Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
Az országgyűlés képviselőházának 23U* 3 hogy amit erkölcstelennek tartunk a politikai jog-ok gyakorlásánál, azt nem lehet erkölcsössé avatni a Budapesti Ügyvédi Kamarára hozandó külön törvénnyel. Aki ismeri az ügyvédek mai helyzetét, az nem is merne ilyesmire gondolni. Nem mer gondolni erre, mert félti ezt a kart. Nem lehet a vagyoni különbségek -mellett ilyen erkölcsi devalvációnak alávetni ennek a karnak egy tisztes rétegét azért, mert szegény. Hát akkor miért beszélünk itt mi mindig szociális felfogásról, miért beszélünk emberbaráti gondolkozásról? Hogyan lehet elképzelni azt, hogy annak a kamarának választmánya döntsön majd a fölött, kit vesz majd fel a választók névjegyzékébe! Ez az, mélyen t. Képviselőház, ami miatt fel kell emelnünk a szavunkat és azt kell mondanunk: hogyan lehet az, hogy az igazságügyminiszter, úr, aki ma is ügyvéd, ezt az álláspontot képviseli, mert caracter inüelabiiis ez, amit mutat az is, hogy Franciaországban, amikor lelép az elnök az elnöki méltóságról, visszamegy az ügyvédi kamarába, nyugodt méltósággal elfoglaljam helyét és íeiöiti az ügyvédi palástot. Itt is őrizni kell azonban ezt a tradíciót a miniszteri székben is, amely tradíciót, mint ügyvéd, kell, hogy magáénak valljon az igazságügyminiszter úr is. A miniszter úr kartársai most mind itt tolonganak képzeletben az ön bársonyszéke előtt és esengő kezüket ön felé nyújtják, azt mondják: ne ítéljen meg minket azért, mert szegények vagyunk, mert a kormányzatnak is bűne van abban, hogy idáig jutottunk, hiszen az igazságügyi politika nem engedte azt, hogy az igazságszolgáltatás mezején minden ügyvéd egyformán vehesse ki részét. A protekcionizmus itt is kitermelte a maga hajtásait. A jogkereső közönség, higyje el nekem a mélyen t. miniszter úr ezt az igazságot, a felé az irányzat felé hajlik, hogy akiről tudja, hogy úgy szólítja meg a bírót és egyéb magasrendűségeket, hogy kedves uram bátyám, kedves jó bátyám és aki arra hivatkozhatik, hogy ő egy asztalnál eszik X. Y-nal, akinek hatósági, vagy hatalmi köre van, aki játssza ezt a szerepet és úgy játssza, hogy mindennap az újságokban megírhatják róla, hogy most ezzel vagy azzal, most ilyenikép, most olyankép a kávéházban együtt látták X. Y. magasrangú igazságügyi tisztviselővel és ebből tőkét kovácsol, azt a közönség szívesebben keresi fel. A nagyközönség ezután halad és ha ebben az irányzatban a Budapesti Ügyvédi Kamara elszegényedett, kiváló képességű ügyvédei nem tudják az anyagi szintet tartani, akkor ebből még erkölcsi devalvációt j levonni, azt hiszem, mélyen t. miniszter úr, kissé túlmerész koncepció ahhoz, hogy az igazságszolgáltatás terén megtartsuk azt a kölcsönös megbecsülést, amely kijár. T. Képviselőház! Ennek a javaslatnak az a gerince, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamaránál úi rendszert léptet életbe. A Budapesti Ügyvédi Kamara capitis deminutióban részesül azért, mert sok a tagja a többi ügyvédi kamarával szemben. Vájjon, ha csak ezt az egy érvet hozom fel, hogy a Budapesiti Ügyvédi Kamara tagja jogosultság szempontjából alárendeltebb jelentőségűvé válik, mint a vidéki kamara tagja, nem kell-e észrevenni ebben, hogy ez a lefokozás árt magának az egész karnak, árt annak a presztízsnek, amely a diplomát olyannak tekinti, legalább olyannak tekintette mindiff. mint a magyar alkotmány in. te^ráns részét alkotó nem ességlevelet,, Az „ura ~ : eademh;ue-nób'ilítás, amely á'magyar nemzetet lOíVisi&ÖHÁa NAÍIA3 SIX, [lése 1934 január 18-án, csütörtökön. 