Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-233

232 Âz országgyűlés képviselőházának , elő van készítve, egy kivétellel, ez az egy kivétel pedig az, hogyha a képviselőház a kormány egyik tagjának akár a Házban, akár a Házon kívül tett nyilatkozatát kívánja tárgyalni és ezzel kapcsolatban a bizalmi kérdést felvetni. Elnök: Képviselő úr, a 1. §-nál méltóztassék maradni. Gál Jenő: A 7. § szempontjából e rendelkezésnek óriási jelentősége van. En ezt a 7. %-t és ezt a módosított szöveget látom olyannak, amelynek kapcsán kötelessége volna a bizalmi kérdést felvetni a mélyen t. túloldalnak, valamint minden képviselőnek, mert lehetetlen, hogy a kormány úgy játsszék a képviselők szándékával és akaratával, hogy a 7. §-t beterjeszti és azt mondja: ez bizlmi kérdés, így kívánom, hogy szavazzák meg; pár nap után pedig idejöhet ugyanaz a kormány és azt mondhatja: most pedig épp az ellenkezőjét kívánom, nem engedem meg, hogy ez a törvényszakasz benne legyen ebben a javaslatban. Olyan rövidéletű az a szerep, amelyet mi itt hivatásszerűen betoltunk. Mi elmegyünk és jönnek utánunk a következők. Mi, akik a magyar parlamentarizmust örökéletűnek valljuk, nem akarjuk kitenni magunkat olyan bírálatnak, amely a parlament legszentebb jogának azt azt az elárülását involválja, hogy szabad akaratát a miniszteri akaratnak alárendeli. (Far? kasfalvi Farkas Géza: Ez apuha gerinc!) Sajnos, hogy nincs itt Wolff Károly mélyen t. képviselőtársam, aki szemtől-szembe azt mondotta a miniszter úrnak a legnagyobb lojalitással: nem hittem, hogy a történtek után szerencsénk lesz a miniszter úrihoz, hogy ezt a javaslatot képviseli. Mily parlamentáris finomsággal mondta meg, hogy ez közjogi képtelenség, hogy homlokegyenest ellenkező álláspontokat egyik napról a másikra ebben a Házban képviselni nem lehet. Nem tagadom, régen figyelem, hogy e 7. szakaszszerű jelenségek rendszerként kezdenek mutatkozni a magyar közéletben, egy valóságos jus placeti, egy tetszvényjog van kialakulóban és bár hirdetjük és halljuk,^ hogy más államoknak oly kormányzatig formája, amely eltávolodik az alkotmányosságtól, nem ültethető át a magyar televénybe, mégis ismételten látjuk, hogy kísérletezések történnek arra, hogy a hatalmi pozíciókat a kormányzati teendők tekintetében a parlamenttől függetlenítve töltsék be. Vájjon független-e a bíró a 7. § alapján, vagy azon az alapon, amelyet a mélyen t. miniszter úr ugyancsak bejelentett? A miniszter úr ugyanis azt mondotta: jó, kihagyjuk ezt, de majd gondoskodunk róla, hogy ugyanez a törvényjavaslat ugyanazokat az elvi alapokat szolgálja, mint amelyek a 7. <§>-ban vannakNem veszik észre t. képviselőtársaim, hogy ez mégis ©gy kissé merészebb játék, mint amit akár egy miniszter is megengedhet magának: kihagyni valamit és előre bejelenteni, hogy most nem visszük ezt keresztül, mert nagy a bírói ellenállás és nagy a felsőházi ellenállás, de azért az^ elvi álláspontból nem engedünk. Azok a bírák nem alhatnak nyugodtan, hogy ennek a szakasznak kivételével most már letűnik a bírói függetlenséget támadó tevékenység éle, ellenkezőleg, Íme, a t. kormány beígéri, hogy bár most a taktikai szempont talán azt javasolta, hogy a parlamentáris helyzetben ideig-óráig el kell vonulni, de az elvi álláspont ugyanaz marad. Ez az, amit a háborúban mindig úgy neveztek, hogy most át kell csoportosítani. Mintha látnám is bizonyos átcsoporto133. ülése 193U január 17-én, szerdán. sítási műveletek jelenségeit, amelyeknek csupán kontúrjai mutatkoznak meg a 7. § folytán. Amikor ilyesmit látok, nagyon szomorúan kell ezt tapasztalnom és azt kell mondanom, elképzelhetetlen, hogy napirendre térjünk e felett a kérdés felett. Nem a 7. § maga, hanem a magyar alkotmányosságnak a 7- § sorsában megnyilvánuló devalvációja az, amitől félnünk kell. