Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-232
214 Az országgyűlés képviselőházának 232. ülése 193Jp január 16-án, kedden. oka is. Annak a jegyzőnek, hogy népét kormányozhassa, hogy a falu békéjét, nyugalmát fenntarthassa és hogy kint a faluban őre lehessen a nemzeti gondolatnak, szüksége van a nép bizalmára. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Már pedig a magánmunkálkodás kérdése erősen bizalmi kérdés. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Méltóztassék tudomásul venni, hogy az a jegyző belát minden egyes kunyhóba, (Bánó Iván: Ismeri a tömegeket!) nagyon jól tudja, hogy például egy vagyonátadást, vagy egy szerződést a családnak milyen perpatvarai előzték meg, sokszor preventive is tud jótékony befolyást gyokorolni, (Bánó Iván: A telekkönyvekkel tisztában van!) nagyon jól tudja, hogy annak a gazdának földje hol fekszik, milyen terhek vannak rajta, mi az érdeke az egyes családoknak, isineri például az átadó természetét, ismeri az átvevő természetét, tudja, hogy hol kell megvédeni a szülőt, hol kell esetleg megszorítani a fiút. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Uraim, ezt mind nem tudják az ügyvédek, ezt csak kint a falusi jegyző tudja. Erre a bizalomra szüksége van a jegyzőnek, szüksége van a népnek, és ha már az állam száz százalékig kisajátította a jegyzőt, legalább ezeket a gyenge szálakat hagyja meg, amelyekkel a népet magához tudja kötni, (Bánó Iván: Amire szükség van!) amire valóban szükség van. Közérdek a jegyzők magánmunkálkodása abból a szempontból is, mert megjövendölöm, — és ez egészen biztos — hogy ha az ügyvédi kényszert kimondjuk, akkor a telekkönyv rendezetlensége fog bekövetkezni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert a falusi népnek vagy nincs pénze, vagy túlságosan sokallja azt az összeget, amit egy telekkönyvi átírásért fizetnie kell, halogatja tehát az átírást, közben esetleg meghal és a telekkönyv rendezetlen lesz. Üjra előáll a régi rendezetlenség, és Ihogy ez mit jelent az adózás és a hitelélet szempontjából, azt nem szükséges különösebben magyaráznom. Igen t. Ház! Ezzel nagyjából elmondtam mindazt, amit a jegyzői magánmunkálkodás fenntartása érdekében szükségesnek ^láttam elmondani, már azok után, amiket Váry Albert t. képviselőtársam olyan gyönyörűen fejtegetett itt. Ebben a képviselőházban minden egyes kép viselőnek kötelessége a nép jogait megvédeni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) En úgy látom, — és úgy láttam eddig is — hogy ezt a kötelességét minden egyes képviselőtársam a legnagyobb szeretettel teljesítette is. A falu népe, ha egy-egy szeretetteljes megnyilvánulást lát innen a Házból feléje irányulni, (Bánó Iván: Egy kis reménysugarat!) ezért mindenkor hálás. Méltóztassék azért nekem megengedni, hogy a magyar t jegyzői kar nevében, amely természetesen egyébként is reprezentánsa a magyar nép érzés- és gondolatvilágának, gondolkozásának, kifejezést adjak itt annak a mélységes hálának és köszönetnek, amelyet Váry Albert: igen t. képviselőtársam iránt és a Ház többi tagja iránt is érzünk. Váry Albert t. képviselőtársam nemcsak most, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása során, hanem minden egyes alkalommal, amikor neki erre lehetőség kínálkozik, megvédi a magyar jegyzői kart, mert ismeri annak közjogi tekintetben Mohamed koporsójához hasonló függő helyzetét, (Fekiáltások a jobboldalon: Sajnos, így van!) ismeri sisiiphusi munkáját, lehetetlen helyzetét. ; . Igen t. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy mindazoknak a t. képviselőtársaimnak, akik a magyar jegyzői kar érdekében — felismerve annak nehéz helyzetét — kiállanak a fórumra és az ő érdekeit mindenkor készek megvédeni, ennek a történelmet író és történelmet írt magyar jegyzői karnak nevében hálás köszönetet mondjak. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik*! Frey Vilmos Jegyző: Nincs feliratkozva senki. Elnök: Kíván valaki szólni 1 ? Szólni senki nem kíván; a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr óhajt nyilatkozni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Abból a körülményből, hogy ehhez a javaslathoz, aránylag kevesen szólottak hozzá és a javaslatot ellenző felszólalás csupán egy volt, azit következtetem, hogy a Ház egészen megnyugvással fogadja ezt a javaslatot. Mégis szükségesnek tartom, hogy a vita befejezésekor némileg fényt vetítsek azokra az intenciókra, amelyek enmek a javaslatnak a készítésénél vezettek. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon helytelenül fognánk fel a zugiráí-zati törvényjavaslat kérdését, ha úgy akarnók beállítani ezt a javaslatot, mint valamely foglalkozási ág érdekében készült kedvezményt. Nagyon helytelen volna úgy állítani be ezt a javaslatot, mintha ez az ügyvédi kar érdekében készült volna. Én, mint igazságügyminiszter, — noha kétségtelenül legfőbb felügyeleti hatósága vagvok az ügyvédi testületeknek is ! — sohasem felejtem el a felügyeletem alá tar| tozó testületek érdekeinek védelmében sem, hogy soha semmi téren nem mehetek túl azon, amit a nemzet egészének érdeke számúimra határozottan előír. (Helyeslés a jobboldalon.) A zugirászati javaslat ebben az alakjában, ahogyan előterjesztettük, nem az ügyvédség érdekeinek, hanem a nemzet egészének a védelme, a kontárokkal szemben. Mert aki, mint én, 25 évig dolgozott a jogi élet terén, annak tapasztalnia kellett, hogy meggondolatlan, könnyelmű és talán pillanatnyilag takarékoskodni akaró emberek, akik bonyolult jogügyleteiknek írásbafoglalása, megkötése érdekében hozzá nem értő emberekhez fordultak, micsoda végnélküli pereket, micsoda óriási költségeket vettek a nyakukba és Magyarország bíróságainak foglalkoztatása milyen nagyrészt ilyen elhibázott jogügyleteknek következménye. Amikor tehát az igazságügyminiszter a nemzet egésze érdekében igyekszik ezt megakadályozni, kétségtelenül olyan kötelességet teljesít, amely nem egy foglalkozási ágnak, hanem a nemzet egészének érdekét szolgálja. (Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. Ház!.Itt a Házban a vita során két ellentétes felfogás jutott kifejezésre. Az egyik felfogás az egyoldalú ügyvédi érdekek védelmét domborította ki, a másik felfogás a jegyzők érdemeit igyekezett szemléltem. Én nem óhajtok erre a térre lépni. A törvényjavaslat semmi módon sem érinti azokat a jogosultságokat, amelyeknek keretén belül eddig jogügyletekkel foglalkozni bizonyos társadalmi ágazatok, foglalkozási ágazatok jogosultak voltak. A községi jegyzőkre vonatkozólag, még mielőtt jogszabályok rendelkeztek volna, a Kúriának egy 1887-ben hozott határozata kimondotta, hogy jogosítva vaunak perenkívtiii. beadványok, stb. szerkesztésére. Később azután a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XX. te. felhatalmazta a w belügyminisztert arra, hogy a községi jegyzői ügyvitelt
