Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának 2$0. tudásának, tapasztalatának és elméleti képzettségének megfelelő, ez tragédiához vezet. (Ügy van! Ügy van! a középen.) Önönmfaga végez magával az a bíró, mint legutóbb egy tragikus esete volt a bírói karnak:. Egy bírót felhoztak vidékről Budapestre és más szakmába osztották be, mint amelyben addig dolgozott. Ez a bíró nem tudta elviselni a maga gyöngeségét, amelyet érzett, mert állandóan más szakmában dolgozott. Felment a negyedik emeletre, levetette magát a mélységbe és szörnyethalt. Ahol ilyen Önvizsgálat érvényesül a bírói karban, igazán nem látom szükségesnek, indokoltnak, sőt egyenesen veszedelmesnek tartom az igazságszolgáltatás szempontjából a kúriai és közigazgatási bírákra kimondani a szakképzettség hiánya folytán lehetséges kény szernyugdíjazást. A kritériumok köaül szolgalomról beszéltem, az benn van az eddigi törvényben. Most továbbmegyek az új kritériumok sorába: «A minősítésben kifejezésre jutó egyéb fontos kellékek hiánya.» Ëz csak az első folyamodásű bírákra es a táblaiakra vonatkozhatok, de sem a kúriai, sem a közigazgatási bírókra, mert azoknak nincs minősítésük. Ez a rendelkezés tehát nem is hajtható végre. De akkor miért rendítsem meg én ezeknek a bíróságoknak, a Kúriának és a Táblának a kitűnő hírnevét. Nem is fog előfordulni s a miniszter úr ki is fogja jelenteni, hogy meg van róla győződve, hogy egyetlen egy eset sem fog előfordulni, aminthogy a legfelsőbb fegyelmi bíróság is tudomásom szerint csak egy esetben járt el. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Két esetben!) Én egy esetről tudok, de koncedálom, hogy két esetben. Ez gyönyörű bizonyítvány a kúriai és a közigazgatási bírók számára. Nagy szellemi értekeink vannak ott. Beszéltem velük. Azt mondják: tessék elképzelni, ha valami körülménynél fogva megindítják valaki ellen szellemi képtelenség alapján a kényszernyugdíja

: zási eljárást és azt fogja mondani a fegyelmi bíróság, hogy nem dönt a kény szernyugdíjazás mellett, mert teljesen kifogástalan, — ezt csak mint eshetőséget hozom fel, nem tételezem fel, hogy így fog történni — mégis hogyan fog állani annak a kúriai bírónak a helyzete, ha megindították ellene az eljárást és a fegyelmi bíróság ugyanazt fogja mondani, hogy a kényezernyugdíjazást nem látja indokoltnak, felmenti, de ennek ellenére is ott van a defektus, hogy ellene kényszernyugdíjazási eljárást indítottak. Bosszabb helyzetbe kerül tehát mint a fegyelmi esetben. Mert eddigelé hogyan bírálták el a fegyelmi esetet? Ha szorgalom hiánya, vagy más miatt fegyelmi esetre került a sor, akkor a fegyelmi bírósághoz utalták az ügyet. A fegyelmi bíróság elsősorban azt mondotta ki, hogy megindítja-e az eljárást, igen-e avagy sein, és ha bizonyos politikai tendenciát, politikai üldözést vagy más ehhez hasonló körülményt látott, azt mondotta, hogy nem indítja meg a fegyelmi eljárást. Én. a bírói fegyelmi eljárást más garanciának tartom, mint akár a legfelsőbb fegyelmi 'bíróságot is, csak azért, mert ott laikusok is vannak, akik politikai szempontból is bírálhatják a kérdést, mert hiszen a Felsőház tagjaiból alakult legfelsőbb fegyelmi bíróságban laikus bírák is vannak. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Wolff Károly: Kérnék 5 perc meghosszabbítást Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a ülése 1933 december 15-én, pénteken. 