Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-232
210 Az országgyűlés képviselőházának , meghatalmazásoknál stb. szükséges a közjegyzői okiratolás. Amint tehát látjuk, egészen kis területre szorították az idézett törvények a jogügyletek közjegyzői okiratolását ésatöbbiöszszes okiratok mint magánokiratok készíthetők el bárki által, bárki részére, akár ingyen, akár díjért vagy bárminemű ellenszolgáltatásért. À magánokiratok területe tehát szabad maradt úgy ügyvédi, mint a közjegyzői törvény után is. A jegyzői magánmunkálatok köre ebben az időben egyáltalán nem volt sem korlátozva, sem szabályozva; az élet, a szükség, a gyakorlat, a szokás fejlesztette ki. Az 1901 :XX. te. 32. ^-ában »a belügyminiszter felhatalmaztatott, hogy a törvényes hatáskörök épségbentartása mellett a községi jegyzői ügyvitelt megfelelő irományi minták megállapításával, rendeleti úton, egységesen szabályozza«. Ennek a törvényes felhatalmazásnak alapján adatott ki a 126.000/1902. számú belügyminiszteri rendelet, amelynek címe: »Ügyviteli Szabályzat a községi és körjegyzők részére«. Ez tulajdonképpen a forrása a jegyzői magánmunkálatoknak. Ennek a rendeletnek 84. §-a kimondja, hogy a jegyzők a magánmunkálatokkal csak annyiban foglalkozhatnak, amennyiben az őket hivatali kötelességeik teljesítésében nem akadályozza. A jegyző köteles az elvállalt megbízásokat késedelem nélkül gondosan és híven elvégezni; a magánmunkálatokért felszámítható díjakat a vármegye szabályrendelettel állapítja meg; a vármegyék kötelesek a jegyzői magánmunkálatokra vonatkozó szabályrendeleteket záros határidőn belül elkészíteni. A jegyző; aki a szabályrendeletben fel nem sorolt magánmunkálatot elvállal vagy a magánmunkálatokért megállapított díjak szedése körül visszaélést tanúsít, fegyelmi vétséget követ el. Tehát szabályrendeletben vannak felsorolva és korlátozva azok az okiratok tevékenység, amelyet a jegyző végezhet. — Továbbá: nem szabad a jegyzőnek magánmunkára megbízást vállalnia olyan ügyben, amelynek hatósági eldöntésében hivatali állásánál fogva részt keli vennie. A vármegyék ennek a rendeletnek alapján 1903. június l-ig meg is alkották a jegyzői magánmunkálatokra vonatkozó szabályrendeletet, kiderült azonban, ihogy ahány vármegye, annyiféleképpen hozták meg a szabályrendeletet, úgyhogy az egységesítés végett a belügyminiszter Î904. május 8-án kiadta azt a híres 47.300/1904. számú körrendeletét, amelyhez szabályrendeleti tervezetet is csatolt irányadóul. Ezen az alapon alkották meg azután a vármegyék a különböző szabályrendeleteket a községi jegyzők részére az egyes hivatalos működésekért engedélyezett díjakról, valamint az általuk végezhető magánmunkálatokról és díjakról. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ugyanabban az időben — és itt az a lényeg, amelyet olyan kevesen tudnak — megalkották az 1904. évi XII. te.-et.Elnök: A képviselő urat beszédében egy pillanatra félbeszakítom. T. Képviselőhz! Az imént — amint ezt a gyorírói jegyzetekből megállapítottam — Gál Jenő képviselő úr beszédében egy olyan kijelentést tett, amely a jegyzői karra tényleg sértés. Minthogy ezt akkor a nagy zaj miatt nem hallottam, ezért Gál Jenő képviselő urat most utólag utasítom rendre. Méltóztassék beszédét folytatni. "S-t. ülése 19$h január 16-án, kedden. Váry Albert: Mondom, ugyanebben az időben megalkották az 1904. évi XII. tc.-et a községi és körjegyzők illetményeinek szabályozásáról. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ennek 12. §-a így szól (olvassa): »E törvény rendelkezései a jegyzők által végezhető magánmunkálatokért, továbbá némely hivatalos működésükért engedélyezett .szabályszerű díj fejszámítást nem érintik.« Törvény ^ismeri el tehát a jegyzői karnak azt a működését, amelyet Gál Jenő igen t. képviselőtársam zugirászatnak minősít. Éppen ezért a törvény alapján kifogásolnunk kell a jegyzői karnak és a jegyzői magánmunkálatoknak ilyen megbélyegzését, mert ez a működés elsősorban nem a jegyzői kar érdekében van megengedve, másrészt pedig egy fennálló törvény ismeri el és egy fennálló törvény alapján kibocsátott miniszteri rendelet szabályozza a jegyzői magánmunkálatok kérdését. (Simon András: Tehát nem lehet zugirászat ezen a téren!) Amíg a törvény elismeri a községi jegyzők magánmunkálatait és azokhoz való jogukat, addig ezen a téren zugirászatnak nevezni egy ilyen tisztes hivatalnoki kar működését nem szabad, annál kevésbé, mert amikor ez a törvény életbelép, akkor a zugirászkodás már vétséget jelent, tehát tulajdonképpen bűncselekménnyel vádolja meg az egész jegyzői kart az, aki az ő magánmunkálatok terén való működésüket zugirászatnak jelenti ki. Ezt a jkiváló jegyzői kar nem érdemli meg s a törvény alapján ezt a megbélyegzést el kell hárítanom. Éppen azért idéztem a törvényt, hogy kimutassam, hogy a jegyzői magánmunkálatok törvény alapján végeztetnek. De félre is ismerik a magánmunkálatok természetét. Ezek a magánmunkálatok kétfajták. Egyik részük tulajdonképpen közigazgatási természetű és összekapcsolódik a jegyzők hivatalos működésével. Ilyen közigazgatási természetű hivatali működésekért ő — szintén törvény alapján — díjat számíthat fel. A magánmunkálatok másik része pedig jogi és jogszolgáltatási természetű. Csak erre zsugorodik a vita és csak erről és csak ennek esetleges későbbi szabályozásáról lehet szó a jogélet fejlődésével. De amíg törvény alapján és törvényesen kibocsátott rendelet alapján végzi a jegyzői kar a magánmunkálatokat, addig ezt zugirászkodásnak minősíteni nem szabad és annyit jelent, hogy bűncselekménnyel vádolnánk egy igen tisztes és a magyar ' közéletben jelentéken v helvét elfoglaló hivatalnoki kait. Ha közelebbről megnézzük azt a 47.300/1904. számú belügyminiszteri rendeletet, látjuk, hogy az a magánmunkálatokat és azok díjazását két csoportra osztja. Vannak hivatalos működésekért engedélyezett díjak és vannak külön, magánmunkálatokért szedhető díiak. A I^VP'T'OS működésekért en^edélvezett díjakat illetően, úgylátszik, mintha ezek kifogásolhatók volnának. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek a hivatalos iratok a legtöbbször a jegyzőhöz, a hatósághoz forduló felek érdekében adatnak ki. Ilyen bizonyos iratoknak hitelesítése, hagyatéknak leltározása, a községi bizonyítványok egész tömegének kiadása. Ezek tulajdonképpen mind hivatalos munkái a községi jegyzőknek, ezek kiadása azonban rendszerint a felek kérésére, a felek érdekében történik. Ezért számíthatnak azután fel a törvény és a rendelet alapján díjakat.
