Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
268 Az országgyűlés képviselőházának 23%. tagokból álló közgyűlésnek 250 tagnál nagyobb számúnak nem szabad lennie. Abban az esetben,ha az ügyvédi 'kamarának taglétszáma az ötszázat meghaladja, de az ezret még el nem éri, ez a rendszer vagylagos: az illető kamarára tartozik az, hogy át akar-e térni erre a rendszerre, vagy pedig nem. Minthogy a budapestin kívül csak egyetlen olyan ügyvédi kamaránk van éspedig a szegedi, amely körülbelül eléri az 500 taglétszámot, noha még nem tart ott, e pillanatban tehát úgy áll a helyzet, hogy a javaslatnak ez a része tulajdonképpen csak a budapesti ügyvédi kamarát érinti. Ez a közvetett közgyűlés azonban, amely teljesen át fogja venni a régi közgyűlés hatáskörét, mégis visszatart bizonyos jogokat az ösziszes tagoknak, nevezetesen a választásokat, úgy az elnöknek, mint a tisztikarnak és a választmányi tagoknak a választását, azonkívül ide tartozik az a kivétel is, hogy a kamara vezetőségének jogában áll e törvényes rendelkezés és az uj Kuzg.v aies íiiegaiaKiiásíi euei.eie u ? n os igazságszolgáltatási kérdésekre vonatkozólag az összes tagokat megkérdezni. Végül pedig ennek | a rendszernek — mondjuk — enyhítése az is, hogy a kamarák tarthatnak, az összes tagok- j nak résztvételével bizonyos kamarai értekez- < leteket is. Ezzel már végeztem is a törvényjavaslat első részével. A törvényjavaslat másik része arról szól, hogy az ügyvédi kamarák, kivétel nélkül valamennyi, többé vagy kevésbbé óriási tagdíjakkal vannak hátralékban, azonkívül hátra vannak az ügyvédi nyugdíjintézet tagsági dijaival is (Jánossy Gábor: Kenyérrevalót sem keresnek), ennekfolytán a nyugdíjintézet nem tad megfelelni annak a hivatásnak, amely tulajdonképpen reáhárul, az egyes kamarák pedig nehézséggel küzdenek már közigazgatási költségeik fedezése tekintetében is és azoknak az ügyvédi jótékonycélú szempontoknak betöltésénél is, amelyek szintén reájuk hárulnak. Természetes azügyvédek nagy tagdíjhátralékainak és nyugdíjhátralékainak főoka a gazdasági válság, az esetek és a próbák azonoan azt mutatják, hogy több esetben igenis, megvan a fizetési képesség, azonban nines meg a fizetési készség. Ennek folytán a törvényjavaslat második része azzal foglalkozik, hogy az olyan ügyvédnek, aki nem tesz eleget idevonatkozó törvényes kötelességének, nem fizeti meg nyugdíjhátralékait, nem fizeti meg kamarai tagdíjait, minthogy a jogokkal szemben kötelességek is vannak, nem adja meg azt a jogot, hogy a kamarai választásokban résztvehessen, azonkívül, hogy kamarai funkcionáriusnak, akár tisztviselőnek, akár pedig választmányi tagnak, vagy közgyűlési kiküldöttnek megválasztható legyen. Hogy e tekintetben milyen óriási összegekkel vannak hátra egyes kamaráknál, arra kitérni nem akarok, de meg kell itt jegyeznem, hogy a nagymértékben ieigyiilemlett hátralékok dacára, a javaslat idevonatkozóan igen lényeges enyhítést tartalmaz, amely ebbe a bizottsági tárgyalások alkalmával kerül bele, nevezetesen az, hogy az 1933. évi december hó 31-ig fennálló hátralékok, akár nyugdíj-, akár kamarai hátralék, az illető ügyvéd öt év alatt kamatmentesen, negyedévi részletekben jogosított lefizetni. Ha ennek az igen előnyös részletfizetési kedvezménynek az illető hátralékban levő ügyvéd eleget tesz, ebben az esetben nem lép érvénybe az a következmény, amelyre az előbb rámutatni bátor voltam.