Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-233
250 Az országgyűlés képviselőházának a határbirtokokat el kell adni. Ez ma az ottani gazdatársadalomnak pánikját idézi elő. Kérem beszédidőmnek 10 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Kóródi Katona János: Követeljük: 8. a határőrző és ellenőrző közegeknek és szerveknek attól való eltiltását, hogy a határforgalmat ötletszerűen korlátozzák, vagy rövidebb-hoszszabb időre felfüggesszék. A legcsekélyebb incidens elegendő arra a jugoszláv hatóságoknak, hogy lezárják Kelebián vagy másutt a vasúti forgalmat, a vasúti közlekedést is. 9. Követeljük azoknak az utaknak szaporítását II. és III. osztályú útvonalaknak ilyenekké való átminősítése útján, amelyeken a határbirtokosok terményeiket és termékeiket megfelelő vámkezelés mellett a határvonalon átvihetik. Mert 1932 május 18-a óta a kettősbirtokosok csak vámúton szállíthatják földjeikről honilletékes területekre a határon át terményeiket és termékeiket. Ilyen vámút az egész magyar-jugoszláv viszonylatban 9, a Buna—Tisza-közén pedig csak 1 van. ami azt jelenti, hogy a madarasi gazda a túloldalon lévő határbirtokáról csak Horgos-Szegeden át takaríthatja be Madarasra terményeit, vagyis 148 km utat kell megtennie birtokáról lakóhelyéig. 10. Követeljük azoknak a vasútvonalaknak üzembehelyezését, amelyeken a békeszerződés határozvánvai ellenére a határvonalon keresztül irányuló közlekedés ezidőszerint szünetel. Ilyen 10 van. Ezek közül legfontosabb a csikéria—szabadkai vonal, amely régebben Baj át kötötte össze Szabadkával, Szegeddel, Hódmezővásárhellyel. T. Ház! En itt erről a helyről őszinte elismeréssel adózom a m. kir. határvámőrségnek, hogy ebben a_ rettenetes helvzetben. amikor vele szemben jugoszláv beton fedezékek vannak építve, az utóbbi időkben a legnehezebb körülmények között, alacsqnv létszámmal, állandóan halálveszedelemnek kitéve, teljesíti szolgálatát. Lehetetlen, hogy ezek az adatok, amelyek nvilvánvalóan még a jelenleg létező békeszerződésen is túlmenő kegyetlenséget mutatnak velünk szemben, azokban az államokban, amelyeknek ingerenciájuk van a békeszerződések betartására, ne keltsenek szimpátiát Magyarország iránt. En ezen a helyen azt a kérésemet intézem a külügyminiszter úrhoz, hogy ezt az anyagot, amelvet itt neki^ elmondottam és rendelkezésére bocsátottam, méltóztassék a mi angol, francia és olasz parlamenti barátainknak rendelkezésére bocsátani követségeink útján, mert a trianoni békeszerződés revízióiának a legalaposabb argumentuma az a bánásmód, az az eliárás, ahosryan Franciaország védelme alatt bizonvos kisantant-államok a tiranoni békeszerződést ma betartják. Mivel azt látjuk a külügyminisztérium i gyek veséből is, hoffv a szerb kormány nem hajlandó ezt a szerződést ismét meghosszabbítani, ezért én a közvetlen tárgyalásoktól nem sokat yárok ezen a téren. Van azonban nekünk egy fórumunk, amelyben még bírnunk kell míndazideifir. amíg ott az igazságot meíthallgatiák: a Nénszövetség. Ezen fórum elé kell vinni — szerény nézetem szerint — ezt a nanaszunkat. Annyi adattal tudjuk ezt alátámasztani, hogy á Népszövetségnek feltétlenül reagálnia kell erre. Es még egyet: Feleslegesnek tartom, hogy 3. ülése 193 h január 17-én, szerdán. nekünk olyan államban legyen diplomáciai képviseletünk, követségünk, amely nem respektálja a legelemibb érintkezési módokat, és amelyben állandóan incidensek történnek. Ha nem sikerülj rendezni Szerbiával a határmenti sérelmeket és ezeket a jogfosztásokat nem sikerül elintézni, akkor hívjuk vissza követünket, és akkor majd egész Európa fel fog figyelni erre a szörnyű attentátumra, amely itt állandóan folyik. En a magam részéről állandóan napirenden fogom tartani ezt a kérdést, a magyar állam szuverenitásának megvédése szempontjából és a. szerencsétlen határmenti kisemberek megvédése szempontjából is, .akik sohasem tudják, hogy nem hurcolják-e át őket ma éjszaka ott a határ mentén magyar területről jugoszláv területre, és meglátják-e hozzátartozóik ismét azt a szerencsétlen családapát, vagy azt a földmívesembert. Éppen azért vagyok bátor a következő interpellációt intézni a miniszterelnök és külügyminiszter urakhoz (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök és külügyminiszter urakhoz. 1. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök és külügyminiszter uraknak arról, hogy a határmenti kettősbirtokosokat terményeik átszállításának megtiltása miatt helyrehozhatatlan károk érik? 2. Van-e tudomása a m. kir. kormánynak arról, hogy a jugoszláv kormány a kettősbirtokosság megszüntetését akarja, és ha ez bekövetkezik, a kettősbirtokosok ezreit katasztrófa fenyegeti 1 ? 3. Hajlandó-e a m. kir. kormány a kettősbirtokosok^ érdekeit erélyesen megvédeni, : s ha az 1932. máius 18-ika előtti állapotokat a jugoszláv kormány nem hajlandó visszaállítani, esetleg a diplomáciai kapcsolat megszüntetése által is, az ügyet az európai közvélemény elé vinni 1 ? — Kóródi Katona János s. k.« Elnök: A külügyminiszter úr kíván válaszolni. Kánya Kálmán külügyminiszter: Igen t. Képvi selőház ! (Halljuk! Halljuk!) Kóródi Katona János képviselő úr kérdést intézett hozzám a jugoszláv határmenti kettősbirtokosok ügyében és azok helyzetét igen sötét színekkel ecsetelte. Azt hiszem, hogy az igen t. képviselő úrnak teljesen igaza van. A határincidensek ugyanis nagyon gyakoriajk ezen a határon és a kettősbirtokosok helyzete nagyon válságosra fordult, különösen azok miatt az akadályok miatt, amelyeket most már körülbelül másfél év óta a jugoszláv kormány a kettősbirtokosok gazdasási terményeinek a határon való áthozatala elé gördít. L A t. képviselő úr annyira a részletekbe bocsátkozott s annyira kimerítette a kérdés lényegét, hogy én csak néhány nagyon fontos momentum leszögezésére szorítkozhatom. (Halljuk! Halljuk!) A helyzet röviden az, hogy 1926-ban egy kereskedelmi szerződést kötöttünk Jugoszláviával, amelynek egyik melléklete foglalkozik a kettősbirtokosok ügyével is és úgy rendelkezik, hogy ezek a kettősbirtokosok szabadon átléphetik a határt s minden korlátozás nélkül, vámmentesen vihetik át összes gazdasági terményeiket a határon. Ennek a rendelkezésnek a hatálya másfél évvel ezelőtt, 1932 május havában megszűnt, és azóta minden arra irányuló törekvésünk, hogy ezt a terményátszállítási kedvezményt újra felélesszük, a jugoszláv kormány elutasító álláspontján meghiúsult, A jugoszláv kormány —
