Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 233 súlypont van, nem szabad és mem lehet kimoz­dítani ebből a stabilitásból. E,s (ha ez a gerinces alsóház, — méltóztassék csak visszagondolni, hogy voltak itt nagy javaslatok — ... (Farkas­falvi Farkas Géza: Ez a gerinces alsóház? — Fábián Béla: Ki beszél itt gerincről? Nyúlge­rincről, igen!) Ez a gerinces Képviselőház el­lenállott akkor, amikor például belépett Szilá­gyi Dezső alkotásaival a magyar jogfolytonos­ság és a magyar élet... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Öt percnyi meghosszabbítást ké­rek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) A kért meghosszabbítást a Ház megadja. Gál Jenő: Amikor a népképviselet úgy ta­lálta, hogy polgárilag kell szabályozni azt, ami eddig csak egyházilag volt szabályozva, a Fel­sőház 'ellenkező álláspontra jutott. Az akkori gerinces Képviselőház nem engedett és oktro­jálta a népakaratot, mert az a szűrő, amely a nyugateurópai alkotmányokban, ott is, ahol centralizáció van, mint Franciaországban, vagy ott is, ahol önkormányzati erő van, mint Ang­liában, mindenütt dekoratív tényező, de nem fellebbezési fórum. Amikor örörmmel látom, hogy a Felsőház ebben a kérdésben megtalálta azt az állásfog­lalást, amelyet meg kellett volna találnia egy gerinces Képviselőháznak, akkor mégsem hall­gathatom el, hogy előttem a közjogi erőnek a magyar közéletre való áldó hatása semmisül meg akkor, amikor a Felsőháznak déferai va, a kormány egyszerűen kihagyja a maga javas­latának esszenciális elemét, aztán ideáll a Kép­viselőház elé és kéri a javaslat megszavazta tá­sát. Nem győzöm ezt a szempontot eléggé nagy­becsű figyelmükbe ajánlani és nem győzöm eléggé kiemelni, hogy a felelősség szempontjá­ból történelmi pillanatnak nevezem azt a pilla­natot, amikor ezt a szakaszt felsőházi megha­gyásra, kormánykívánságra ellenkező érte­lemben dönti el a Ház, mint ahogy eldöntötte néhány nappal ezelőtt. így nem lehet megcsú­folni a tradíciót, így nem lehet sarkaiból ki­emelni a magyar közjogi institúciót, mert higyjék el, olyan a magyar alkotmány, mint a bolognai üvegcsepp, csak egy karcolás és az egész pozdorjává zúzódik. Ezzel a magyar al­kotmány épületén ejtenek sebet. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem olyan gyenge az a magyar alkotmány!) Semmiesetre sem olyan gyenge, hogy ezzel a kormányeszközzel veszé­lyeztetni lehetne. És ha, mint a rádium, a maga erejéből majd helyreállítja a maga virtuális erősségeit, az már csak felelet lesz arra, hogy a kormány gyöngesége és párturalmi tevékenysége aláren­deltebb jelentőségű, mint az ősök által fenntar­tott magyar alkotmány. Azt tartom, hogy ebben a kérdésben őriz­nünk kell minden magyar tradíciót, a mélyen t. miniszter úr pedig szembehelyezkedett ezzel a közjogi tradícióval. Vigasztalásul azt adta nekünk, hogy majd külön törvényjavaslatban fogja igazolni a maga álláspontját. Ez gyenge vígasz és csak megerősítése annak a meggyő­ződésnek, hogy a mélyen t. kormány és különö­sen a mélyen t, igazságügyminiszter úr ebben a döntő kérdésben máról-holnapra gyökerében megváltoztatja álláspontját és olyan hévvel, mint ahogy képviselte az igent, most képviseli itt a nemet. En ezt tűznek-víznek tartom s összeegyeztetni a magam egyenes felfogásával képtelen vagyok s mivel ez összegyeztethetet­ülése 193 If január 17-én, szerdán. 233 len, mély tisztelettel kénytelen vagyok kijelen­teni, hogy az igazságügyminiszter úrnak ezt a javaslatát e közjogi aggodalmak alapján nem fogadom, el. Elnök; Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: T. Ház! Amilyen szomorú­nak tartottam a Képviselőház döntését abban a tekintetben, hogy a 7. %-t elfogadta és meg­szavazta, éppen olyan öröm töltötte el lelkemet akkor, amikor olvastam az újságokban, hogy a magyar bíróságok vezetői még őrt állnak en­nek a nemzetnek érdekében a magyar bírói függetlenség felett és odavitték az igazságügy­miniszter urat, hogy — nem tudom, kénytelen volt-e, vagy önszántából tette-e — a 7. §-t mó­dosította; módosította pedig a kormány hozzá­járulásával olyképpen, hogy a magyar bírói karra az egész törvénynek legnehezebb részei nem fognak vonatkozni. Amikor én ennek az örömömnek kifejezést adtam, a tegnapi vagy tegnapelőtti bizottsági ülésen, nem mulaszthat­tam el azt sem, hogy az igazságügyminiszter urat ebből az alkalomból üdvözöljem. Termé­szetesen nem tudtam mindazokat a dolgokat, amelyek az igazságügyminiszter urat erre az irányváltoztatásra kényszerítették. Amikor az igazságügyminiszter úr a bizottsági ülés végén felszólalt és elmondotta, hogy tulajdonképpen mi volt az indoka annak, hogy ez a szakasz módosíttatott és amikor azt mondotta, hogy itt csak egy taktikai kérdésről van szó, itt csak arról van szó, hogy ugyanebben a mentalitás­ban ez a szakasz ne ebbe a törvénybe kerüljön bele, hanem egy új törvénybe, akkor igazság­ügyminiszter úr, ezt itt a magyar nemzet előtt kell kijelentenem, hogy tévedtem, amikor önt üdvözöltem. (Fábián Béla: Revízió alá veszi álláspontját!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én önt, miniszter úr, úgy üdvözöltem, mint aki megváltoztatta álláspontját ebben a kér­désben és al magyar bírói függetlenséget nem kívánta érinteni, mivel azonban a miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy ugyanebben a men­talitásban, de talán más szöveggel, újra ide fogja hozni ezt a magyar bírói kart és különösen a magyar alkotmányt sértő szakaszt, nem tu­dok bizalommal lenni a miniszter úr iránt, de tekintettel arra, hogy ez a szakasz mégis meg­változott, mégis kimaradt ebből a törvényből, a javaslatot mint ilyent, elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A Felsőház­nak ezt az üzenetét a magam részéről volta­képpen teljes mértékben helyeslem, de ennek a bizonyos nyugdíjtörvényjavaslatnak — ame­lyet ilyen címen hoztak ide elénk, amely javas­latban azonban egyáltalában nincs szó a nyugr díjak kérdéséről, hanem benne van a selyem­zsinór-szakasz, benne vannak azok a rendelke­zések, amelyek emberek kenyerét veszik el — ellene vagyok s így bár ezt a módosítást he­lyeslem, a törvényjavaslatra nézve elfoglalt álláspontomból kifolyólag mégsem fogadha­tom el. Én a miniszterelnök úrral akkor, amikor el­lenzéki kénviselő volt- körülbelül egy nézeten voltam a Felsőházat illetően. Én sem vettem be szívesen a Felsőházat, a miniszterelnök űr sem helyeselte. Idevonatkozóan annakidején — ha vissza méltóztatnak emlékezni, méltóztatnak megtalálni — erős kollíziói is voltak a minisz­33*

Next

/
Thumbnails
Contents