^ Az egész törvényjavaslat harmadik része tulajdonképpen semmi más, mint hogy a kai.lése 1934- január 18-án, csütörtökön. marai megbízások, tehát a tisztviselőválasztás, a választmányi tagválasztás, a közgyűlési kiküldöttség tekintetében összefoglalja mindazokat a kizáró okokat, amelyek különböző törvényeinkben és a joggyakorlatban eddig is el voltak hintve és szabályozza egész részletességgel a 15- $-ban, hogy melyek azok az esetek, éspedig büntető vagy fegyelmi esetek, amikor az ügyvédet nem illeti meg a megválaszthatóság, akár kamarai tagnak, akár választmányi tagnak,^ akár pedig közgyűlésig kiküldöttnek választásáról van szó. Ez a törvényjavaslat lényege, ez az általános indokolása, amelyet részben voltam bátor kiegészíteni és kérem, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Brandt Vilmos jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Képviselőház! Ez a törvényjavaslat, amely most a Képviselőház előtt fekszik, ügyvédi kérdésekkel foglalkozik anélkül, hogy még csak távolról is érintené az ügyvédség problémáját. Általában meg kell állapítanunk, hogy az a korszak, amelyben élünk s amely a világháborúval vette kezdetét, az intelligencia tragédiájának korszaka. Nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon az intelligenciának politikai, gazdasági és társadalmi jelentősége lassanként a nullával vauk azonossá. Meg kell állapítanunk, hogy a világháború előtt az intelligencia jelentősége nemcsak Magyarországon, — hangsúlyozom — hanem az egész világon sokkalta nagyobb volt, mint amennyi az intelligenciát számánál fogva megillette volna, azért, mert az egész világon a népek mindenütt megértették, hogy a több tanultság, a magasabb képzettség az ország életében jelentősebb szerepre predesztinál. A világháború az egész világ életében új korszakot nyitott Megnyitotta azt a korszakot, amelyben nem az intelligencia, nem a képzettség és nem a tudás, nem a magasabb előkészültség az irányadó, hanem az az irányadó, hogy ki mennyi tömegerőt tud felmutatni. A világháborúban az emberek túlságosan megtanulták a tömegerő jelentőségét és túlságosan megtanulták a fizikai erő jelentőségét a szellemi erővel szemben. Ennek következménye lett azután az, hogy a világháború után hiába volt és hiata van valakinek akármilyen kitűnően kiképzett koponyája, ha ezt a kiképzett koponyát a maga mozgalma, a maga törekvései és a maga részére nem használja fel egy olyan tömeg, amely a maga szervezkedésével bizonyos hatalmas csoporttá tudott átalakulni. Ennek a következménye azután az, hogy az intelligencia, amely tömegeket nem képvisel, a maga széttagoltságában, a maga szervezkedni nem tudásában — mert hiszen csodálatos, hogy az egész világon mindenki tud szervezkedni, csak éppen azok nem, akiknek a szervezkedés jelentőségét elsősorban kellene megérteniök és akiknek a szervezkedés jelentőségének konzekvenciáit elsősorban a maguk részére kellene levonniok — a szervezett tömegekkel szemben a maga jelentőségében teljesen lecsúszott Látjuk, hogy a hatalom megszerzésében óriási jelentőségűek a fizikai erők, és a hatalom elvesztése az intelligencia részérő^ éppen azért következett be, mert a fizikai és anyagi erők ma nem az intelligenciánál vannak. Itt ke.l rátérnem a másik kérdésre, az anyagi erő kérdésére. Hogy az inte ligencia azért vesztette-e el anyagi erejét, mert elvesztette hatalmát, vagy pedig azért vesztette el hatalmát, mert elvesztette az anyagi erejét,
