Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. dése ugyanis azt mondja (olvassa): «a szabályszerű elbánás alá vonást a hatályban levő jogszabályok" szerint arra illetékes hatóság rendeli el.» A hatályban levő jogszabály erre az esete vonatkozólag az 1871. évi IX. tcikk 7. §-a, amelyik azt mondja (olvassa): «Ha testi vagy szellemi fogyatkozás esetében, az illető nyugdíjaztatás végett nem folyamodott, a következő szakaszokban megszabott eljárás követendő». Ebből azt hiszem, minden kétséget kizáróan következik, hogy ilyen esetekben is az eljárás az 1871 : IX. te.-ben körülírt eljárás és az ott megszabott bíróság előtt folyik le. Azt hiszem, hogy ez mint az igazságügyminiszter részéről adott autenthica interpretatio a törvény alkalmazásánál a jövőre nézve követendő lesz. Most foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, vájjon ennek a 7. l^-nak felvétele a nemzet érdekében áll-e, igen vagy nem. Talán senki sincs jobban tudatában annak, mint én, — Shivatali állásomból folyólag is — hogy mit jelent egy nemzet életében a bíróság függetlensége. A bíróság függetlensége nem cél, hanem eszköz az ítélkezés jósága érdekében. De annak ellenére, hogy eszköz, egyben alkotmánybiztosíték is, egyike az alkotmány legfontosabb biztosítékainak. Kendkívül nagy 'könnyelműséget követne el az az igazságügyminiszter, aki az alkotmánynak ezt a biztosítékát nem tartaná SL

r legnagyobb tiszteletben. Amikor a magam részéről most kijelentem, hogy előttem a bírói függetlenség úgy is, mint az ítélkezés jóságának legfontosabb előfeltétele, úgy is, 'mint az ebből folyó alkotmánybiztosíték, szent, azt hiszem, akkor teljesítem legjobban kötelességemet, ha — mint kijelentettem — nem szavakkal, hanem tettekkel mutatom meg, hogy igyekezni fogok ezt a 'függetlenséget mindenkor tiszteletben tartani. Igen t. Képviselőház! A miniszter esküt tett a törvény megtartására és megtartatására. Ezt az esküt letettem én is és le fogja tenni utódom is és ha valaha én vagy utódom nem tartom meg ezt az esküt, módjában áll az országnak felelősségre vonnia akár engem, akár azt a másik minisztert. De esküt tettem annak a törvénynek a megtartására is, amely ezekben a kérdésekben rendelkezik. Az 1871: VIII. te. 5. §-a azt mondja (olvassa): «Ő felsége legfőbb felügyeleti joga, melynél fogva felelős igazságügyi minisztere által a bíróságok pontos és szabályszerű ügykezelése felett őrködik...» stb., s ez a jövőre nézve is érintetlenül marad. Az 1891 : XVII. te. 4. §-a szabályozza, hogy kik tartoznak a felügyeleti jog körébe (olvassa): «őrködés az ügyvitel szabályszerűségére, az alkalmazottaknak hivatalos működésére és arra, hogy magaviseletük hivatalos állásuknak megfelelő legyen.» Szóval az igazságügyminiszter nem per abusum foglalkozik azzal, hogy a felügyelete alatt álló igazságügyi hatóságok funkcionárusai miként működnek, (Ügy van! Ügy van! a középen.) hanettn a törvényes kötelességét teljesíti és az államfő felségjogait gyakorolja, amikor ezt teszi. Igen* t. Ház! Wolff Károly igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy felesleges ez a rendelkezés, amely a 7. §-ba felvétetett. En azt hiszem, hogy amikor az állam élet egész területére vonatkozólag szabályozzuk a funkcionáriusoktól megkövetelt működési színvonalat, lehetetlen volna a bírósággal szemben enyhébb mértéket alkalmazni, mint a többi funkeionáriusokKÉPVI&ELŐHÁZ3 NAPLÓ XIX. ülése 1933 december 15-én, pénteken. 