Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
Az országgyűlés képviselőházának 23 U. kedniök, amikor a hatalom képviselőjét üdvözlik vendégképpen és mindazok, akik az ügyvédi kamara közgyűlésén jelen voltak, megállapíthatják, hogy az igazságügyminiszter úr t. képviselőjével, helyettesével szemben a legtiszteletreméltóbb hangot ütötték meg az összes felszólalók. Természetesen kérve-kérték az igazságügyi államtitkár urat, hogy az igazságügyminiszter úr útján jelentse az ország egész kormányzatának, hogy ez a szegény, ez a nyomorult kar, ez az ország gerincéhez tartozó társadalmi réteg pusztul, szenved és teljesen a katasztrófa szélére jutott. Meg vagyok győződve arról, hogy igen tképviselőtársamnak a soproni kamaránál még jobb tapasztalatai lehetnek, mint amilyen tapasztalataim voltak nekem a budapesti kamaránál, mert Sopronban, meg a többi vidéki kamaráknál aztán éppenséggel nem fordultak elő olyan jelenetek, amelyek a legjobb egyesületekben is elő szoktak fordulni, (östör József előadó: Nem is vonatkozik a vidékre! — Györki Imre: Nem hát!) De a budapestire sem vonatkozhatok. Amit méltóztatott mondani, az a budapesti kamarára sem vonatkozik. Sem tumultuózus jelenetek, sem zajongás ott nemigen fordul elő. Hogy hiábavaló viták folynak? Méltóztassanak megbocsátani, a hiábavaló viták az én (meggyőződésem szerint azt jelentették volna, hogy ott napokon keresztül gyötrődtek volna az emberek hiábavaló problémák felett. Ha azokat a vitákat méltóztatik hiábavaló vitáknak nevezni, amelyeknek eredménye nem volt, akkor az utolsó tíz esztendőben az ügyvédi kamarában csak hiábavaló viták voltak. Hiszen egész idő alatt saját belső problémáikkal foglalkoztak anélkül, hogy ezeknek a vitáknak, amelyekkel saját sorsukat törekedtek megjavítaná, bármiféle eredményük lett volna. En nem vagyok a képviseleti közgyűlés mellett, t. képviselőtársam. Ha annak a szegény ügyvédnek már semminemű joga nincs, legalább azt a jogát hagyják meg neki, hogy saját kamarája közgyűlésén megjelenhessék. Különösen helytelennek tartom ezt az egész képviseleti rendszert, amely képviseleti rendszernél még a választói jog sem adatik meg minden egyes ügyvéd részére. Helytelennek tartom azt, hogy ha valamelyik ügyvéd hátralékban van, iáikkor a szavazati jog elvonatik tőle. Azt méltóztatik mondani, hogy az ügyvédek részéről esetleg bűnös mulasztás forog fenn a tagdíj és a gyám- és nyugdíjintézeti járulék fizetése alkalmával, hogy az ügyvéd sokszor azért nem fizet, mert nem akar, nem pedig azért, mert nem képes fizetni. (Petro Kálmán: El sem képzelhető!) Ilyesmi, t. képviselőtársam, csak az álmok országában lehetséges. Hiszen azt az ügyvédet vexálják azért a pénzért, azt az ügyvédet foglalják, annak az ügyvédnek feje felett ott van az & lehetőség, hogy az ügyvédi kamara ki fogja zárni tagjai sorából, tehát kenyerétől fosztja meg. Tessék elhinni nekem, ha egy ügyvédnek van módja arra, hogy kötelezettségeinek eleget tegyen, akkor azoknak mindig eleget fog tenni. Én ezt a terminológiát, azt a kijelentést, amelyet az én igen t. előadó barátom használt az ügyvédség fizetni nem-képességével szemben, már ismerem. Nem képviselőtársam felszólalásából és nem az igazságügyi tárcával kapcsolatosan, hanem ismerem a t. pénzügyminiszter urak felszólalásaiból tíz esztendőn keresztül. Itt m ndig az volt a rizus, hogy a pénzügymniszterek kijelentetitek: az, ( fdézóknál nem az a baj, °hxfä$ nem tudnak fizetni» hanem ülése 193U január 18-án, csütörtökön. 