Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

Az országgyűlés képviselőházának 22< szakasz azonban terror szakasz, a tisztviselők terrorizálására alkalmas szakasz, amely a gyor­sított fegyelmi eljárást vezeti be vészbíróság­gal, amely azzal az ürüggyel, hogy szelekcióra van szükség, politikai és hivatali függőségbe, hivatali rabszolgaságba kergeti az egész tiszt­viselőtársadalmat. A kormány el akar bánni egyes tisztviselőkkel. Hogy kikkel, azt mi még nem tudjuk; hogy melyik kormány, azt sem tud­juk. De elbánást terveznek ebben a törvény­javaslatban, és ezért van szükség rá. (Gáspárdy Elemér: Végelbánás!) Nem állítom és nem is volna lojális dolog azt állítani, hogy a kormány, vagy ez a kormány ezt a szakaszt kizárólag po­litikai célokból akarja kihasználni. (Jánossy Gábor: Azok kikapcsolásával!) Közel fekszik hozzá a gondolat, de én nem állítom ezt. (Já­nossy Gábor: Ezt nem lehet szupponálni!) De ha a kormány nem ebből a célból akarja kihasz­nálni, akkor miért zárkózik el minden olyan módosítástól, amely biztosítékot nyújtana arra, hogy ez politikai szempontból ki nem használ­ható. T. Képviselőház! Tisztelettel kérem beszéd­időmnek egy félórával való meghosszabbítását. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást engedélyezi. Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! Miért van a javaslatban kontemplált bíróságnak, il­letve zsűrinek olyan vészbíróság jellege, és miért van a körülírásban olyan általános jel­legű szó? Azt a bíróságot, azt a zsűrit, amely bizonyítékok nélkül, tanúkihallgatás nélkül hoz ítéletet, amely meghallgatja a vádlót, a hivatal­főnököt és meghallgatja a vádlottat, a tisztvi­selőt és e két tételből azonnal meghozza ítéletét, én a magam részéről olyan zsűrinek, amelynek pártatlan ítéletről meg lennék győződve, elfo­gadni nem tudom. Igen helyesen mondotta Ma­dai igen t. képviselőtársam, hogy ebből a játék­ból méltóztassanak teljesen kihagyni a hivatal­főnököt; a hivatalfőnöknek ne legyen joga erre­vonatkozólag sem javaslatot tenni, sem ennek a zsűrinek összeállításában közreműködni. Ez már egy olyan garancia volna, amely legalább részben biztosítékot nyújtani a tekintetben, hogy a politikai kihasználás sem nem célozta­tik, sem nem fog a gyakorlatban érvényesülni. Mélyen t. Képviselőház! Mit értünk azok alatt az egyéb kellékek alatt, amelyeknek cí­mén valakit kényszernyugdíj ázásba lehet kül­deni? Azt mondja az indokolás, hogy az egyéb kellékek alatt a minősítésben felhozott dolgo­kat kell érteni. A minősítés kérdésében azon­ban éppen ez a kormány egy egészen új rend­szert vezetett be most legutóbb: a titkos minő­sítés rendszerét. Azelőtt a tisztviselőnek mód­jában volt az ő minősítésében foglalt állítások­kal szemben védekeznie, mert ismerte azokat, a mostani titkos minőstés viszont nem csupán a szolgálati kérdésekre vonatkozik, hanem ma vannak kérdőpontok az illető társadalmi és hi­vatalonkívüli életére vonatkozólag, tehát lehet­nek pontok — nem ismerjük ezeket — politikai életére vonatkozólag is. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Es ha ma nincsenek, a kormány­nak minden pillanatban módjábna áll ugyan­olyan rendelettel, amilyennel a titkos minőisí­tést elredelte, ezt olyan kérdőpontokkal módo­sítani, amelyeket nem ismerünk, amelyeket az illető tisztviselő sem ismer, s amelyekre való válaszra, védekezésre az illető tisztviselőnek nincs semmi lehetősége. Ennek következtében itt egy olyan bázison történik az egyéb kellé­ülése 1933 december 11-én, hétfőn. 