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) — Farkasfalvi Farkas Géza: Ez szórói-szóra igaz!) Ez az, amire fehívom a törvényhozói lelkiismeret figyelmét. De vannak itt még kísérő jelenségek is, amelyek megerősítik állásfoglalásomnak azt a jellegét, amelyből ezt a következtetést levonom. Alighogy megtörtént az, amit anost említettem, jóformán ugyanabban az órában, amikor a kormány a Felsőházban visszavonult ettől a szakasztól, megjelent az az azóta is meg nem cáfolt híradás, sőt egy nagyszabású, ragyogó, bírói nemzedéknek programmot adó, nagyszerű elnöki okfejtésben is megnyilatkozott újévkor a Kúria elnökének az az elhatározása, hogy elmegy. Nincs olyan törvény Magyarországon ... Einök: Képviselő úr, ez a kérdés nem tartozik a 7. §-hoz. Gál Jenő: A Kúria elnökének a 7. §-hoz adott interpretációját akarom fejtegetni, tehát ha valami idetartozik, engedje meg a mélyen t. elnök úr, ez idetartozik. Elnök: Ezt méltóztassék kérem úgy tenni, hogy az összefüggés tényleg meglegyen, mert eddig kerestem, de nem tudtam megtalálni. (Derültség a jobboldalon.) Gál Jenő: Szerény tehetségemmel igyekezni fogok. (Fábián Béla közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Fábián képviselő úr, ne szóljon közbe! A képviselő úr, a karzattal folytat megbeszélést és amellett a tárgyalásba folyton beleszól. Ezt nem engedhetem meg. Gál Jenő: A 7. § sorsával kapcsolatban ugyanakkor, amikor ez a 7. § kihagyatott, történt meg az a híradás, hogy a Kiíria elnöke otthagyta elnöki, székét, sőt továbbmenőleg hírek keletkeztek ugyancsak az ehhez fűzött következtetések nyomán, hogy már ki is vannak szemelve a politikai élet területéről olyanok, akiket kombinációba vesznek a Kúria elnöki székére. r Mérhetetlenül aggodalmas jelenségek ezek és én nem győzöm eléggé a t. Ház nagybecsű figyelmébe ajánlani, hogy tegye meggondolás tárgyává, vájjon ilyen körülmények között lehet-e ezt a szakaszt elejteni, bármenynyire helyeseljük is ezt, lethet-e egy felsőházi üzenetváltás alapján erre a programmatikus, radikális változtatásra, erre az elhatározás egész különvalóságát jelentő elhatározásra jutni. Abban nem lehet köztünk különbség, hogy a ^ Felsőház konzultatív testület a. Képviselőházzal szemben. Nem felülvizsgáló és nem korrigáló, hanem konzultáló. Az a levelezés, amely megtörténik a Felsőház és a Képviselőház között, nem utasítás jellegű, nem jelenti azt, hogy amit a Felsőház jónak lát, az nemcsak stiláris és nemcsak olyan módosítás, amely megfontolás tárgyává teendő, hanem olyan elhatározás, amely ránk kötelező. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ez a hibája a Felsőháznak!) Ez nem igen hiba, t. képviselőtársam, mert az angol alkotmányban nem az történik, hogy megváltoztatják az alsóház határozatát. Hiszen azon nyugszik a népképviselet, hogy az alsóházat, melynek tagjait a nép választja és melyen a