Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

186 Az országgyűlés képviselőházának 28 még inkább hivatásából folyó természetes követelmény, hogy vele szemben magasabb nívójú követelményeket állítsunk fel. T. Képviselőház! Amit Wolff Károly t. képviselőtársam mondott, hogy a fegyelmi eljárás során a szorgalom hiánya és a többi, mint fegyelmi vétség jön tekintetbe, itt méltóztassék megengedni, de bizonyos tévedés van. Az 1871. évi VIII. te. 20. §-a ugyanis, amelyre hivatkozni méltóztatott, két fegyelmi vétséget ismer. Először azt, ha a bíró hivatali kötelességét vétkesen megszegi, másodszor, ha botrányos magaviselete miatt tiszteletre s bizalomra méltatlanná válik. Én a magam részéről azt

; hiszem, hogy amikor ma az ország helyzetéből folyólag a tisztviselőtől és a tisztviselői kar legmagasabb reprezentánsától, a bírótól megkívánt követelményeknek új fogalmazását alkotjuk meg, akkor, ha ezeket a követelményeket a bíróval szemben is felállítjuk és ezeknek a követelményeknek meglétét a független bírói fegyelmi bíróság elbírálására bízzuk, a bírói függetlenséget nem érintettük. Egyet akarok elérni. Bármilyen magas nívójú legyen a magyar bírói kar — mert magas nívójú — ott is akadnak olyanok, akik arra a bírói palástra nem teljesen méltók. Én a bírói testületnek akarok segítségére lenni abban, hogy ő maga szabadulhasson meg azoktól, akik a bírói tekintélyt Magyarországon nem mindig emelik. (Helyeslés jobb felől.) Én azt tapasztaltam miniszterségem alatt és miniszterségem előtt, hogy igen gyakran konfúzió támadt és függetlenségnek akarják nevezni a felelőtlenség gondolatát. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Függetlenségnek akarják nevezni a felelőtlenség gondolatát aizok, akikkel szemben a felelősség érvényesítése veszedelmes volna és ezek a bírói függetlenség «noli me tangere» palástjába akarják burkolni hibáikat. (Ügy van! ügy van! jobbfelől és középen.) Végtelen szerencse, hogy alig van ilyen esetedé én kérem, nagyon kérem a magyar bíróságot, hogy még azt a kevés esetet is távolítsa el köréből. (Helyeslés jobbfelől.), hogy a magyar bíróság ott álljon előttünk azon a piedesztálon, amelyet megérdemel. (Helyeslés jobbfelől.) Elvolt az én törekvésem, amikor ehhez hozzájárultam, ilyen értelemben kérem az eredeti szöveg elfogadását és a határozati javaslat elutasí. tását. (Helyeslés, éljenzés s taps jobbfelől és középen.) Elnök: Minthogy szólásjoga többé senkinek sincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az eredeti szakasszal szembe fogom állítani Farkas István képviselő úr indítványát, továbbá Homonnay Tivadar képviselő úr törlési indítványát. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szakaszt elfogadni, szemben az említett indítványokkal, igen vágynem? (Igen!) A Ház az eredeti szakaszt fogadta el. Következik Wolff Károly képviselő ür 1. számú indítványa. Kérdem a t. Házat, hogy azt mint pótlást méltóztatnak-e elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akitk elfogadják szíveskedj éneik felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az indítványt nem fogadta el. Következik Wolff Károly képviselő ur és társainak 2. számú pótlási indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e azt elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik '. ülése 1933 december 15-én, pénteken. elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház az indítványt nem fogadta el. Következik Wolff Károly képviselő úr 3. számú indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e azt elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az indítványt nem fogadja el. Következik a 8. i Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Esztergályos János jegyző (olvassa a törvényjavaslat 8—11. §^ait, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. — Olvassa a törvényjavaslat 12. §-át.) Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: Igen t. Ház! A címnél már indokoltam, hogy a fegyveres testület tagjaira vonatkozó intézkedések hatálya alá miért kérem a rendőrség bekapcsolását. Tudvalevő, hogy a katonai nyugdíjak kedvezőbbek, mint a polgári nyugdíjak. Ennél a szakasznál csak megismétlem kérésemet. Ne vegye rossz néven az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy minden tiszteletem ellenére csodálkozásomnak adok kifejezést azért, hogy az 1. §-nál erre az érdemes testületre vonatkozóan nem méltóztatott semmiféle megjegyzést tenni és az én kérésemre a kormány álláspontját nem méltóztatott közölni arra nézve, hogy mi lesz a rendőri pótdíjakkal. Ha a miniszter úr a címnél megnyugtató nyilatkozatot tett volna, én ennél a szakasznál már fel sem álltam volna szólásra. Nagyon jól tudom azonban, hogy erre vonatkozó módosításaim anyagi vonatkozásúak is és nem kis tétel az, amit ebbe a törvényjavaslatba fel kívánok venni. Csak azt kértem a címnél a kormánytól, méltóztassék megnyugtató nyilatkozatot tenni. Ismételten fenntartom, hogy a tételes törvényt alkamazza, de ne méltóztasssék a törvénynek szószerinti magyarázatához ragaszkodni. Az 1930. évi — úgy tudom — XVI. te. 1. §-ának c) pontját a rendőrségre vonatkozóan oly értelemben alkalmazzák, hogy mindazok, akik mindennemű szolgálatra alkalmatlanok — és ezt az orvos kimondja — megkapják a rendőri pótdíjat, azok a legénységi és tisztviselői állományba tartozó alkalmazottak pedig, akiket az újabb időben csak azon a címen nyugdíjaztak, mert rendőri szolgálatra alkalmatlanok, már nem kapják meg a pótdíjat, a nyugdíjukba ez nem számítható be, valamint azoknál sem számítják be a rendőrségi pótdíjat, akik negyven esztendő szolgálati időt el nem érve helyeztettek nyugdíjba, vagy pedig az életkoruk nem éri el a hatvan esztendőt. r Az ilyenképpen nyugdíjazottak száma úgyszólván minimális, a budget szempontjából nem számít, tehát kérésem teljesítése csak megnyugtatás lenne ennek az érdemes testületnek. Azoknál a szerencsétlen altiszteknél, segédtiszteknél, akik pár esztendővel a szolgálati idő kitöltése előtt nyugdíjaztatnak, 8—10 pengő a havi differencia, a tisztviselőknél pedig 15—20 pengő. Hiszen az eddig fennálló tételes törvénynek sem az az intenciója, hogy őket hatvanéves életkoron alul, vagy negyven évi szolgálaton alul nyugdíjazzák. En tehát igazán a legminimálisabb, a legszerényebb kéréssel jövök ide a Ház elé. Ez olyan érdemes testület, amely itt Budapest székesfővárosban és a vidéki városokban a maga hivatását mindenkor teljesítette. Ezek az emberek, _ akik akár hivatásuk veszélyessége szempontjából, akár más szempontból éppen úgy ki vannak téve bűnös kezeknek, otromba eljárásoknak, mint a többi fegyveres testület tagjai, a magyar kormányzattól, egy nemzeti,