Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

272 Az országgyűlés képviselőházának 2BU. illése 193U január 18-án, csütörtökön. a választói névjegyzéket az ügyvédi kamarák össze fogják alítani és a választói névjegyzék összeállításánál megállapítást nyer az, hogy a budapesti ügyvédi kamaránál h2t0 ügyvéd közül csak 900 választásra jogosított van, mert ma ez a szituáció (Petro Kálmán: Még kevesebb!), — vegyünk kerekszámot — akkor azoknak az ügyvédeknek, akik a kamarai tagdíjat megfizetni nem tud ák és ennélfogva nyilvánosan pellengérre állíttattak, egyszersmind a klienseit is el méltóztatik kergetni, mert ha egy ügyvédről köztudomásává válik, hogy anyagilag akként áll, hogy a kamarai tagdíját, az ügyvédi gyám- és nyugdíj.ntézeti járulékot nem tudja megfizetni, akkor nem lesz olyan ember, aki még a legközönségesebb behajt si ügyöt is rá fogja merni bízni, mert attól fog reszketni, hogy a behajtás alkalmával beszedett pénzt az az ügyvéd a maga nyomorúságában el fogja sikkasztani. A középkorban eltörölték a pellengért és mi, akik egy liberális világban nőttünk fel és akik egy haladó korszaknak vagyunk gyermekei, ezt a pellengért csak a múzeumokból, csak történelmi könyvekből és regényekből ismerjük. Most ezt a pellengért a legrosszabb formájában méltóztatnak visszaállítani, nem is úgy, ahogyan a középkortan volt, amikor az erkölcstelen kisasszonyokat állították pellengérre, akiket a patrulok éjszaka elfogtak akkor, amikor a szeretőjüktől mentek haza jó szüleik lakására. Most a rossz gazdasági helyzetbe került ügyvéd ?ket méltózita tnak pelen•gérre állítani, nem úgy, mint ezeket a kisaszs-onyoKat, akik csak két óráig voltak odaállítva a város főterén. Ezeket az ügyvédeket nem két órára, hanem esztendőkre méltóztatnak pellengérre állítani és ezzel a pellengérreállítással exisztenciájuktól is méltóztatnak őket megfosztani. Nem tudom, milyen magasabb érdek, micsoda állami érdek követeli azt, hogy az ügyvédek között immár hivatalosan is két kategóriát állítsunk fej. Az egyik kategória legyen a g-azdag, a tehetős ügyvédek kategór aj 31 a másik kategória pedig a szegény ügyvédek kategóriája. A t. miniszter úr talán igazat fog nekem adni abban, hogy nem mindig a tisztességes, a becsületes és teh'tseares ügyvéd a gazdag ügyvéd. Sokszor ezek között a lecsúszott üo-yvédek körött, ezek között a fizetni nem t dó ügyvédek között találhatjuk meg a kar krémjét, azért, mert sajnos, ez a korszak, amelyben ma élünk, nem a tehetségeknek, nem a kiválóságoknak, hanem a klienseket haihászni tudó ügyvédeknek korszaka és egy klienseket hajhászni tudó ügyvéd sokszor mint a kamara egyik előkelő adófizetője szerepelhet, a szegények között, a kamarai tagdíjat fizetni nem tudó ügyvédek között pedig ott vannak azok, akik^ ennek a karnak ióidőkben, amikor a tehetséget, a tudást ,a tisztességet megbecsülték voira. taJán díszei lehettek volna. Most pedig a kar díszéből a kar kipellengérezettei, a karnak jogtalanjai lettek, akiknek még arra sincs lehetőségük, hogy azt a hibát, amely náluk az ő akaratukon kívül következett be, egy javítóvizsgán meg tudják változtatni, mert aki egyszer gazdaságilag, aki egyszer társadalmilag ki van pellengérezve, aki ügyvédi irodájának nincstelensége és nem menése által a közvélemény előtt ki van pellengérezve, annak nincs később lehetősége arra, hogy ügyvédi irodáját t megjavítsa. Erre a szakaszra, amely az ügyvéd anyagi helyzetétől teszi függővé azt, hugy milyen közjogokat