183 kért beszédidőmegthosszabbítást engedélyezni! (Igen!) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Wolff Károly: Ezzel nem akarom azt mondani, hogy nem bízom, a legfőbb fegyelmi híróságban, csak ki akarom emelni, hogy ott laikus tagok is vannak, itt pedig csak bírák vannak. Ez a fegyelmi ibíróság kimondhatta, hogy nem indít eljárást. Most azonban a kényszernyugdíjazásnál le kell folytatni az eljárást, mert benne van a javaslatban az a rendelkezés, hogy a miniszter kívánságára az eljárást le kell folytatni. Kétségtelen tehát, lehetséges, hogy téves információ vagy más módon odautalnak ügyeket, azokat lefolytatják, a bírákat fel is menthetik, de a kúriai bírón megmarad a bélyeg, hogy ellene már eljárást indítottak szakképzettség hiánya miatt. A szorgalom itt nem novum, mint mondottam, csak a szakképzettség hiánya a novum, amiről most beszéltem és novum a minősítési kellék hiánya, amelyre vonatkozó szabály nem is végrehajtható. Engedelmet kérek, ebben a kérdésben is az egyetemes nemzeti érdek szempontjából beszélek. Ezeket nem tartom helyesnek. Ha van a nemzetnek abszolút érdeke abban, hogy értékei tiszteletben tartassanak, akkor valóban abszolút érdeke a nemzetnek az, hogy a magas bírói fórumoknak a nemzet szempontjából való abszolút értékei ne alteráltassanak. Már eddig is vannak erre tételes rendelkezések s nincsen szükség ezekre (az új rendelkezésekre, mert ezek a hiányokat nem pótolják, csak félreértésre adnak alkalmat és alterálják azt az abszolút értéket, amit bíróságaink, elsősorban legfelsőbb bíróságaink jelentenek. A magam részéről először azt kérném, mondassék ki a 7. §-ban, íhogy (olvassa): «A 2. § (2) bekezdés a) pontja esetében a szabályszerű elbánás alá vonás lehetőségét a kir., ítélőbírákra és kir. ügyészekre nézve az illetékes fegyelmi bíróság állapítja meg.» Ez az, amire nézve , nagy kíváncsisággal várom a miniszter úr indokolását, hogy ezt ő is így értelmezi, hogy ez ő szerinte is így marad. Egyébként javaslom az egész 7. §-nak, mint szükségtelennek, feleslegesnek és a bírói függetlenség szempontjából jogosan aggályt keltő intézkedésnek törlését Egy jottányit sem változik az értéke ennek a javaslatnak a törvényt készítők szempontjából. így is éppúgy megvalósítható lesz ez a törvény, amelyet én különben nem fogadtam el; de ha ia törvényt előkészítők szemüvegén át nézem, akkor sem lesz semmi ihiánya, ha a 7. § ki is marad. Ha pedig ezt nem méltóztatnának elfogadni, akkor legalább is azt a rendelkezést kérem törölni, hogy az eljárás a miniszter kívánságára feltétlenül megindítandó, mert meg akarom hagyni ezt a jogot a fegyelmi bíróságnak. A miniszternek ugyanis mindig joga van erre ma is, ez nem novum, ma is kérheti a fegyelmi eljárás megindítását, mint felügyeleti hatóság, bárkivel szemben, ha meglátja a szükséges okot, csakhogy a fegyelmi bíróság most abban is határoz, hogy megindítja-e az eljárást, az okot_ elegendőnek tartja-e vagy sem. Én tudom, mi vezette az igazságügyminiszter urat. Az, hogy vannak egyes esetek, amikor az igazságügyminiszternek, a felügyelőhatóságnak áz volt a véleménye, hogy meg kellene indítani az eljárást és a fegyelmi bíróság mégsem indította meg. Ez vezethette a miniszter urat, de ezek sporadikus esetek, mert olyan szigorú fegyelmi ítéleteket tudok összeállítani,