Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-230
Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1933 december 15-én, pénteken. 187 keresztény alapon álló kormányzattól ennyi lojalitást, ennyi vigasztaló szót, ilyen kevés áldozatkészséget várhatnának. Hangsúlyozottan mondom, nem szívesen szólaltam fel itt ennél a szakasznál, mert biztosan éreztem, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr már a címnél megnyugtató kijelentést tesz. Mivel ezt nem tette, azért voltam kénytelen ennél a szakasznál felszólalni és a miniszter urat nyilatkozattételre kérni. Módosításaimat ennél a szakasznál fenntartom. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: Igen t. Ház! A címmel kapcsolatban folytatott vita során Homonnay igen t. képviselőtársam már szóvátette a rendőrség ügyét. En akkor nem szólaltam fel, mert a 12. § foglalkozik a fegyveres testületek kérdésével és mert már be volt nyújtva egy módosítás, amely itt a rendőrség kérdésével foglalkozott, úgy, hogy ugyanarról a témáról nem tartottam szükségesnek kétszer beszélni. A magam részéről szintén leszögezem, — s azt hiszem, ebben a parlamentnek valamennyi pártja egyetért velem — hogy a mi rendőrségünk a maga terhes, fárasztó és sokszor kockázatos szolgálatát elsőrendűen látja el (Ügy van! Ügy van!) és mindenkinek elismerését és köszönetét megérdemli. (Ügy van! Ügy van!) A rendőrség szolgálatának elismerése jogszabályainkban is érvényesül; hiszen ismeretes, hogy az állami alkalmazottak egyéb csoportjaival szemben a rendőrség számos tekintetben kedvezményesebb elbírálásban részesül, amely igen sok tekintetben analóg azzal az elbírálással, amelyben a fegyveres testületek tagjai részesülnek. Hogy teljes ekviparálás itt nem lehetséges és hogy e miatt én Homonnay igen t. képviselőtársamnak indítványát nem tudom elfogadni, annak indoka az, hogy a rendőrség és a csendőrség között szervezeti, fegyelmi és büntetőbíráskodási, büntetőjogi szempontból lényeges különbségek vannak, aminek következtében a teljes egyenlősítés nem lett volna helyénvaló. A fennálló differencia azonban, igazán nem lényeges és sérelmesnek tulajdonképpen nem mondható. Ami a pótdíj kérdését illeti, a pótdíjak tekintetében teljesen egyenlő az elbírálás a rendőrség, a honvédség és az összes többi fegyveres őrtestület tagjai között és amennyiben itt a gyakorlati végrehajtás terén azt vennők észre, hogy különböző praxis érvényesül a különböző fegyveres testületek és a honvédség tagjainak nyugdíjazásánál, ebben a tekintetben én érdekelt miniszterkollégáimmal együtt a felmerült panaszokat a leggondosabban meg fogom vizsgálni és mérlegelés tárgyává fogjuk tenni, hogy az egyenlősítés ezen a téren, a gyakorlat terén is érvényesüljön. Ezen felvilágosítások után kérem a szakaszt eredeti szövegezésében elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A szakasz meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Homonnay Tivadar képviselő úr a szakaszhoz, pótlást indítványozott. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e Homonnay képviselő úr pótlását elfogadni, igen vagy nemi (Nem!) A Ház a pótló indítványt nem fogadta el. Következik a 13. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni, Esztergályos János jegyző (olvassa a lo. $-t). Elnök: Van valaki feliratkozva? Esztergályos János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! A törvényjavaslat egész tárgyalása során a katonaságról egy szó sem hangzott el és én magam sem az általános vita során, sem a címnél, sem egyéb szakasznál — mint méltóztattak látni, a 8., 9., 10. és 11. §-nál sem — nem tettem szóvá, mert hiszen nagyjából és egészéből helyeslem a nyugdíjtörvénynek a katonaságra vonatkozó rendelkezését, valamint helyeslem azt is, hogy az igen t. kormányzat a katonai nyugdíjasokat bizonyos vonatkozásban kedvezőbb elbánásban részesíti. Nem tudom szó nélkül hagyni azonban, hogy a katonai nyugdíjasok szerzett jogait is érinti e törvényjavaslat 13. §-a. Tudniillik 1927ben a honvéd nyugdíjasoknak meghagyták azt a jogot, hogy anyagi vonatkozású ügyeikben, illetmény differencia- és nyugdíjügyekben jogorvoslattal élhettek a közigazgatási bírósághoz, Énszerintem magának a honvédelmi miniszter úrnak is kedvezőbb és kellemesebb volna a helyzete, ha az ő rendelkezései felett a közigazgatási bíróság döntene és így ez a döntés megfellebbezhetetlen volna. A helyzet ugyanis ma az, hogy a minisztérium rendelkezése felett ugyanaz dönt, mint aki ezt a rendelkezést kiadta: a referens önmagának a bírája. Nagyon kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék ezt konszideráció tárgyává tenni, méltóztassék ezt az egész szakaszt törölni és a régi állapotot visszaállítani, hogy megadassanak a katonai nyugdíjasoknak anyagi vonatkozásokban azok a jogok, amelyek eddig biztosítva voltak számukra, hogy ők differencia esetén a közigazgatási bírósághoz fordulhassanak. Elnök: Kíván még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Egész röviden csak arra vagyok bátor utalni, hogy a katonai nyugdíjasok tekintetében speciális szempontoknak is kell érvényesülniük. Speciális szempontok, s elsősorban fegyelmi szempontok, azok, amelyek a szakasz felvételét indokolttá tették. Ezekből kifolyólag kérem a t. Házat, hogy a szakaszt eredeti szövegében elfogadni méltóztassék. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A szakasz eredeti szövegével szembe fogom állítani Homonnay Tivadar képviselő úr módosító indítványát. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szakaszt elfogadni, szemben Homonnay Tivadar képviselő úr módosító indítványával, igen, vagy nemi (Igen!) A szakasz eredeti szövegében fogadtatván el, a módosító indítvány elesik. Következik a 13, §. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a 13. §-t): Müller Antal! Elnök: A képviselő úr nincs itt, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Mar a korábbi szakaszoknál szó esett e törvény hatályának időtartamáról. Payr Hugó igen t. barátom és képviselőtársam több képviselőtársammal együtt egy módosítást nyújtott be, amelyben 2o*
