Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-231

192 Az országgyűlés képviselőházának 231. ülése 1933 december 18-án, hétfőn,. lelő intézkedésekkel csekélyke díjazással ez az állástalan ifjúság elhelyezést találjon. T. Ház! Szükségesnek tartom, hogy a munkanélküliség kapcsán erre rámutassak, azért, mert azzal a nagyon okos intézkedéssel, amelyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr tett, hogy az egyetemi ifjúsági mozgalmak kapcsán a kultuszminisztériumban egy külön szakosztályt állított fel, amely az ifjúság elhelyezéséről gondoskodik, sajnos, az ifjúság nem lehet teljesen kielégítve. En ezt köszönöm a miniszter úrnak, de nekünk sokkal többet kell tennünk. Valamilyen külön alapot kell teremtenünk, hogy az egyetemet végzett diplomás ifjúság a közhivatalokban elhelyezhető legyen. Nekem az az érzésem, hogyha csak a legtöbb adófizető tízezer polgárt terhelnők meg valamilyen különadóval, amely adó évenként, mondjuk, kitenne 1,200.000 pengőt, ez a 10.000 legtöbb adófizető polgár könnyedéin, de legalább nagyobb megterhelés nélkül tudná kifizetni ezt az összeget, amelynek segítségével ezer állástalan diplomás ifjú volna, nézetem szerint, közhivatalokban elhelyezhető. (Vitéz Bajcsi Zsilinszky Endre-- Nagyon okos gondolat. — Müller AnStal: Csináljuk meg!) Nézetem szerint ennek semmi néven nevezendő akadálya nem lehet, mert hála Istennek, még nem vagyunk annyira lerongyolódva, hogy erre a 10.000 legtöbb adófizető polgárira, illetve annak áldozatkészségére ne számíthatnánk. Ha erre a segélyalapra ez az 1,200.000 pengő különadó befolyik, ezzel már ezer állástalan diplomás ifjút el lehetne helyezni. T. Ház! A most elfogadott nyugdíjtörvényjavaslattal a kormány a kvalitatív szelekció alapján sok öreg és hasznavehetetlen tisztviselőtől szabadul meg, ami szintén alkalom arra, hogy ezek helyébe tehetséges ifjú, válogatott, értékes fiatalemberek kerüljenek. Ezzel a problémával komolyan és közelebbről kell foglalkoznunk., Szörnyű dolog, hogy az öregek ma milyen nehezen hagyják el helyüket és miért? Azért, mert a háború és a forradalom alatt vagyoni erejükben megtorpantak, fizetésük és nyugdíjuk mindig kevesebb s így ma kénytelenek ragaszkodni ahhoz a kis álláshoz is, amelyben ilyenmódon mégis többet kapnak, mintha nyugdíjba mennének. Az öregek nem mennek nyugdíjba, mert a nyugdíjból élni se tudnak, viszont a fiatalok nem helyezhetők helyükbe. Ez tehát nagyon komoly és nehéz probléma. Azonban ennek megoldásától függ nemcsak a jelen nyugalma, de a jövő biztosítása is, mert lehetetlen utánképzés nélkül a jövőt háziasítani, lehetetlen utánpótlás nélkül folytatni s megvívni azt a nagy nemzeti harcot és munkát, amelytől a nemzet jövője függ és amelyet a nemzet a jövő érdekében megvívni köteles, (Esztergályos János: A falu éhezői részére mit javasol a képviselő úr a csendőrökön kívül? —Zaj. —Elnök csenget.) A csüggedő, <a nyugtalan, a lábadozó ifjúságot meg kell mentenünk saját társadalmunk nyugalma érdekében. Méltóztassék elhinni, ha az a feszültség, amely ma az állástalan ifjúsás