271 az, hogy nem akarnak fizetni. Én ezzel szemben mindig azt hangoztattam, hogy az az adózó aki fizetni tud legalább is 95%-ban fizet, mert hisz csak nincs megbolondulva, hogy végrehajtási illetékeket, árverés-kitűzési díjakat, késedelmi kamatokat és egyebeket is fizessen. Addig méltóztattak hinni, hogy az adófizető szimuláns, amíg a szimuláns belehalt abba a betegségbe, amelynek létezését nem méltóztattak elhinni! Hogyan méltóztatik elképzelni azt, hogy lehet Budapesten ügyvéd, aki azért nem fizet, annak ellenére, hogy van, mert nem akar? — Hogy miként áll az ügyvédek anyagi helyzete, méltóztassék megnézni azt a lakásstatisztikát, amalyet a székesfőváros állított össze és amelyből megállapítható az, hogy miként laknak az ügy védek, hogy hány olyan ügyvéd van Budapesten, aki egy szoba-konyhás lakásban lakik, hány olyan ügyvéd van Budapesten, aki albérletben lakik (jt*etro Kálmán: És hány olyan, aki ágyra jár!) és hány olyan ügyvéd van Budapesten, aki ágyra jár, hány olyan ügyvéd van Budapesten, akinek ezelőtt volt telefonba, most pedig nincs, ped g a telefon az ügyvédi hivatás folytatásához tartozik. Ilyen körű 1 menyek mellett igazán nem lehet az ügyvédekről azt mondani, hegy rasszióból nem fizetnek. Nem fizetnek saját kamarájuknak. Azért, mert nincs miből fizetniök. Hiszen nem nagvon kellemes, nem nagyon gyönyörűséges ideál 1 ani a fórum elé és saját sebeinket mutogatni, hogy eery olyan előkelő és nemes tradíciókkal rendelkező társadalmi retear tagjai, amely társadalmi réteg Kossu'h Italost, adta ennek az országnak, ma a járásbíróság épületének aulájában várnak arra, — szegény, nyomorult ügyvédek — hogy olvan kartársuk, kinek egy órát an két tárgya 1 ása van kitú/ve. mikor fogja őket 2—3 pengő ellenében helyettesítéssel megbízni. Amikor ilyen szörnyűséges nyomorúsággal, ilyen katasztrófával állunk szemben, akkor a t. képviselőtársam ne ve "rye ro~sz néven tőlem, ha nem tartom helvétnek, ha az előadói székből ennek az országnak közvéleménye előtt elhan<rz k az. az állítás, hogv sokan vannak az ügyvédek között olyanok, akik a kamarai tagdíjat, az ü^wédi gyám- és nyugdíüntézeti járulékot, tehát azt a járulékot, amellyel saját családjuk fenntartását birtosítj'k, nem akarják fizetni. Hiszen nem azért nem fizetik, mert vem akarják, han^m azért, mert nem tudják. ÍÍWör „T«"oof plőadn- Elvesek! 1 » Nem f o°"om a t. képviselőtársam beszédét soha elferdíteni. Méltóztatik ismerni ezen a téren az én objektivitásomat; ez f soha senkivel szemben nem teszem, annál kevésbé tenném a képviselőtársammal szemben. Aki f'zetni tud, tessék elhinni nekem, fizet is. Nem elésr annak a nyomorult, szerencsétlen embernek az. ho«y nem tud fizetni, hanem el méltóztatik venni tőle még az egyetlen jogot, az e«?yp;tlen lehetőséget, a? egyetlen helyet is, ahol mé^ ügyvédnek érezheti magát, azt a Jogot, hogy legalább résztvehessen a választásokon. Van még itt egy másik szempont **: pellengérre, szégyenpadra méltóztatnak állítani ezeket az ü«ryv á deket. Ezekkel a < szegény nvomorultakkal szemben, akik nem saját hibájukból, hanem a nyomorult hékeszerződésr-r-k az in+elligene^t tönkretevő rendelkezései következtében jutottak el odáig, hoery nem tudrmV"••fi-pfni. p/t a körülménvt egyszerűen mél« tóztatnak 'nyilvánosságra' hozni. ^Hiszen ám*&-or
