Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-226
12 Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 1933 december 11-én, hétfőn. megváltoztatása és alábbszállítása is együtt jár. íSokkal keservesebb lesz a helyzete, sokkal elégedetlenebb lesz és sokkal rövidebb ideig fog élni ezzel az elégedetlenséggel és keserű érzéssel, mint akkor, ha eddigi életstandardjában meghagynák. De nem áll ma a praxisban az a helyzet, hogy akkor már a nyugdíjas családja kirepült, akkor már a nyugdíjasnak nincs kiről gondoskodnia. Sőt ellenkezőleg. A mai modern viszonyok azt hozták létre, hogy a nyugdíjas gyermeke még nem tudott elhelyezkedni, hanem ott van az apja nyakán. A mai helyzet azt hozta létre, hogy 30—35 esztendős fiatalemberek még mindig az apjuk kenyerét eszik, sőt ha a leány férjhez megy, nem a leány repül ki a házból, hanem ia vő hurcolkodik be a lakásba. A valóságos szituáció az, hogy ha, a nyugdíjasnak a fia megnősül, szintén nem alakít önálló háztartást, hanem behozza menyét is a házba és unokákkal van .megterhelve az a nyugdíjas. Nemhogy kisebb lakásra volna tehát szüksége, hanem a való élet azt mondja, hogy éppen akkor volna sokszor nagyobb lakásra szüksége, mint amekkora van. Ha nem segítünk ezen, akkor meg fogjuk érni a nyugdíjasok újabb típusát: a kilakoltatott nyugdíjast, a kapu alatt lakó nyugdíjast. Mert ha a nyugdíjas megpróbálja egy darabig még nyugdíjából foltozni a lakbért, vagy hátralékban marad a lakbérrel, akkor megszűnik a fizetőképessége, és igen hamar meg fogjuk érni a kapuban lakó nyugdíjas szomorú típusát. Meg fogjuk érni ezt különösen akkor, ha a kormány makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a krudélis rendelkezést még február 1-én életbe kívánja léptetni. Február 1-ére még fel sem lehet mondani a lakást. Módot kell adni tehát legalább a felmondási lehetőségre; akik február 1-én mondanak fel, azoknál május 1-én. akik nagyobb lakásban laknaik, azoknál augusztus 1-én van mód ennek a javaslatnak életbeléptetésére. Kell, hogy ilyen módot találjon a kormány arra., hogy ennek életbeléptetését elhalássza. (Helyeslés. — Wolff Károly: Nem talál! A pénzügyi bizottságban elutasította ezt a gondolatot! — Rassay Károly: Indítványoztam, elutasította,!) Lehet, hogy a holnapi pártértekezleten kapunk ilyen módosítást. A magam részéről ezt akkor is üdvözölni fogom. Eddig azonban még nincs tudomásom arról, hogy a kormányzat ebbe belemegy. Ezért a magam részéről és pártom nevében kérem, hogy méltóztassék az élettel számolni és a felmondási lehetőséget 'biztosítani az illetőknek Azt mondja a mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy ennek a javaslatnak pénzügyi eredménye 3 és félmillió pengő megtakarítás az államkincstár számára, és hogy erre szükség van. Amikor pedig azt mondtam, hogy lia az államkincstárnak van szüksége erre a 3 és félmillió pengőre, miért kívánja, hogy a törvényhatóságok, az államvasutak s olyan intézetek. amelyeknek megtakarítása nem folyik be az államkincstárba, szintén kénytelenek legyenek ezt a krudélis rendelkezést végrehajtani, akkor azt mondta, a mélyen t. pénzügyminiszter úr, hogy azokra nézve a viszonosság miatt kénytelen végrehajtatni, és azért, mert a termelés terheit csökkenti ez a javaslat. Tisztelettel kérdem, hogy hol csökkennek a termelés terhei"? Vájjon ezt a 3 és félmillió pengőt, amelyet ezzel a javaslattal a