1 leckét eltölti, megszüntethető lesz azzal az általaom javasolt gondolat megvalósításával, hogy egy külön adó alakjában 1,200.000 pengős alap teremtessék meg, mely alapot a 10.000 legtöbb adófizető polgár különadó alakjában befizet. (Ügy van! jobb felől.) Ez ara az anylagi alap, mely lehetővé teszi 1000 állástalan ifjú elhelyezését s ha ezt megvalósítjuk, úgy kétségtelen, hogy nagy lelki megnyugvás áll elő és nem történnek meg az egyetemeken azok a szégyenteljes és sajnálatos események, amelyek mindegyikünket keserűséggel és fájdalommal töltenek el és amelyeknek mindenáron véget kell vetnünk. (Üay van! a középen) Ennek előzménye azonban az, hogy az ifjúság lássa, hogy a kormány részéről tényleg történik valami (Ügy van! balfelöl. — Zaj.) az ő jövője biztosítása érdekében. (Farkas István: De nem csinál a kormány semmit!) Csak a jóakarat jogosít föl erélyre. — Kérem a kormánytól az ifjúság számára a jóakaratot s a jogrend érdekében az erélyt. En őszintén megvallomi, nem, érteni az ifjúságot, nem értem azért, mert azok ellen az ifjak ellen támadnak, akiík ugynaazon jogon, tehát a törvény alapján ülnek az egyetemi padokban. Ez, nyilt lázadás a jogrend efen, a törvény ellen, a törvény kötelező' ereje ellen és nyilt támadás a jogegyenlőség eilen,, veszélyezteti a jogrendet, de nemzetközi viszonylatiban is veszélyezteti a nemzet jó hírnevét. Hiába mennek ki olyan, nagyszerű államférfiak, mint gróf Bethlen István és Eckhardt Tibor t. képviselőtársaim, (Éljenzés.) hogy a nemzetközi világ és a nagy angol nemzet rokonszenvét megnyerjék ügyünk s igazságunk számára, ha ugyanakkor a külföldi közvélemény azt látja, hogy nálunk erőszakosságok történnek az emberi jogok, a jogegyenlőség és a törvény ellen. (Farkas István: Szép kis jogegyenlőség van itt!) Ennek véget keM vetni és én csak elismeréssel adózhatom Korniss Gyula t. képviselőtársammiak, aki, mint dékán, nem habozott egy percig isem, hogy a rendőrség védelmét vegye igényibe, háLával tartozom a kultuszminiszter úrnak, aki a Műegyetemiét bezárta,, hogy végetvessen ezeknek a kétségtelenül isajnálatraanéltó, jogtalan és erőszakos cselekedeteknek. (Esztergályos János •• A bujtógátokat kell lezárni.) Rá kell azonban mutatnom arra is, hogy ezek közönséges bűncselekmények, amelyek a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek (Peyer Károly: Hát a tamár urak ezt nem tudják?) és aikkor is véget kell vetni ezeknek, ha az egyetem belső területén történnek, mert az egyetem •ezek számára nem lehet védett hely. Igenis, nagyon helyes, hogy a kormány erélyesen végetvet ezeknek az izgalmaknak, nyugtalanságoknak, inzuituisokíniak és erőszakosságoknak és rendet teremt: a nemzet közvéleményét, sőt az egész művelt világ közvéleményét háta megett fogja találni. Amikor tehát én erélyes intézkedést kérek az egyetemi zavargások végleges megszüntetése érdekében, akkor ismételten kémem kell a kormányt, hogy az ifjúság problémájával közelebbről, behatóbban s gyakorlatiasabban foglalkozzék s javaslatom elfogadásával enyhítse azt a feszültséget, mely az ifjúság nyugtalan lelkét eltölti. — A lelki nyugalom megteremtése az előfeltétele annak, hogy a írend az egyetemeken helyreállítható legyen. — Itt anyagi áldozatot kell hozmok azoknak, kik még "tehetik. Egy igazságos terhelése is a nagyobb vagyonnak, jövedelemnek a jogrend érdekélben. Lehetetlen ezt a kérdésit csaik egy ügyosztály felállításával megoldani. (Müller Antal: Ügy van!) Igenis, anyagi áldozatot kell hoznia a jelennek, hogy biztosítsa a nyugalmát és előkészítse a jövőjét ennék a nemzetnek és annak az ifjúságinak, amely bennünket valamikor fel fog váltani. Azt hiszem, hogy a ránk következő ünnepek alkalmasak arra, hogy az ifjúság is ma-