az ügyvédi pa­lástot. Itt is őrizni kell azonban ezt a tradíciót a miniszteri székben is, amely tradíciót, mint ügyvéd, kell, hogy magáénak valljon az igaz­ságügyminiszter úr is. A miniszter úr kartársai most mind itt to­longanak képzeletben az ön bársonyszéke előtt és esengő kezüket ön felé nyújtják, azt mond­ják: ne ítéljen meg minket azért, mert szegé­nyek vagyunk, mert a kormányzatnak is bűne van abban, hogy idáig jutottunk, hiszen az igaz­ságügyi politika nem engedte azt, hogy az igaz­ságszolgáltatás mezején minden ügyvéd egyfor­mán vehesse ki részét. A protekcionizmus itt is kitermelte a maga hajtásait. A jogkereső kö­zönség, higyje el nekem a mélyen t. miniszter úr ezt az igazságot, a felé az irányzat felé haj­lik, hogy akiről tudja, hogy úgy szólítja meg a bírót és egyéb magasrendűségeket, hogy ked­ves uram bátyám, kedves jó bátyám és aki arra hivatkozhatik, hogy ő egy asztalnál eszik X. Y-nal, akinek hatósági, vagy hatalmi köre van, aki játssza ezt a szerepet és úgy játssza, hogy mindennap az újságokban megírhatják róla, hogy most ezzel vagy azzal, most ilyen­ikép, most olyankép a kávéházban együtt lát­ták X. Y. magasrangú igazságügyi tisztviselő­vel és ebből tőkét kovácsol, azt a közönség szívesebben keresi fel. A nagyközönség ezután halad és ha ebben az irányzatban a Budapesti Ügyvédi Kamara elszegényedett, kiváló képes­ségű ügyvédei nem tudják az anyagi szintet tartani, akkor ebből még erkölcsi devalvációt j levonni, azt hiszem, mélyen t. miniszter úr, kissé túlmerész koncepció ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás terén megtartsuk azt a köl­csönös megbecsülést, amely kijár. T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak az a gerince, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamaránál úi rendszert léptet életbe. A Budapesti Ügy­védi Kamara capitis deminutióban részesül azért, mert sok a tagja a többi ügyvédi kama­rával szemben. Vájjon, ha csak ezt az egy ér­vet hozom fel, hogy a Budapesiti Ügyvédi Ka­mara tagja jogosultság szempontjából aláren­deltebb jelentőségűvé válik, mint a vidéki ka­mara tagja, nem kell-e észrevenni ebben, hogy ez a lefokozás árt magának az egész karnak, árt annak a presztízsnek, amely a diplomát olyannak tekinti, legalább olyannak tekin­tette mindiff. mint a magyar alkotmány in­. te^ráns részét alkotó nem ességlevelet,, Az „ura ~ : eademh;ue-nób'ilítás, amely á'magyar nemzetet lOíVisi&ÖHÁa NAÍIA3 SIX, [lése 1934 január 18-án, csütörtökön. 275 tartotta fenn és a magyar alkotmányt konzer­válta, a diploma területén a honorácior osz­tálynak adta meg az egymás melleit való egyenrangúságot. Ez a javaslat majd bimrkal, majd megkülönböztet; lesz jólfizeitő és fizetni nem tudó tag. Bocsánatot kérek, elemezzük egy pilla­natra ezt a kérdést. Mi az, hogy nem fizeti gyám- és nyugdíjintézeti, valamint kamarai előző évi taghátralékát? Milyen eszközök áll­nak egyébként rendelkezésre, vájjon kell-e ehhez a fegyverhez nyúlni? A kamarának csak gyakorló ügyvéd a tagja; akinek ügye nincs, az úgysem tagja. Aki pedig az ügy­felekből él, annak az ügyfelektől jövedelme van, annyi, amennyi, de a végrehajtási tör­vény gondoskodik róla, hogy a kamara ehhez a jövedelemhez, mint az ügyvédi kar létérde­kének, intézményei fenntartási érdekének ko­rolláriumához hozzájuthasson. Miért nem elég­szik meg tehát a miniszter úr azzal, hogy a sikertelen végrehajtás kérdését vinné bele ebbe a problémába; akinél sikertelen a végre­hajtás, annál tessék megállapítani, hogy nem arról van szó, hogy az illető nem akar fizetni, hanem arról, hogy nem tud fizetni és azt ne fosszák meg ettől a kamarai jogosultságtól. Ne vegyék oly kevésbé az ügyvédi kar kér­dését, mert jól tudom, volt idő, különösen az alkotmány helyreállítása óta, amikor itt eze­ken a padokon igen gyakran lehetett hallani azt, hogy »a fiskálisok« és a félműveltség valósággal dühöngött ott kint, amikor az üsry­védi kar megítéléséről volt szó. Elfeledkeztek róla, hogy egy fügp-etlen jogtudó elem mek­kora garanciális súlyt jelent egy országban. Ne feledkezzenek meg róla, hogy amikor mi itt felszólalunk az ügyvédségért, ez nem egy pro domo discursus, itt az ügyvédi karért, az ügyvédség egyetemééit beszélünk, amelyről nem szabad rosszat feltételezni, de nem is le­het, mert múltja, tevékenysége, vészes idők­ben való magatartása mutatta meg alkot­mánvhű<sé«-ét. Amikor a darabont-knrmánnyal szembe kellett helyezkedni és a kamarában ip"en zajos üléseket tartottak, akkor nem néz­ték, hoary a nagy taglétszámú ügyvédi kama­rában ki rmkép viselkedik mert mind eo-vfor­mán vette ki részét az alkotmány védelmé­ben. T. miniszter úr, ezekre talán érdemesebb gondolrù. mint arra, hogy volt valami lárma is a kamarában. A kamara most mint véleményező testület, tarthat bizonyos értekezletet a javaslat sze­rint. Ez azonban nem az a jog, ami az önkor­mányzati testületnek kijár az ügvvédi kama­rák alantasából szóló törvény alapján. Ami­kor az ügyvédi kamara közgyűlése véleményt nyilvánít, az hatósági aktus, az kell, bosy gondolkodóba eí+«e az intéznkörnket A füg­getlen jofá«ztestületnek megnyilatkozása az orszáa- minden törvényalkotási módszeréhez is tartozik. Hogyan lesz ez ezután? Az úgyneve­zett »gutgesinntség« vonul be az ilyen mester­kedések útján a Budapesti Ügyvédig ^ Kama­rába. Lesz majd egy kaszt, a . jólfizetők kasztja, lesz a hatalmasok bűvkörében élők kasztja. Mélyen t. miniszter úr, ropnant ve­szélyes játék ennek a nagy üsryvédi tömegnek a mellőzése; ennek a zárt létszámnak a meg­alkotása leszállítja a testületnek véleményt adó és véleményt kinyilvánító hivatalos ere­j jét. Miért méltóztatnak kivételt tenni a többi I kamarával szemben? Méltóztassak elképzelni, ; micsnda zűrzavar támad maid ebből. ' v,v ' T. képviselőtársaim, szíves, fágy/elmébp.ajá/i­3g

Next

/
Thumbnails
Contents