Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-234
Az országgyűlés képviselőházának 234. ülése 1934. évi január hó 18-án, csütörtökön, Almásy László, Czettler Jenő és Bessenyey Zénó elnöklete alatt. Tárgyai : Elnöki előterjesztések. —• A nagylétszámú ügyvédi kamarák közgyűlésére, valamint az ügyvédi kamarai választójcgn és tisztségekre vonatkozó rendelkezésekről szóló törvényjavaslat. — Felszólaltak : Östör József előadó, Fábián Béla, Gál Jenő, Niamessny Mihály, Györky Imre, Vázsonyi János, Petro Kálmán, Kelemen Kornél, Lázár Andor igazságügyminiszter. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. Felszólaltak : Eckhardt Tibor, báró Vay Miklós, Malasits Géza, Zsindely Ferenc. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen voltak : vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, Lázár Andor. Az ülés kezdődik délután 5 óra 2 perckor. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el) Elnök: Az ülést megnyitom. A inai ülés jegyzőkönyvét vezeti Héjj Imre jegyző úr, a javaslat mellett felszólalókat jegyzi Brandt Vilmos jegyző úr, az ellene felszólalókat pedig Frey Vilmos jegyző úr. Bemutatom a t. Háznak a hadirokkant kéményseprőknek Propper Sándor képviselő úr által benyújtott és ellenjegyzett kérvényét, amelyet a Ház kiad a kérvényi bizottságnak. Napirendünk szerint következik a nagytaglétszámú ügyvédi kamarák közgyűlésére, valamint az ügyvédi kamarai választójogra és tisztégekre vonatkozó rendelkezésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 630, 643.) Az előadó östör József képviselő úr, őt illeti a szó. Östör József előadó: T. Képviselőház! Ez a rövid törvényjavaslat, amelyet itt ismertetni bátor vagyok, sokkal fontosabb, mint első pillanatra lenni látszik. Nevezetesen a törvényjavaslat lényegileg azt a célt szolgálja, hogy az ország legnagyobb ügyvédi kamarájának, a Budapestig Ügyvédi Kamarának, amelyben az ország egész ügyvédségének a fele van tömörülve, a működését hatályosabbá tegye, és azonkívül azt -a célt is szolgálja, hogy a többi ügyvédi kamarák égetően szükséges életlehetőségére vonatkozólag egynéhány intézkedéssel gyorsan segítsen. * A törvényjavaslat ebben a tekintetben tulajdonképpen három főrészre oszlik. Az első főrészben arról szól a törvényjavaslat, hogy a soktagú ügyvédi kamaráknál behozza az úgynevezett képviseleti rendszert. Ma tudniillik az a helyzet, hogy az országnak 18 ügyvédi kamarája van, amelyből 17 esik vidékre, egy pedig a fővárosra. Az összes ügyvédek száma az országban körülbelül 6.400, akiknek fele a Budapesti Ügyvédi Kamarában van tömörítve. Azt KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XIX. látjuk, hogy különösen a legutóbbi időben, de még a háború előtti időkben is ez a Budapesti Ügyvédi Kamara, amelyben 3200 ügyvéd tömörül, közgyűlési szervezetében nem tudteljesen megfelelni annak a célnak, amely kívánatos volna, és pedig azért, mert olyan szervezet, amelynek a közgyűlése — ez a fontos szerve — 3200 tagból áll, a gyakorlatban nem tud tökéletesen funkcionálni.^ Ha például a kereskedelmi- és iparkamarákra, vagy a mezőgazdasági kamarákra gondolunk, mindjárt méltóztatik látni, hogy ezek a kamarák e tekintetben már jól vannak szervezve, amennyiben ezeknél a közgyűlések szintén a kamarai tagok által kiküldött és megválasztott tagokból állanak. Az volt a szomorú tapasztalat, hogy a 3200 tagból álló budapesti ügyvédi kamarának közgyűlése nem fejtette ki azt a komoly munkát, amelyet tőle el lehetett várni. Zajongás ok, távolmaradások, azután hosszú hiábavaló viták, az igazságszolgáltatás életére kevésbbé tartozó kérdések — gyakran politikaiak — voltak azok, amelyek az ügyvédi kamarát izgatták és a közgyűlés funkcióját megakadályozták, nehezítették. (Farkas István: Ezt is irigylik a szegény ügyvédektől! Egyéb joguk sincs!) A budapesti ügyvédi kamarától^ indult ki az a gondolat, hogy ezen segítsenek és a budapesti ügyvédi kamara választmánya tartotta e tekintetben a reformot szükségesnek. Megszavaztatta ugyanis a tagjait és a tagok túlnyomó többségének szavazata amellett szólt, hogy ebben a tekintetben reformra van szükség. Kétféle elgondolás volt lehetséges, amint méltóztatik tudni azoknak, àkik e kérdéssel foglalkoznak. Az egyik elgondolás az lett volna, hogy a fővárost egyáltalában több ügyvédi kamarára osztják fel, a másik elgondolás pedig az volt, hogy behozzák itt is, mint egyéb kamaráknál, a képviseleti rendszert. Az igazságügyi kormány az utóbbi mellett döntött az ügyvédi köröknek meghallgatásával és a javaslatnak idevonatkozókig az a rendelkezése, hogy minden ügyvédi kamarában, ahol legalább ezer tag van, kötelező a képviseleti rendszer, úgy hogy minden tíz ügyvéd után egy közgyűlési tagot választanak, azonban ennek a választott 38
