Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-234

270 Az országgyűlés képviselőházának %3U két, erkölcsi alapom nyugvó társadalmi rétegre nézve a do ut des alapjára helyezkednék, éppen ellenkezőleg, meggyőződésem az, hogy az ország igazságszolgáltatásának egyik legi on tosabb érdeke a bíráknak és ügyvédeknek egymással szemben való kölcsönös megbecsülése, Es amikor erről az ankétról beszélek, legelső sorban azt kell megállapítanom, — amit különben már megtettem, — hogy azok a felszólalások, amelyek legfőbb bíróságaink vezetői részéről elhangzottak, nagy meglepetésről tanúskodnak. Itt ismételten meg kell jegyeznem, hogy mélységesen sajnálom, hogy a magyar királyi Kúriának kiváló, mindenki által nagyrabecsült és tisztelt elnöke betöltvén azt a kort, ameddig valakinek hivatalában lehetséges maradnia, otthagyta ezt a legmagasabb méltóságot. (Gál Jenő: Lehetséges tovább is maradni!) Tudom, hogy lehetséges tovább is maradni, minthogy azonban azt hallom, hogy a Kúria elnöke eltávozik magas állasából, nekem, mint ellenzéki képviselőnek is meg kell állapítanom, hogy ezekben a nehéz, keserves időkben, amikor nemcsak nálunk, hanem az egész világon a jogrend súlyos megrázkódtatásaival állottunk szemben, Juhász Andor előbb, mint a Tábla, később pedig mint a magyar királyi Kúria elnöke nagyszerű, a jövendő időkre példaadó módon, a bírói palástnak örökkön-örökké tiszteletére váló módon töltötte be azt a funkciót, amelynek betöltésére rendeltetett. Elnök: Nem akartam a képviselő urat mondat közben megszakítani. Minthogy a képviselő úr most már a mondatot befejezte, kérem, méltóztassék a tárgyra térni. Fábián Béla: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után rátérjek azokra a kifogásaimra, amelyeket a törvényjavaslattal szemben emelni akarok. A t. előadó úr azt mondotta, hogy az ügyvédi kamarák közgyűlései zajongás, távolmaradás és hiábavaló .. - (öster József: Csak a budapesti kamarára mondottam!) Megértettem, t. előadó úr, tudom. (Györki Imre: örüljön, hogy Sopronban nem ilyen a helyzet. Törődjön a képviselő úr a soproni kamarával, a pestit elintézzük mi! Azért ne fájjon az ön feje!) Az egész törvényjavaslat tulajdonképpen nem is vonatkozik más kamarára, mint a budapesti ügyvédi kamarára. Ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatosan tehát minden megjegyzés, amit teszünk, tulajdonképpen csak a budapesti ügyvédi kamarára vonatkozik. Eléggé el szoktam járni a budapesti ügyvédi kamara közgyűléseire, de megvallom őszintén, zajongás csak annyira van, mint máshol, ahol sok ember van jelen egy teremben. Ez a képviselőház mégis bizonyos nívót reprezentál ennek az országnak életében, vagy legalább kell, hogy reprezentáljon, mégis itt vannak a zajongások és azért, legalább is remélhetőleg, ezzel a képviselőházzal szemben nem méltóztatnak olyan represszéliákkal élni, mint amilyen represszáliákkal méltóztatnak élni az ügyvédi kamarákkal szemben. (Györki Imre: Dehogy nem fognak élni!) Ami pedig a távolmaradást illeti, ha ott távolmaradnak és az ügyvédi kamarák közgyűlésén még annyi ember sem jelenik meg, mint amennyi a képviseleti közgyűlések alkalmával megjelenni jogosítva lesz, abban az esetben miért van szükség az ügyvédi kamaráknál a képviseleti rendszer behozatalára? Példának okáért — ezt tényleg én is megállapítom t. képviselőtársammal együtt — megállapítottam az ülése 193% január IB-án, csütörtökön. ügyvédi