Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

184 Az országgyűlés képviselőházának 23 hogy éppen azért nem látom indokoltnak ezt a szakaszt beletenni az új törvénybe s ezzel a bírói függetlenségnek alkotmányjogi jelentőségű épületén egy téglát meglazítani. Koncedálom, hogy ezt a megiazítást az igazságügyminiszter úr kezelésétől és érzületétől nem is várom, ezt lojálisán előlegezem a jelenlegi igazságügyminiszter úrnak, hiszen őt nagyon jól ismerem, de jöhetnek olyanok, akik ezt a téglalazítáist politikai szempontból csinálják meg. Mi lenne velünk, ha igazságügyi institúcióinkba és azok alterálásába beiserülne a politika? Én ezért beszéltem: nemzeti érdekből. Ha el méltóztatnak fogadni, hálás leszek, ha nem fogadják el, akkor azt mondom itt a nemzet színe előtt, hogy: dixí et salvavi animam meam. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Farkas István! tartás István: T. Képviselőház! A polgári felfogás itt a Házban, nagyon sokszor az újságokban általában az, aminek az előttem szólott képviselő úr is kifejezést adott, hogy a bíróságnak függetlennek kell lennie. Vallják ezt az elvet azok is, akik úgy állítják be a bírósági organizmust, hogy az az államnak egy olyan külön szerve, amely a törvények alapján meggyőződése szerint hozza meg a maga ítéletét. Ebben a felfogásban igazán nem osztozhatom. Az előttem szólott képviselő úr is célzott arra, hogy az igazságügyminiszternek mennyire befolyása van az igazságszolgáltatásra, elsősorban az ügyészeknél, akiket utasíthat eljárásokra, akiket politikailag is utasíthat, akiket a törvény szigorú vagy laza kezelésére is utasíthat. A kormánynak tehát már az ügyészeken keresztül amúgyis nagy befolyása van az egész igazságszolgáltatásra. De nagy befolyása van a bíróságra is. A bíróságnál az előléptetés, az áthelyezés mind olyan probléma, amely befolyásolhatja a bírákat még akkor is, ha a legigazságosabbak akarnak lenni. Ha az eddigi rendszer szerint a szigorú fegyelmi szabályok keretében, amelyben a bírói szervezet működött, eddig is volt a központi kormányzatnak befolyása, milyen nagy befolyása lesz akkor, ha a törvényben ez a 7. § úgy marad, mint ahogy kontemplálva volt. Lehetetlenség elfogadni ezt a szakaszt, mi ennek a szakasznak teljes törlését kívánjuk és csodálkozom azon, hogy az előttem szólott képviselő úr, aki egyben maga is bíró, itt módozatokat ajánl és nem helyezkedik ridegen^ arra az álláspontra, amely az ő egyéni, elvi és világszemléleti szempontjai szerint adva volna, hogy igenis, ezt a szakaszt törölni kell, ezt törvénybe iktatni nem lehet, (Wolff Károly: Ezt én megmondtam!) mert ez a szakasz olyan, hogy a bírónak azt a függetlenségét, amely eddig megvolt, feltétlenül kiszolgáltatja a mindenkori központi kormánynak. (Wolff Károly: Megmondtam, hogy törlendő, csak alternatívákat ajánlottam!) ' Fel sem lehet mást tételezni, mint azt, hogy egy kormány, amely az országot igazgatja, amely egy politikai pártra támaszkodik, a legparlamentárisabb viszonyok között is, annál az egy ténynél fogva, hogy egy politikai irányzatot képvisel, természetesen mindenkor befolyásolja az állam minden szervét. Ha tehát így van, mintahogy így van, akkor kétségtelen dolog, hogy befolyásolja a bírói szervezetet is, már pedig a bírói szervezetet a mindenkori központi kormánynak kiszolgáltatni nem szabad, nem lehet és úgy kellene biztosítani a bírói függetlenséget, liogy az ilyen esetek, mint '. ülése 1933 december 15-én, pénteken. a külön kény szernyugdíjazási eljárás és a szankciónak az a módja, ahogyan azt a törvényjavaslat kontemplálja, rajtuk végrehajtható ne legyen. Én tehát kérem a t. Házat arra, hogy ezt a szakaszt törölje ebből a törvénytervezetből, mert ezzel jó szolgálatot tesz az ügynek. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! Wolff Károly igen t. képviselőtársam fejtegetései után igazán nagyon röviden végzek ezzel a szakasszal, ö azt mondta, hogy veszedelmesnek tartja az igazságügy szempontjából ezt a szakaszt. En az általános vita alkalmával talán elég keményen azt mondottam, hogy ha ez a szakasz korrekció nélkül végigmegy az általános vitán, akkor nyugodtan azt mondhatjuk, hogy itt nyugszik a magyar jogszolgáltatás. Nem értem, hogy az igen t. igazságügyminiszter úr az ilyen erős vita után, amelyben jogászemberek alaposan megvitatták és bizonyították, hogy milyen veszedelmeket rejt magában ez a szakasz, mégis mereven ragaszkodik ennek fenntartartásához. Nem osztóim Farkas István képviselőtársamnak azt a felfogását, hogy Wolff Károly nem akarja töröltetni ezt a szakaszt. Nem, ő alternatívát állított a kormány elé, hogy ha már nem törlik ezt a szakaszt, legalább korrigálják. Csodálkozom azonban azon, hogy az igazságügyminiszter úr — azt hiszem, — itt is ki fogja jelenteni, — mint ahogy a pénzügyi bizottságban kijelentette, — hogy nem kíván ennek a szakasznak felhatalmazásával élni. De éppen azért, mert nem kívánnak vele élni, felteszem a kérdést, mi az értelme, mi az oka annak, hogy ezt a szakaszt törvénybe kívánják iktatni! Kérem az igen t. Házat, hogy méltóztassék az egyedüli helyes útra lépni — és ezért tartom fenn indítványomat — méltóztassék ezt a szakaszt mint károsat, mint célra nem vezetőt a maga egészében törölni. Elnök: Kíván még valaki szólni? Esztergályos János jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Lázár Andor igazságügyminiszter: T. Képviselőház! Nem mulaszthatom el, hogy ennek a szakasznak tárgyalásánál megköszönjem iazt az objektív és lojális hangot, amelyet a szakasznak lényegében legszigorúbb bírálója, Wolff Károly igen t. képviselőtársam itt használt. Igyekezni fogak arra, hogy rövid fejtegetéseimben a legteljesebb objektivitással adjam meg a választ Wolff Károly t. képviselőtársam és többi t. képviselőtársam kétségeire és rendkívül boldog volnék, ha felszólalásom bizonyos mértékiben a helyzet tisztázására alkalmas lenne. Mindenekelőtt egy részletkérdéssel óhajtok végezni. Wolff Károly t. képviselőtársam indítványozta egyik indítványában, hogy ebben a bizonyos esetben, amelyik itt vitás, rendeltessék el, hogy a szabályszerű elbánás alá vonás lehetőségét fegyelmi bíróság állapítsa meg. (Wolff Károly: Ügy van!) A helyzet ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése esetén az lesz, ami ma, hogy ilyen esetekben a szabályszerű elbánás alá vonást az 1871. évi IX. tcikk szerint eljáró fegyelmi bíróság fogja elrendelni. A javaslat 2. Vának 3- bekez-