Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

Az országgyűlés képviselőházának 233 súlypont van, nem szabad és mem lehet kimozdítani ebből a stabilitásból. E,s (ha ez a gerinces alsóház, — méltóztassék csak visszagondolni, hogy voltak itt nagy javaslatok — ... (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a gerinces alsóház? — Fábián Béla: Ki beszél itt gerincről? Nyúlgerincről, igen!) Ez a gerinces Képviselőház ellenállott akkor, amikor például belépett Szilágyi Dezső alkotásaival a magyar jogfolytonosság és a magyar élet... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: Öt percnyi meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások a jobboldalon: Megadjuk!) A kért meghosszabbítást a Ház megadja. Gál Jenő: Amikor a népképviselet úgy találta, hogy polgárilag kell szabályozni azt, ami eddig csak egyházilag volt szabályozva, a Felsőház 'ellenkező álláspontra jutott. Az akkori gerinces Képviselőház nem engedett és oktrojálta a népakaratot, mert az a szűrő, amely a nyugateurópai alkotmányokban, ott is, ahol centralizáció van, mint Franciaországban, vagy ott is, ahol önkormányzati erő van, mint Angliában, mindenütt dekoratív tényező, de nem fellebbezési fórum. Amikor örörmmel látom, hogy a Felsőház ebben a kérdésben megtalálta azt az állásfoglalást, amelyet meg kellett volna találnia egy gerinces Képviselőháznak, akkor mégsem hallgathatom el, hogy előttem a közjogi erőnek a magyar közéletre való áldó hatása semmisül meg akkor, amikor a Felsőháznak déferai va, a kormány egyszerűen kihagyja a maga javaslatának esszenciális elemét, aztán ideáll a Képviselőház elé és kéri a javaslat megszavazta tását. Nem győzöm ezt a szempontot eléggé nagybecsű figyelmükbe ajánlani és nem győzöm eléggé kiemelni, hogy a felelősség szempontjából történelmi pillanatnak nevezem azt a pillanatot, amikor ezt a szakaszt felsőházi meghagyásra, kormánykívánságra ellenkező értelemben dönti el a Ház, mint ahogy eldöntötte néhány nappal ezelőtt. így nem lehet megcsúfolni a tradíciót, így nem lehet sarkaiból kiemelni a magyar közjogi institúciót, mert higyjék el, olyan a magyar alkotmány, mint a bolognai üvegcsepp, csak egy karcolás és az egész pozdorjává zúzódik. Ezzel a magyar alkotmány épületén ejtenek sebet. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Nem olyan gyenge az a magyar alkotmány!) Semmiesetre sem olyan gyenge, hogy ezzel a kormányeszközzel veszélyeztetni lehetne. És ha, mint a rádium, a maga erejéből majd helyreállítja a maga virtuális erősségeit, az már csak felelet lesz arra, hogy a kormány gyöngesége és párturalmi tevékenysége alárendeltebb jelentőségű, mint az ősök által fenntartott magyar alkotmány. Azt tartom, hogy ebben a kérdésben őriznünk kell minden magyar tradíciót, a mélyen t. miniszter úr pedig szembehelyezkedett ezzel a közjogi tradícióval. Vigasztalásul azt adta nekünk, hogy majd külön törvényjavaslatban fogja igazolni a maga álláspontját. Ez gyenge vígasz és csak megerősítése annak a meggyőződésnek, hogy a mélyen t. kormány és különösen a mélyen t, igazságügyminiszter úr ebben a döntő kérdésben máról-holnapra gyökerében megváltoztatja álláspontját és olyan hévvel, mint ahogy képviselte az igent, most képviseli itt a nemet. En ezt tűznek-víznek tartom s összeegyeztetni a magam egyenes felfogásával képtelen vagyok s mivel ez összegyeztethetetülése 193

If január 17-én, szerdán. 233 len, mély tisztelettel kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az igazságügyminiszter úrnak ezt a javaslatát e közjogi aggodalmak alapján nem fogadom, el. Elnök; Szólásra következik? Dinich Ödön jegyző: Petró Kálmán! Petró Kálmán: T. Ház! Amilyen szomorúnak tartottam a Képviselőház döntését abban a tekintetben, hogy a 7. %-t elfogadta és megszavazta, éppen olyan öröm töltötte el lelkemet akkor, amikor olvastam az újságokban, hogy a magyar bíróságok vezetői még őrt állnak ennek a nemzetnek érdekében a magyar bírói függetlenség felett és odavitték az igazságügyminiszter urat, hogy — nem tudom, kénytelen volt-e, vagy önszántából tette-e — a 7. §-t módosította; módosította pedig a kormány hozzájárulásával olyképpen, hogy a magyar bírói karra az egész törvénynek legnehezebb részei nem fognak vonatkozni. Amikor én ennek az örömömnek kifejezést adtam, a tegnapi vagy tegnapelőtti bizottsági ülésen, nem mulaszthattam el azt sem, hogy az igazságügyminiszter urat ebből az alkalomból üdvözöljem. Természetesen nem tudtam mindazokat a dolgokat, amelyek az igazságügyminiszter urat erre az irányváltoztatásra kényszerítették. Amikor az igazságügyminiszter úr a bizottsági ülés végén felszólalt és elmondotta, hogy tulajdonképpen mi volt az indoka annak, hogy ez a szakasz módosíttatott és amikor azt mondotta, hogy itt csak egy taktikai kérdésről van szó, itt csak arról van szó, hogy ugyanebben a mentalitásban ez a szakasz ne ebbe a törvénybe kerüljön bele, hanem egy új törvénybe, akkor igazságügyminiszter úr, ezt itt a magyar nemzet előtt kell kijelentenem, hogy tévedtem, amikor önt üdvözöltem. (Fábián Béla: Revízió alá veszi álláspontját!) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én önt, miniszter úr, úgy üdvözöltem, mint aki megváltoztatta álláspontját ebben a kérdésben és al magyar bírói függetlenséget nem kívánta érinteni, mivel azonban a miniszter úr azt a kijelentést tette, hogy ugyanebben a mentalitásban, de talán más szöveggel, újra ide fogja hozni ezt a magyar bírói kart és különösen a magyar alkotmányt sértő szakaszt, nem tudok bizalommal lenni a miniszter úr iránt, de tekintettel arra, hogy ez a szakasz mégis megváltozott, mégis kimaradt ebből a törvényből, a javaslatot mint ilyent, elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A Felsőháznak ezt az üzenetét a magam részéről voltaképpen teljes mértékben helyeslem, de ennek a bizonyos nyugdíjtörvényjavaslatnak — amelyet ilyen címen hoztak ide elénk, amely javaslatban azonban egyáltalában nincs szó a nyugr díjak kérdéséről, hanem benne van a selyemzsinór-szakasz, benne vannak azok a rendelkezések, amelyek emberek kenyerét veszik el — ellene vagyok s így bár ezt a módosítást helyeslem, a törvényjavaslatra nézve elfoglalt álláspontomból kifolyólag mégsem fogadhatom el. Én a miniszterelnök úrral akkor, amikor ellenzéki kénviselő volt- körülbelül egy nézeten voltam a Felsőházat illetően. Én sem vettem be szívesen a Felsőházat, a miniszterelnök űr sem helyeselte. Idevonatkozóan annakidején — ha vissza méltóztatnak emlékezni, méltóztatnak megtalálni — erős kollíziói is voltak a minisz33*