Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

10 Az országgyűlés képviselőházának évek egy bizonyos kitolásával segítségére siessen- Ez a rendelkezés egy olyan intézkedés, amelyet én körülbelül egy esztendővel ezelőtt előterjesztett interpellációmban már sürgettem- Ez az intézkedés, habár csak most jött létre, mindenesetre elismerésre és követésre méltó a másik irányban is, mert hiszen nem minden tisztviselő fedezte^ Láb.-kölcsönből vagy Faksz.-kölcsönből házépítési költségeit, hanem vannak tisztviselők, akik más bankok által a lakbérük lekötése ellenében folyósított kölcsönből építkeztek. ^A kormánynak tehát meg kell azt a másik lépést is tennie, amely minden bankra vonatkozólag a törlesztési részletek fizetési idejének kitolásával a kamatláb és az annuitások mérséklését elrendeli. Ilyenek az öröklakásosak, akik társasház formájában, vagy vétel formájában öröklakásba fektették be meglévő tőkéjüket, az öröklakás amortizációjára pedig lekötötték a lakbérüket. Ha ezek lakbérét most csökkentik, akkor esetleg veszélyben forog az illető egész befektetett tőkéje és veszendőbe megy esetleg egy élet takarékoskodásának az eredménye. A kormánynak tehát egy olyan lépést kell tennie, amely az öröklakások kérdésében ugyanazt az álláspontot foglalja el, mint amelyet a kormány a Láb.-kölcsönökkel szemben elfoglalt. Vannak azonban ezen kívül lakbérszerződéses közalkalmazottak is, olyanok, akik lakásukat több évre kibérelték s a bérleti összeg az ő lakbérüknek megfelelő összeg. Ezeknél is a lakbér csökkentése a teljesítést lehetetlenné teszi, itt is szükség van tehát kormányzati intézkedésre, amely az ilyen szerződésnek is megfelelő módosítását teszi lehetővé azért, hogy a tisztviselő ebbe a szerződésbe bele ne bukjék. A törvényjavaslat gerince tulajdonképpen az az intézkedés, amely a lakbéreket az eddiginél alacsonyabb önértékben állapítja meg, általánosságban, amely kimondja, hogy ezentúl senki nyugdíjban 100%-os lakbért nem kaphat, hanem a maximális lakbér 90%. Ez a keresztény erkölcsökkel össze nem egyeztethető, össze nem egyeztethető azért, mert ez egy kétoldalú szerződésnek egyoldalú megbontása, kétoldalú szerződésnek a hatalmasabbik, az erősebb fél által^ való utólagos felmondása akkor, amikor a másik szerződő fél, a közalkalmazott az általa vállalt kötelezettségeket a maga részéről már 100%-ig teljesítette, amikor az már teljesen védtelen, amikor az már elvégezte azt a munkát, amelyre vállalkozott. Nem tudom elképzelni azt a helyzetet, hogyan kerülhetne magánember ebbe a szituációba. Ha én egy kertészt felveszek, hogy hozza rendbe a kertemet és amikor elvégezte munkáját, azt mondanám neki, igen ám, de nem adhatom meg az előre kikötött bért, hanem 30%-<kal kevesebbet, mert különben az én fizetőképességem megy tönkre: azt hiszem, ezt senki erkölcsös dolognak nem tartaná, senki nem tudná helyeselni. S ha én felveszek a magam részére egy alkalmazottat, egy háztartási alkalmazottat egy (bizonyos havi bérért és utána, amikor leszolgálta a hónapját, akkor annak a havi bérnek csak 60%-át adom meg, az alkalmazott méltán és jogosan futna a bírósághoz, méltán és jogosan perel be engem, és nincs az a bíró, aki meg ne ítélné az ilyen járandóságot, «mert természetszerűen a kétoldalú szerződést mindkét félnek be kell tartania és azon módosítani még akkor is veszedelmes, amikor az egész teljesítés még nem történt meg, de mindenesetre erkölcstelen akkor . ülése 1933 december 11-én, hétfőn. módosítani, amikor az egyik oldalon a 100%-os teljesítés már megtörtént. Itt a törvényjavaslat erkölcsi defektusban szenved, amelyet mi a keresztény erkölccsel nem tudunk összeegyeztetni, mi tehát azzal feltétlenül ellentétes álláspontot képviselünk. A szerzett jogok respektálása is nagy^ és többszörös sérelmet szenved ebben a törvényjavaslatban. A törvények eddig minden intézkedést csak pro futuro állapítottak meg. Minden intézkedésiben az volt a kivétel, hogy a jelenlegi íbeati possidentes megmaradnak eddigi jogaik érvényesítésében. Nagyon jól emlékszem egy pár^ törvényjavaslatra, ahol történtek próbálkozások abban a tekintetben, hogy azok visszamenő hatállyal vagy már a jelenlegi viszonyokra is érvényesek legyenek és a Képviselőház soha a szerzett jogokat még meg nem csonkította, most pedig ez a törvényjavaslat megcsonkítja a szerzett fogakat is. Igazságtalan intézkedést rejt magában ez, a törvényjavaslat, mert hiszen egyoldalú. t Az államháztartás egyensúlyának helyreállítását egy rétegre iparkodik áthárítani a helyett, hogy elosztva a nemzet összerejére, mindenki számára könnyebben elviselhetővé tenné a terheket. Nekünk az a felfogásunk, hogy a pénzügyi egyensúlyért, a gazdasági jobb jövőért áldozzon 'mindenki, mindenki hozza meg áldozatát, ne ötször az egyik réteg, és egyszer sem a másik réteg. így meg kell, hogy rendüljön a közbizalom a kormányzat intézkedéseivel szemben, meg kell, hogy rendüljön mindenkinek a bizalma., mert ezek az igazságtalanságok az égbe kiáltanak, ezek az aránytalanságok nem mentegethetők semmiféle ürüggyel, ezek az igazságtalanságok egyenesen izgatnak és lázítanak és ha nálunk nem is kell tisztviselői sztrájktól tartani, mint ahogy Franciaországiban tart tőle a kormány, — mert nálunk a tisztviselőtársadalomhói különösen ez a javaslat a gerincet annyira kiveszi, hogy a tisztviselőtársadalom nemsokára már a tiltakozás fegyveréhez sem mer nyúlni, hanem csak alázatos instanciázásssal próbálja menteni azt, ami menthető, és nem tudja megmenteni, mert nincs gerince, — ennek ellenére azt kell mondanom, hogy az ilyen igazságtalan intézkedések mindenütt erősen lázítanak, és ez a legkevésbbé sem előmozdítója annak a követelménynek, amelyet a miniszterelnök úr kifejtett a múltkor, amikor azt mondotta, hogy szerinte a tisztviselőknél a legfontosabb tényező a fegyelem. Ez nem mozdítja elő a fegyelmet. A fegyelmet az mozdítja elő, amire Wolff Károly igen t. képviselőtársam mutatott rá: a jellem. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Mi azt mondjuk, hogy igenis, a jellemet kell védeni, és ha én a jellemet védem, akkor a fegyelmet is védtem, mert a jellemes tisztviselő alá tudja magát rendelni szolgálati kötelezettségeinek, a jellemes tisztviselő igenis tud fegyelmet tartani, annál az önfegyelmezés magából a jellemből folyik. Nem lehet tehát jellem nélkül fegyel; met követelni és nem lehet fegyelmet követelni akkor, amikor az a tisztviselő az igazságtalanságoknak ilyen sorozatát látja, mint amilyen ebben a törvényjavaslatban foglaltatik. A mélyen t. miniszterelnök úr a békeszerződésekkel mentegeti ennek a törvényjavaslatnak az indokait. Mindnyájan elismerjük, hogy a békeszerződések határtalan igazságtalanságokat tartalmaznak, — e tekintetben nincsen közöttünk különbség — de azzal, hogy a békeszerződések igazságtalanok, nem lehet menteni egy másik igazságtalanságot, A békeszerződések