Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-226
Az országgyűlés képviselőházának 226. jogtalanságaival nem enyhül az a jogtalanság, amely ebben a törvényjavaslatban bent van. A békeszerződések, amelyek — aláhúzzuk — nem szerződések, hanem egyoldalú diktátumok, (Ügy van! Ügy van!) mondom, ezek az egyoldalú diktátumok nem lehetnek mentségei olyan egyoldalú diktátumnak, mint amilyen egyoldalú diktátum a tiszt viselőtársadalommal szemben a kormánynak ez a javaslata. (Gáspárdy Elemér : Kény szerdiktátum !) Mélyen t. Képviselőház! A miniszterelnök úr, amikor jött, a nemzeti egységet hirdette. Legutóbbi beszédében itt már csak a szenvedések harmóniáját 'hirdette. Óriási skála van a nemzeti egységtől a szenvedések harmóniájáig. En nem hittem és nem gondoltam, hogy a nemzeti Programm egy esztendő alatt már odajut, hogy a szenvedések harmóniájában csendül ki a képviselőházban. (Mozgás a jobboldalon.) Ez a tehetetlenségnek őszinte bevallása. Ha csak szenvedésben lehet közöttünk egység, akkor nekünk ez az egység nem kell, mélyen t. Képviselőház, (Homonnay Tivadar: Ez legalább gyorsvonati se'bességgel jön! — Farkas Elemér: Ezt nem mondotta senki a, világon! A képviselő úr fantáziája élénken működik!) A miniszterelnök úr azt mondotta, hogy most már csak a szenvedések harmóniáját tudja garantálni, semmi egyebet. (Farkas Elemér: Nem ezt mondotta!) Méltóztassék megnézni a Naplóban. (Jánossy Gábor: Azt mondotta, hogy abban is egyeknek kell lennünk! Nagy különbség! — Homonnay Tivadar: De a. szenvedés gyorsvonati sebességgel jön!) Most adták ki a múltkori ülés Naplóját, (Farkas Elemér: Ezt nemi találom ott meg! — Homonnay Tivadar: Akkor törölték, ha nincsen benne!) abban meg méltóztatik ezt találni, mert onnan vettem ki. T. Képviselőház! A javaslatnak az az elvi rendelkezése, hogy a nem teljes szolgálatát kitöltött tisztviselőnek nyugdíjazásakor lakbére a szolgálati idővel arányba hozassék, magában nem kifogásolható. (Homonnay Tivadar: Pro futuro!) Ha az az elv, hogy a fizetés és a nyugdíj a szolgálati időnek viszonyában százalékosan lesz megállapítva, keresztülvitetik a nyugdíjlakbérekre _is és a szolgálati idővel arányosan a nyugdíjlakbér is növekszik, a szolgálati idő végén pedig, úgy, amint a fizetés, eléri a teljességét a lakbér is, ennek helyességét el kell fogadnunk. Azonban nem most azokra nézve, akik már nyugdíjban vannak (Ügy van! Ügy van! bal felől. — Homonnay Tivadar: Hanem a jövőre nézve!) és nem azokra nézve, akik a szolgálati idejüket már megkezdették. (Ügy van! ügy van! balfelől.) Ez csak azokra vonatkozhatik, akik a jövőben fognak szolgálatot teljesíteni, mert emezeknek szerzett joguk van már arra a lakbérre, amelyet kiosztottak nekik. Ezért benyújtom a következő második határozati javaslatot (olvassa): «Utasítsa a Képviselőház a királyi kormányt, hogy a törvényjavaslatban foglalt lakbércsökkentő rendelkezések csak a jövőben alkalmazandó közszolgálati alkalmazottakra vonatkozólag léptettessenek életbe.» (Helyeslés balfelől.) Ez módot ad arra, hogy a kormányzat a szerzett jogok védelmében példát mutasson, és hogy a már megszerzett jogokat ne sértse ezzel a törvényjavaslattal. A lakbércsökkentés rendszere bizonyos fokig, amikor az eddigi százszázalékos lakbért végérvényesen 90%-ban kívánja megállapítani, főváros ellenes állásfoglalás is, mert ez azt eredményezi, hogy a kisebb lakbér miatt olcsóbb lakásokba kénytelen a nyugdíjas költözni ülése 1933 december 11-én, hétfőn. 