185 kai szemben. Azt hiszem, a magyar bíróság, különösen pedig a felsőbíróság, kibírja a kritika legmagasabb mértékét és a magyar bíróság, különösen pedig a felsőbíróság, meg is követelheti a maga számára, hogy vele szemben is a követelmények legmagasabb mértékét alkalmazzuk. A törvény előtti egyenlőség megköveteli, hogy a bírák ne legyenek olyanok, akikkel szemben kisebb követelmények támasztatnak s nem tudnám megérteni, ha a felsőbb híróság a maga számára enyhébb elbánásnak törvénybeiktatasát kérné, mint amilyen elbánásban az alsóbíróságok tagjai részesülnek. Igen t. Képviselőház! Ezek voltak azok az indokok, amelyek engem arra késztettek, hogy ennek a 7. §-nak, mint külön fejezetnek ebbe a törvényjavaslatba való felvételéhez hozzájáruljak. Hozzájárultam azonban olyan módon, hogy a bíróságokra nézve érintetlenül maradjanak az eddigi törvényeknek mindazon rendelkezései, amelyek a bíróság függetlenségének megóvására alkalmasak és eszembe se jutott, hogy számomra, mint miniszter számára követeljem azt a jogot, hogy ezekben az esetekben a nyugdíjazás az én kezembe legyen letéve, hanem ezt a jogot teljes mértékben ott hagytam a független bíróság kezében, ahová ez való. (Helyeslés jobbfelől.) De ha a nyugdíjazás kimondásának joga százszázalékban a független bíróság kezében marad is, az eljárás megindításának jogát, amelyet az 1871 : IX. te« biztosít a miniszter számára, és amely a felügyeleti jognak logikus és szükségszerű következménye, a miniszter kezéből kiadni, arról lemondani, a nemzettel szemben elkövetett óriási hibának tartanám, mert az igazságügyminiszter felelős ennek az egész apparátusnak a funkciójáért, tehát módjában kell állni és jogának kell lenni arra, hogy ha a funkcióban hibát talál, ennek I a reparálása iránt intézkedhessek is. (Wolff Károly: Ma is lehet!) T. Ház! Különösen szükség volt erre azért, mert bár a legtekintélyesebb bírói körökben nem vonták kétségbe, hogy az 1871 : IX. te.-ben írt eljárásmegíndítási jog, amely a törvényszék elnökére van bízva, mint felügyeleti jogkörbe tartozó cselekmény átruházott felügyeleti hatáskörben történik s így az igazságügyminiszter utasítására gyakorolható és gyakorlandó, azonban igen érdekes, hogy bizonyos jogtudományi írók ezt kétségbevonták és azt állították, hogy az igazságügyminiszter felügyeleti hatáskörébe az 1871 : IX. tc.-ben írt eljárás megindítása nem tartozik és a törvényszék elnökének szerintük jogában állna az igazságügyminiszter ilyen irányú utasítását megtagadni. Minthogy tehát kétség támadt e tekintetben, ebben a javaslatban nyíltan kifejezésre kellett juttatni, hogy ez felügyeleti jogkörbe tartozó intézkedés, tehát a miniszter indítványára az eljárást meg kell indítani. (Wolff Károly: Ez a fegyelmi bíróság hatásköre!) Semmiféle többlet ebben a javaslatban az eljárás tekintetében nincs az eddigi jogállapottal szemben. Az anyagi jogszabályok tekintetében van többlet, igenis, mert az eddigi jogszabályok szerint a bíró.csak akkor nyugdíjazható ennek az eljárásnak révén, ha testi, vagy elmebeli fogyatkozása miatt hivatalos kötelességének teljesítésére véglegesen vagy legalább tartósan képtelenné válik. Ha a többi tisztviselőre nezye egy magasabb mértéket állítunk fel, amely mellett funkcióit gyakorolja, ez, — mint felszólalásom elején kifejtettem, — a bíróra nézve 26