kamara egyik közgyűlésén is, hogy sajnos, az ügyvédi kamarák közgyűlésén még akkor sem látom az ügyvédek tömegeit megjelenni, amikor élet-halál kérdésről, életbevágóan fontos kérdésekről van szó, valljuk meg egész őszintén, azért nem, mert az ügyvédségben tespedés, olyan szörnyűséges állapot alakult ki, hogy már senki sem hitt és senki sem bízott abban, hogy bármit is határozzanak el az ügyvédi kamarai közgyűlésen, annak a határozatnak az ügyvédi kar helyzetére nézve valamilyen jelentős változás lehet az eredménye. Ami pedig azt illeti, hogy ott tumuiiuózus jelenetek lettek volna, még sohasem hallottam, hogy akár a budapesti, akár más ügyvédi kamara közgyűlésén dulakodás lett volna, pedig másutt, olyan helyeken, amelyeket fel méltóztatott említeni, hasonló jelenetek már előfordultak. Nem tudom, hogy mit méltóztatik tumultuózus jelenetek alatt érteni. ÜJU eouen a üeruesben m<*r meglehetősen el vagyok durvulva. Nálam nem számít tumultuózus jelenetnek, ha az egyik odaszól a másiknak, vagy az egyik vagy másik csoport zajong, mert tuaom, hogy annak mi a vége. A szenvedélyek elülnek, megisznak egy ponár vizet és kész. Ma voltak is tumultuózus jelenetek, azért még semmi sem történt. Az ország egyetlen kamarájának életéből sem tudunk egyetlenegy példát sem idehozni, amikor példának okáért csak oaáig jutottunk volna el, hogy a kamara közgyűlésen történtek következteben a kamarának csak fegyelmi eljárást kellett volna valamelyik tagja ellen megindítani. Ez pedig igen nagy szó, mert a buuapesti ügyvédi kamarának 3000-nél több tagja van, ennyi tag közül akadhatott volna csak egy, aki példának okáért a kamara közgyűlésén úgy viselkedik, hogy vele szemben fegyelmi represszáliának van helye. En az ügyvédi kamara közgyűlésén még azt sem értem meg, hogy az ügyvédi kamara elnöke, aki a kamara közgyűlésén elnököl, a csendreintésen túl, mondjuk a rendreutasítás fegyverénez fordult volna. Nem hallottam még azt, hogy valaki olyan kifejezést hasznait volna, amiért rendre kellett volna utasítani. Pedig azt hiszem, t. képviselőtársam elismeri, hogy ezekben a nehéz és keserves időkben, amelyekot az ügyvédség ma átél, amikor munkalehetőségei a minimumra redukálódnak és amikor az emberek igazán napi kenyerüket sem látják biztosítva, érthető lenne az, ha szenvedélyes kifakadások hallatszottak volna az ügyvédi kamarák közgyűlsén, különösen akkor, amikor az utóbbi tíz esztendőben jóformán minden kormányváltozás alkalmával minden igazságügyminiszter valamilyen intézkedéssel egy-egy darabot, ha kis darabot is, de mindig letört az ügyvédek kenyeréből. Sőt azt tapasztaltam, hogy olyan devotio, olyan fegyelmezettség, olyan tiszteletreméltó hang uralkodik az ügyvédi kamarák közgyűlésein, hogy azt mindenkire és minden egyes egyesületre nézve csak példaadóként tudnám felmutatni. Nagyon jól emlékezem arra, amikor legutóbb is ezzel a törvényjavaslattal és a gyászesetekkel kapcsolatosan az ügyvédi kamara éppen arra az elhatározásra jutott, hogy gyászközerűlést fog tartani. Akkor voltak egyesek, akikben aggály merült fel arra vonatkozólag, hogy éppen amikor ezt a törvényjavaslatot akarják benyújtani, amikor az ügyvédek helyzete ilyen praecarius, az igazságügyminisztérium képviselőjét meg kell-e hívni a Kamara közgyűlésre és erre egyhangú volt a felfogás, hogy nyugodtan hívják meg. Az ügyvédek tudják, hogy miként kell saját közgyűlésükön visel-