pénzügyminiszter úr megtakarít, termelési segélyképpen kiosztják-e, vagy pedig az adókat csökkentik ennek megfelelően, vagy milyen formában csökkenti ez a termelés terheit*^ Egy fillérrel nem fognak csökkenni a termelés terhei, és a 3 és félmillió pengő is csak illúzió, mert amit a javaslat egyik szakasza mint megtakarítást a nyugdíjakra nézve eredményez, azt^ annak másik szakasza, a kényszernyugdíjazási szakasz az abból előálló többletkiadás folytán meg fogja duzzasztani. Ha most tisztviselők százait fogják kényszernyugdíjba helyezni, ezeknek nyugdíjterhe csak fokozni fogja az eddigi nyugdíjterheket, nem lehet tehát azt mondani, hogy itt 3 és félmillió pengő megtakarítás van, hanem egy nagy x van, amely x-es egyenletet a pénzügyminiszter úr e percig még nem oldotta meg. Ez a 'három és félmillió olyan tétel, amely nem érdemli meg azt a nagy ódiumot, amelyet érte a kormány vállal. Mert hiszen ez pótolható másképpen is! A mi pártunk már a múlt fizetéscsökkentések alkalmával egész szériáját mondta el azoknak a lehetőségeknek, amelyekkel ezek az összegek megtakaríthatók volnának. Legyen szabad még néhány adattal ehhez hozzájárulni. Nemcsak az államkincstár adja a nyugdíjat, hanem a nyugdíj összetevődik bizonyos szolgálati díjakból is. Ezeket a szolgálati díjakat a tisztviselőktől azelőtt levonták minden előléptetésnél az előléptetési differencia harmadáig, és ezeket a szolgálati díjakat az illetők befizették egészen a Károlyikormányig, kivétel nélkül. Akkor viszont óriási előléptetések, soronkívüli, sőt osztályokat ugró előléptetések történtek, különösen katonai és politikai téren. Akkor lettek egyesek hirtelen államtitkárokká a X. fizetési osztályból, akkor nem láttunk hadnagyot, hanem legalább ezredest vagy tábornokot mindenütt az utcákon, és akkor töltötték meg a minisztériumokat az elfogyott segédfogalmazók helyett, miniszteri tanácsosok, helyettes államtitkárok és miniszteri főtanácsosok. Nem volna-e igazságos, ha ezeknek a rendkívüli előléptetéseknek szolgálati díjait utólag bevasalná az állam? Azt hiszem, igen tekintélyes összegeket jelentene, ha ezeket megfelelő részletekben utólag levonnák az illetőktől. Az is tény, t. Ház, hogy idegen honosok ide optáltak azért, mert itt magasabb nyugdíjat kaptak. Az igazságossággal összeegyeztethetőnek tartanám azt, hogy az ilyeneknek, akik csak azért vannak itt, mert itt magasabb a nyugdíj, nem adnánk magasabb nyugdíjat, mint az illetőnek^ abban az országban adnának, amelyben honossága van. Nem lehet egyes kedvezményezettek kedvéért a többit megnyomorítani. De azt is tudjuk, hogy áttettek a határokon egész csomó nyugdíjast, akiket az illető állam nem volt hajlandó fizetni. Mi természetesen valamennyit befogadtuk, és ma az állam egész sor olyan ember nyugdíjterhét viseli, akiknek nyugdíja lényegileg az utódállamok terhére volna elszámolandó. (Jánossy Gábor: Ez a javaslatnak a főindoka!) Nekünk erről még nincs statisztikánk. (Jánossy Gábor: Négyszer annyi nyugdíjasunk van, mint volt a régi Magyarországon!) Helyes volna erről statisztikát készíteni, ennek eredményét prezentálni és esetleg levonásba hozni ott, ahol módunkban van a külföldi fizetéseknél ilyen ellenszámlával szolgálni. A javaslat 2. ^-a az, amely a legjobban kihívja maga ellen a kritikát. (Müller Antal: TTgy van! Ezt kellene törölni!) Ez a szakasz csak be van csomagolva ebbe a nyugdíjjavaslatba, ez a