gyakorolhat, nincs példa, t. miniszter úr, a magyar közjogban, nincs példa azért, mert hiszen akkor a választókra nézve is be lehetne ezt a rendszert, hogy tudniillik képviselőválasztó is csak az a polgár lehessen, aki adóját kifizette. Akkor az volna a szituáció, hogy az a polgár, aki nem fizette ki adóját, a képviselőválasztások alkalmával szavazati joggal nem bír, (Petró Kálmán: Nem lehet országgyűlési képviselő!) vagy pedig az a t. képviselőtársam, aki adóját ki nem fizeti, elveszti képviselői mandátumát. Mert ha analogice méltóztatnak ezeket a rendelkezéseket alkalmazni, akkor ebből ez következik. Nem tudom, t. miniszter úr, hány képviselőtársam, hány közfunkcionárius van itt adótháralékban saját hibáján kívül, de ha ezt a szakaszt méltóztatnék a képviselőválasztásoknál a képviselőkre alkalmazni, akkor az volna ennek következménye, hogy Magyarországon a képviselőválasztók száma a cenzusos választójog korszaka alá süllyedne és ha csak nem méltóztatnék a pótképviselők rendszerét a vidéken is behozni, állandóan új választásokat kellene kiírni és minden esztendő januárjában ez az egész ország ismét hangos volna a politikai és választási jelszavaktól. Semmiféle nagy nemzeti és országos jelentőségű érdek nem kívánja a budapesti ügyvédi kamara tagjai kétharmadrészének kasztrálását, mert ez tulajdonképpen nem egyéb, mint kasztrálás és senki sem fogja nekem megmondani, hogy melyek azok a nagy nemzeti, társadalmi és ügyvédi érdekek, amelyek azt kívánják, hogy az ügyvédi társadalom kétharmadrésze jogaiban teljes mértékben kasztráltassék. Tegnapi felszólalásában a t. miniszter úr is arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy miniszternek, egy kormányzatnak az észokokkal szemben nem kell a szigorú elzárkózás alapjára helyezkednie azért, mert a »több szem többet lát« alapján lehetséges az, hogy egy miniszteriális javaslatban is van valami tévedés. Nagyon kérem a t. miniszter urat arra, vegye revízió alá ezt az álláspontját. Gondolkozzék a t. miniszter úr és az igazságügyi kormányzat azon, hogy ha nincs nemzeti érdek, ha nincs kari érdek és társadalmi érdek abban, hogy az ügyvédség jelentékeny része a szavazati jogtól elüttessék, akkor miért kell vele szemben ezt a rettenetesen súlyos intézkedést alkalmazni, amely intézkedésnek, amint mondottam, nemcsak politikai, nemcsak közjogi és jogi vonatkozásai vannak vele szemben, hanem kibírhatatlan fa^rlasá"'! vonatkozásai is. T. Képviselőház! Most itt egy harmadik kérdésről akarok beszélni, olyan kérdésről, amely nincs benne a javaslatban, amely a javaslatban csak egy szóval van érintve, amely szó bennem azonban félelmet kelt. Annak ellenére, hogy — lojálisán meg kell állapítanom — a miniszter úr egy privát beszélgetés alkalmával nekem kijelentette, hogy ezzel semmiféle suskust elősegíteni nem akar, semmiféle visszaélés oltalmául szolgálni egy rendeletben nem akar, senkit jogaitól elütni nem akar, s ezzel az ügyvédi kamarákat a klikkek martalékául kiszolgáltatni nem akarja, mégis kérem, hogy iaz ajánlási rendszert az ügyvédi kamarai választásoknál bevezetni ne méltóztassék, legalábbis ne méltóztassék úgy bevezetni, hogy az ajánlók száma lényeges kelléke legyen annak, hogy az ügyvédi kamarai választásoknál valamely ügyvédi réteg a maga jelöltjeit sorompóba tudja állítani. Nem lehet ezt tenni azért, mert mi már láttuk a budapesti választások alkalmával, hogy itt miként vásárolták a szelvényeket, hogy miként ütöttek cl pártokat az indu-