Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 23 miután megszűnt ez a kedvezmény — igen ma­gas kiviteli vámokat vetett ki a kettősbirtoko­soknak Magyarországba szállítani kívánt gaz­dasági terményeire. Ezáltal a helyzet természe­tesen már magában véve is nagyon súlyossá vált. Ehhez járul még az a körülmény, — amint ezt már az interpelláló t. képviselő úr is emlí­tette — hogy a jugoszláv határon levő átlépési utaknak esak nagyon kis része vámút, aminek következtében a kettősbirtokosok abba a kelle­metlen helyzetbe jutottak, hogy óriási kerülő­ket kell tenniök azért, hogy terményeiket, amennyiben ez egyáltalában lehetséges, a vám­vitákon keresztülhozhassák. Ennek a következ­ménye azután az, hogy a határon túl termett gabona rendesen, vagy nagyon sok esetben jugoszláv területen marad s ott vagy elromlik, vagy pedig nagyon alacsony áron el kell kótya­vetyélni. Es ha sikerül is eladni a gabonát Jugoszláviában, az ott fennálló devizakorláto­zások következtében annak ellenértékét sokszor lehetetlen áthozni Magyarországba. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) T. Ház! Mindezeken kívül ezeknek a kettős­birtokosoknak a helyzetét megnehezíti az a kö­rülmény is, hogy a jugoszláv hatóságok az ő területeiken fekvő földekre súlyos adókat -vet­nek ki és még a legkisebb adóhátralék behaj­tása végett is rövid néhánynapos határidő alatt elárverezik a jugoszláv területen maradt ter­ményeket, természetesen szintén nagyon ala­csony árakon. (Ulain Ferenc: Rablás!) Hogy mi a célja ennek az eljárásnak (Ulain Ferenc: Rablás!) és hogy mi a magyará­zata a jugoszláv kormány ezen felfogásának, azt hiszem, nem nagyon nehéz kitalálni. Célja a kettősbirtokosság intézményének teljes likvi­dálása, teljes megszüntetése. (Ulain Ferenc: Ki­fosztani a magyarokat!) Ez nem rejtett cél, ez nyiltan bevallott cél, és a jugoszláv kormány, úgy látszik, azt hiszi vagy azt reméli, hogy na­gyon szigorú rendszabályai által arra fogja kényszeríteni a magyar kettősbirtokosokat, hogy földjeiket ott eladják. Én ismételten kísérletet tettem Belgrádban abban az irányban, hogy rábírjam a jugoszláv kormányt az előbb említett terményszállítási kedvezmények újbóli életbeléptetésére. Belgrád részéről azonban minden válasz teljesen eluta­sító volt. Minthogy a mi kettősbirtokosaink hajlandók lettek volna még ezeket az újonnan behozott vámokat is kifizetni, csakhogy termé­nyeikhez jussanak, azt az indítványt tettem a belgrádi kormánynak, hogy legalább is szapo­rítsa a vámutak számát. Ebbeli kérésemre és intervenciómra azonban eddig Belgrádból vá­laszt egyáltalán nem kaptam. Tekintettel arra, hogy összes eddig tett lépéseink eredménytelenek maradtak, kényte­lenek voltunk mi is ellenintézkedéseket tenni. (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) így történt, hogy megtagadtuk a magyar-jugoszláv fürdő­egyezménynek a meghosszabbítását (Általá­nos helyeslés.) és beszüntettük a jugoszláv op­tánsok határátlépési kedvezményét, r amelyet annakidején tulajdonképpen csak méltányos­sági okokból adtunk meg. Sajnos, azonban ezek a rendelkezések sem vezettek eredményre és a jugoszláv kormány továbbra is megma­radt előbbi álláspontján. (Ulain Ferenc: A Népszövetségnél nem lehet semmit sem csi­nálni?) En mindenesetre a legnagyobb sajnálkozá­somnak, adok kifejezést a felett, hogy Jugo­3. ülése 1934- január 17-én, szerdán. 251 szlávia, mint egyetlen összes szomszédaink köziül, ilyen kíméletlen bánásmódban részesíti a mi r kettős birtokosainkat (Ulain Ferenc: Franciák kedvence! Kis rablótársaság! — Fel­kiáltások jobbfelől: Európa szégyene! A világ­háború oka!) és makacsul ragaszkodik ahhoz a felfogásához, amely a magyar érdeket oly súlyosan érinti. Annyival is inkább sajnálom ezt, mert a múlt évben megkötött magyar­jugoszláv gazdasági megállapodás után a két ország közötti árucsereforgalom biztató fejlő­dést mutatott, amit sokan úgy magyaráztak. uogy ebből a gazdasági javulásból talán las­sacskán kifejlődhetik a politikai viszony ja­vulása is. Dacára annak, hogy összes fáradozásaink eddig eredménytelenek maradtak, nem akarok lemondani arról a reményről, hogy a jugo­szláv kormány talán mégis arra a belátásra jut, hogy magatartása a kettősbirtokosokkal szemben tarthatatlan és minden körülmények között módosításra szorul. A magunk részéről mindent el fogunk követni ennek a jobb belá­tásnak előmozdítására, (Ulain Ferenc: A Nép szövetség elé kell vinni! — Szabóky Jenő: Ma gyár emberek viszik pénzüket jugoszláv für­dőkre ezrével és ezrével! — Zaj.) ha azonban a diplomáciai tárgyalások továbbra is eredmény telének maradnának, akkor nem marad hátra más, mint hogy egyéb, még rendelkezésünkre álló eszközökkel küzdjünk a kitűzött cél elérése érdekében, és ha szükséges, az egész ügyet a Népszövetség elé fogjuk vinni. (Helyeslés.) Nemrég egy nagyon ismert nyugateurópai politikus azt a nyilatkozatot tette, hogy hata­lom nélkül nincs jog és nincs igazság. Bemé­lem, hogy ebben az esetben sikerülni fog bébi zonyítanunk, hogy ez a nyilatkozat nern min­den tekintetben helytálló. (Élénk helyeslés, él­jenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyes­lés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat meg­illeti a viszonválasz joga. Kóródi Katona János: T. Ház! Én a kül ügyminiszter úr válaszát tudomásul veszem, azonban bátor vagyok egy dolgot feltétlenül megemlíteni és hangsúlyozni. Azok a szegény gazdák, akik a határon vannak, nem sokáig várhatnak ennek a kérdésnek elintézésére. (Ügy van! Ügy van!) Tisztelettel kérem a kül­ügyminiszter urat, hogy bizonyos határidőt méltóztassék betartani ebben a tekintetben, és ha ez alatt az idő alatt egymásközötti úton nem sikerül a kérdést elintézni, kérem a kül­ügyminiszter urat, hogy további katasztrófák megakadályozása céljából vigye az ügyet a Népszövetség elé. (Helyeslés.) Ugyanekkor vagyok bátor azoknak r a ha­tármenti sérelmeknek a jegyzékét is átadni, amelyek, ha egyszer a világ nyilvánossága elé kerülnek, elegendők lesznek arra, hogy a mi igazunkat teljes erővel bizonyítsák. A választ tisztelettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. ' v Kérdem a t- Házat, méltóztatik-e a külügy­miniszter úrnak a miniszterelnök úr nevében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem- (Inén!) A Ház a választ tudomásul vette. Meskó Zoltán képviselő úr mentelmi beje­lentést kíván tenni- (Halljuk! Halljuk!) Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az előbb a Házban elmondott beszédem után kimentem á Ház folyosójára, ahol Beisinger szociálde-

Next

/
Thumbnails
Contents