Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 233. ülése 193U január 17-én, szerdán. 249 országon 7122 jugoszláv gazdának van 14.506 katasztrális hold földje. A vámátkelési szakaszok olyan lehetetlen területeken vannak elhelyezve, hogy ezek a gazdák kénytelenek voltak ezekben az őszi időkben otthagyni terményeiket és ott értékesíteni. Sőt a jugoszlávok tovább mentek ezen a téren: hatósági úton propaganda folyik, amely azt a gondolatot igyekszik elhinteni a határmenti lakosság körében, hogy a kettősbirtokos intézmény teljesen meg fog szűnni. Ez az ottani gazdák körében általános pánikot idézett elő, mert van például olyan község, — mint Bácsmadaras és Katymár község — amelynek házai magyar területen fekszenek, ellenben majdnem egész földterülete megszállt területen, jugoszláv területen fekszik. Az utóbbi időben a határmenti lakosság állandó retorziós eljárásoknak, állandó üldözéseknek van kitéve. A jugoszláv határon állandóak a fegyverhasználatok, állandóak a halottak és mindannyiszor magyar állampolgárok az áldozatai annak a jugoszláv terrornak, amely a határon megnyilvánul. (Zaj.) Az 1931 május 31-étől 1933 május 30-áig előfordult fegyverhasználati eseteket fogom röviden elősorolni. 1931 május 14-én jugoszláv csendőrök átjöttek magyar területre. November 23-án Vörös János magyar állampolgárt lelőtték. November 25-én Horváth Mihály magyar állampolgár ellen volt halálos fegyverhasználat. 1931 december 5-én jugoszláv granicsárok erőszakoskodtak magyar állampolgárokkal magyar területen. December 22-én Keszerics János magyar állampolgárral erőszakoskodtak. 1932 március 29-én ismét átjöttek magyar területre. Június 2-án Erős János magyar állampolgárt lőtték agyon. Augusztus 21-én Jakupanecz József magyar állampolgárt lőtték agyon, 1932 október 12-én egy határőr-őrvezetőnket. Október 28-án Tüske József nevű magyar állampolgáron követtek el jogsértést. És így továbh folytak ezek a határmenti erőszakoskodások. Megesett az, hogy a Dráva vize egyik fürdő magyar állampolgárunkat átsodort szerb területre, s ezt a szerencsétlen embert lelőtték. Ott feküdt még haldokolva a nyári meleg időben, a legyek szállották meg a súlyosan sebesültet és a szerb granicsárok mégsem engedték oda határőreinket, hogy a legsürgősebb ellátásban részesítsék azt a szerencsétlent, aki a végén ott pusztult el a mi határőreink szemeláttára. (Zajos felkiáltások: Hallatlan!) Jugoszlávia nyiltan hirdeti, hogy egy 20 kilométeres határsávot akar kisajátítani, ahonnan kipusztít minden magyart, de nemcsak magyart, hanem bunyevácot és németet is, és ezekre a területekre dobroljevácokat, Ö-Szerbiából hozott lakosságot akar áttelepíteni. Egyes helyeken a granicsárok az utóbbi időben a határt nem önmaguk őrzik, hanem vérebekkel portváznak; ezeket kikötik, ők maguk pedig a közelben húzódnak meg, hogy azt, aki a környéken megjelenik, a legelső mozdulatra lelőjjék. Horgos községben most, 1933 november 25-én 120 magyar család kapott végzést a jugoszláv hatóságoktól, amelyben felhívják őket, hogy 14 nap alatt hagyják el ezt a területet. Nem tudom, hogy ez a végzés végrehajtatott-e, de emlékeztetnem kell a kormányt arra, hogy 1930-ban november 3-ától 17-éig ugyanezen a területen 250 embert dobtak át a határon, úgyhogy ezeknek az élelmezése a kincstár részéről addig, amíg ügyük végkép nem rendeződött, 4264 pengőbe került. T. Ház! Ha egy angol vagy egy amerikai állampolgárral bárhol történik valami, ha bárhol erőszakoskodnak velük, abban a pillanatban az angol vagy az amerikai állam latbaveti egész presztizsét. Tudunk rá eseteket, hogy angol állampolgárok halála és meggyilkolása miatt Anglia háborút indított. Ma csak a mi hazánk, a szerencsétlen, szétdarabolt Magyarország az, amelynek szótlanul kell tűrnie azt, hogy kiforgatják vagyonából az ottani határomén ti lakosságot, és emellett a legterrorisztikusabb eszközökkel egyeseknek az életét veszik el. Ezzel szemben bizonyos követeléseket kell felállítanunk. Vagyok bátor pontokha foglalva előadni azokat a követeléseket, amelyeknek ezen a téren való érvényesítését kérem. Kívánjuk és követeljük: 1. a fegyverhasználat enyhébb alkalmazását és a sebesültekkel szemben humánusabb elbánást; 2. a Birtokos-útiigazolvány kiállításának alapjául szolgáló hatósági bizonylatok fenntartásnélküli kiadását; 3. a Birtokos-útd'igazolvány oknak az egyezményben megállapított határidőn belüli láttamozását és az útiigazolvány oknak idejében való visszaközvetítését. Ennek a háttere tulajdonképpen az, hogy a határátlépési igazolványok minden év február végével lejárnak. A szerbek azonban február végéig nem adják ki ezeket a határátlépési igazolványokat, ott tartják maguknál sokszor augusztusig, az illető tehát nem képes átmenni a területére, a földjét megmívelni, úgy hogy ideiglenes átlépési igazolványokat kell neki váltania, amit aaonban a szerbek ilyen esetekben, ha csak tudják, megnehezítenek. 4. Követeljük az adószedésnek és a fedezetbiztosításnak törvényesen megengedett úton való foganatosítását, és az attól való tartózkodást abban az esetben, ha adóhátralék nem áll fenn, illetve az már kifizetést nyert. Ennek háttere az, hogy csak abban az esetben adnak magyar állampolgárnak határátlépési igazolványt, ha összes ottani adója ki van fizetve. Most tessék elképzelni ezt a helyzetet egyrészt a mai gazdasági viszonyok között, másrészt pedig tekintetbe yéve azt, hogy a szerbeknél divat az, hogy úgynevezett adóbeszedőbizottságok vannak. Méltóztatnak érteni ezt a balkáni rendszert? Repülő adóbeszedőbizottságok vannak, amelyek megjelennek és beszedik az adókat. Semmiféle nyoma nem marad annak, hogy hol történt ez és hogy történt, úgyhogy ugyanazt az adót a jugoszláv hatóságok kétszer, sőt háromszor is kérhetik attól a szerencsétlen embertől. Követeljük: 5. a kiállító hatóságoknak olyan irányú utasítását, hogy a határkerületben állandó lakhellyel bíró magyar nemzetiségű személyektől, h kiállítási feltételek egyébként fennállanak, a határszéli útiokmányok kiállítása ne tagadtassék meg; 6. a láttamozásra illetékes jugoszláv hatósáffoknak eltiltását attól, hogy a magyar kiállító hatóságok által kiadott határszéli útiokmányokban adatjavításokat eszközöljenek. Ma ugyanis egyszerűen önkényesen belejavíthat a jugoszláv határőr abba az utazási igazolványba. 7. Követelünk intézkedést a jugoszláv ha tárkerületben elterjedt ama rémhír terjesztésének megszüntetése iránt, hogy a magyarjugoszláv határforgalmi egyezmény lejárt és 35*