275 tartotta fenn és a magyar alkotmányt konzerválta, a diploma területén a honorácior osztálynak adta meg az egymás melleit való egyenrangúságot. Ez a javaslat majd bimrkal, majd megkülönböztet; lesz jólfizeitő és fizetni nem tudó tag. Bocsánatot kérek, elemezzük egy pillanatra ezt a kérdést. Mi az, hogy nem fizeti gyám- és nyugdíjintézeti, valamint kamarai előző évi taghátralékát? Milyen eszközök állnak egyébként rendelkezésre, vájjon kell-e ehhez a fegyverhez nyúlni? A kamarának csak gyakorló ügyvéd a tagja; akinek ügye nincs, az úgysem tagja. Aki pedig az ügyfelekből él, annak az ügyfelektől jövedelme van, annyi, amennyi, de a végrehajtási törvény gondoskodik róla, hogy a kamara ehhez a jövedelemhez, mint az ügyvédi kar létérdekének, intézményei fenntartási érdekének korolláriumához hozzájuthasson. Miért nem elégszik meg tehát a miniszter úr azzal, hogy a sikertelen végrehajtás kérdését vinné bele ebbe a problémába; akinél sikertelen a végrehajtás, annál tessék megállapítani, hogy nem arról van szó, hogy az illető nem akar fizetni, hanem arról, hogy nem tud fizetni és azt ne fosszák meg ettől a kamarai jogosultságtól. Ne vegyék oly kevésbé az ügyvédi kar kérdését, mert jól tudom, volt idő, különösen az alkotmány helyreállítása óta, amikor itt ezeken a padokon igen gyakran lehetett hallani azt, hogy »a fiskálisok« és a félműveltség valósággal dühöngött ott kint, amikor az üsryvédi kar megítéléséről volt szó. Elfeledkeztek róla, hogy egy fügp-etlen jogtudó elem mekkora garanciális súlyt jelent egy országban. Ne feledkezzenek meg róla, hogy amikor mi itt felszólalunk az ügyvédségért, ez nem egy pro domo discursus, itt az ügyvédi karért, az ügyvédség egyetemééit beszélünk, amelyről nem szabad rosszat feltételezni, de nem is lehet, mert múltja, tevékenysége, vészes időkben való magatartása mutatta meg alkotmánvhű<sé«-ét. Amikor a darabont-knrmánnyal szembe kellett helyezkedni és a kamarában ip"en zajos üléseket tartottak, akkor nem nézték, hoary a nagy taglétszámú ügyvédi kamarában ki rmkép viselkedik mert mind eo-vformán vette ki részét az alkotmány védelmében. T. miniszter úr, ezekre talán érdemesebb gondolrù. mint arra, hogy volt valami lárma is a kamarában. A kamara most mint véleményező testület, tarthat bizonyos értekezletet a javaslat szerint. Ez azonban nem az a jog, ami az önkormányzati testületnek kijár az ügvvédi kamarák alantasából szóló törvény alapján. Amikor az ügyvédi kamara közgyűlése véleményt nyilvánít, az hatósági aktus, az kell, bosy gondolkodóba eí+«e az intéznkörnket A független jofá«ztestületnek megnyilatkozása az orszáa- minden törvényalkotási módszeréhez is tartozik. Hogyan lesz ez ezután? Az úgynevezett »gutgesinntség« vonul be az ilyen mesterkedések útján a Budapesti Ügyvédig ^ Kamarába. Lesz majd egy kaszt, a . jólfizetők kasztja, lesz a hatalmasok bűvkörében élők kasztja. Mélyen t. miniszter úr, ropnant veszélyes játék ennek a nagy üsryvédi tömegnek a mellőzése; ennek a zárt létszámnak a megalkotása leszállítja a testületnek véleményt adó és véleményt kinyilvánító hivatalos erej jét. Miért méltóztatnak kivételt tenni a többi I kamarával szemben? Méltóztassak elképzelni, ; micsnda zűrzavar támad maid ebből. ' v,v ' T. képviselőtársaim, szíves, fágy/elmébp.ajá/i3g