11 és esetleg elmegy a székesfővárosból a vidékre (Jánossy Gábor: Máris oda özönlött! — Egy hang a baloldalon: Ügy van! Máris oda özönlött!) és azt a nyugdíjat, amelyet a fővárosban szerzett meg, a fővároson kívül költi el, tehát a törvényjavaslat a fővárosból egy kiáramlást fog involválni a perifériákra. A javaslat itt három rendelkezésében háromféleképpen intézkedik. Egyik rendelkezése az, hogy a megállapítandó lakbér az állomáshely függvénye. Ugyanennek a szakasznak utolsó bekezdésében viszont azt állapítja meg, hogy ez a lakbér nem az állomáshely, hanem a lakóhely függvényeVégül azután a katonákra, tehát a honvédség tagjaira vonatkozó szakasz kimondja, hogy maga az illető nyugdíjas választhat, vájjon állomáshelyének, vagy pedig lakóhelyének megfelelő lakbérre van-e igénye. Mélyen t. Képviselőház! Ebben valami rendet kell teremteni. Mert a múltban igen gyakran megesett, különösen igazságügyi téren, az igazságügyminisztérium kebelében, hogy egyes embereket, egyes íbírákat, egyes ügyészeket, mielőtt nyugdíjba mentek volna, egy hónappal előtte áthelyezték Budapestre. Az illető soha Budapesten nem volt, de budapesti lakbérrel ment nyugdíjba, tehát a Budapestre való áthelyezés, amely effektive sohasem perfektuálta tott, csak alkalom volt arra, hogy magasabb budapesti lakbért kaphasson az illető. Ilyen visszaélésekkel szemben igenis kellene védekezni, igenis az illető valóságos lakóhelyének, illetve állomáshelyének lakibérét kellene kiutalni. De vannak most is bőségesen, akik egyáltalán nem laktak Budapesten és egyáltalán nem járultak hozzá a székesfőváros terheihez, ellenben mégis a (budapesti lakbért élvezik. Vagyis ahol javukra van a budapesti illetőség, ott a budapesti részt használják ki, ahol pedig javukra van a vidéki lakóhely, ott azt használják ki. Ebben valami rendszert kellene teremteni, amely az egész törvényjavaslaton végigvonul. En nem bánom, ha a kormány védekezik az ellen, hogy valaki lakóhelyét nyugdíjas korában 'magasabb lakosztályuk helységbe helyezze át s ezzel a lakbérnyugdíját emelje, a kincstár terheit pedig fokozza. Ebben van valami. De valami egységes rendszer legyen ebben a kérdésben, ne oldják meg ezt a kérdést három szakaszban háromféleképpen. Azt pedig, hogy a nyugdíjasnak kisebb lakás kell, amikor nyugdíjba megy, csak a teória mondhatja. A teória azt mondja, hogy a nyugdíjasnak, amikor nyugdíjba megy, a gyerekei már el vannak látva, akkor már csak másodmagával van, tehát neki kisebb lakásra van szüksége. Ezt mondja a teória. En azt mondom, hogy még ebben az esetben is kegyetlenség a nyugdíjast megfosztani attól a lehetőségtől, hogy életének további éveit, az úgynevezett megérdemelt nyugdíjéveket abban a miliőben, abban a keretben élhesse le, amelyben eddig szolgálati ideje alatt élt. Mert ha leszállítom a lakbért, akkor annak a nyugdíjasnak hurcolkodnia kell feltétlenül egy alacsonyabb bérű lakásba, ott kell hagynia az ő megszokott környezetét, Ismerőseit, utcáját, üzleteit, sőt el kell adogatnia megszokott bútorait is, mert kisebb lakásba menve, nem használhatja már azokat, vagy éppen, ha modern lakásba megy, akkor bútorait már egyáltalában nem használhatja tovább. A nyugdíjban! enés tehát, amely amúgyis az első temetése a tisztviselőnek, még keservesehbé válik akkor, ha a nyugdíjazással nemcsak a fizetés csökkenése, nemcsak a lak' bér csökkenése, hanem egész életnívójának 2*