13 kek elbírálása, amely mellett a tisztviselő tel­jesen védtelen. Ezek olyan elasztikus feltételek, amelyeik nem a magyar törvénytárba valók, hanem balkáni jellegűek. Mélyen t. Képviselőház! A jogi biztonság teljes hiánya a szervilizmusra fog vezetni, mert a tisztviselő sohasem fogja tudni, hogy hol üt­közik bele valamilyen kérdőpontba, a tisztvise­lőnek vigyáznia kell és elvtelennek, szürkének és semlegesnek kell lennie minden társadalmi és politikai vonatkozású kérdésben, mert soha­sem tudja, hogy melyik kérdőpont az, amely az ő titkos 'minősítésében elvágja az ő hivatali karrierjének fonalát. Ha azonban a kormány nem akar politikai téren élni ezzel a javaslat­tal, akkor miért ellenzi a jogvédelmet, miért ellenzi azt, hogy egy ilyen ítélet ellen fellebbe­zésnek legyen helye, mégpedig egy, a kormány­tól független fórumhoz, valamelyik bíróság­boz? Miért ellenzi azt, bogy ebben a zsűriben a bíróság nagyobb számmal vegyen részt, miért ellenzi azt, hogy e kérdést választott bíróság­gal oldják meg, amelybe a keresetbe vont vagy yégelbánás alá kerülő tisztviselő és a szolgálati ág is benevezze a maga bíráját, és ezek közö­sen válasszanak egy elnököt? Miért ellenez a kormány minden olyan módosítást, amely va­lami biztosítékot nyújtana arra, hogy ezt a szakaszt ne lehessen politikailag kihasználni, ha nem akarja politikailag kihasználni? Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy ő itt a protekcionizmusnak akar gátat vetni, és azt mondotta Berki képviselő úr, hogy a tiszt­viselők 60—70%-a magát odaadó, munkában megszakadó tisztviselő, és ezzel szemben van 30—40% protekcionista, akiket ki kellene irtani. En azt mondom: ennek a 30—40% protekcionis­tának ezentúl sem fogegy hajaszála sem meg­görbülni, ellenben a végelbánás alá vontak ab­ból a 60—70%-ból, a szorgalmas, a megszakadó tisztviselők közül fognak kikerülni. Ez a ren­delkezés a protekcionizmust nemhogy megszün­tetné, hanem egyenesen elősegíti. Mert protek­cionizmus már az is, hogy a hivatali főnök milyen viszonyban van az alkalmazottal, és a protekcionizmusnak nyit tág teret az is, hogy az öttagú zsűrit maga a kormány nevezi ki a legbiztosabb eszközeiből, a,zok közül, akikben a legjobban megbízik. En egészen biztos vagyok abban a tekintetben, hogy ennek a zsűrinek egy üzenet tökéletesen elég lesz arra, hogy az a véletlenül elbánás alá kerülő protekcionista kikerülje ezt az elbánást, és elégséges lesz arra, hogy egy másik tisztviselő viszont megkapja az ő elbocsátását. E tekintetben ennek a 'kormány­nak korszakából is tudnék példákat felso­rolni. Nomina sunt odiosa. De van az egyik minisztériumban egy tisztviselő, az egyik volt miniszternek a sógora, aki annakidején olyan beosztást kapott, hogy semmi hatásköre nem volt, tisztán csak fizetésének felvételére szorít­kozott az ő munkaköre, és akit az előző kor­mány minisztere mint teljesen alkalmatlant el akart onnan távolítani. Ezt a tisztviselőt ez a kormány hatáskörrel, ügyosztályvezetéssel bízta meg, és most mint ügyosztályvezető főnök szerepel ugyanabban a minisztériumban. Ahol a protekcióna»k ilyen virágait látjuk, ott igazán semmi sem biztosít minket arról, hogy a pro­tekcionizmus ennek a javaslatnak nyomán nem fog érvényesülni. Igenis méltóztassék kimondani, hogy ez a zsűri titkos szavazással, mégpedig nem írás­sal, hanem golyókkal szavaz, vagyis olyan for­mában, amely a szavazás mikéntjét teljesen megállapíthatatlanná teszi. Méltóztassék ki-

Next

/
Thumbnails
Contents