Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-226

Az országgyűlés képviselőházának 22 Ián nincs irigylendő állapotban. Másodikán már azt a közalkalmazottat nem irigyli az a 100 holdas kisgazda sem, akire Vay Miklós igen t. képviselőtársam a múlt alkalommal hivatkozott. Vay Miklós azt mondotta, hogy a 100 holdas kisgazda irigyli az útkaparót azért a havonta visszatérő rendes járandóságáért. (Ügy van! a középen.) Ha ez így volna, akkor már olvastuk volna a lapokban azt az apróhirdetést, hogy elcserélné 100 holdas kisbirtokát az a kisgazda egy útkaparói állásért. (Egy hung a jobboldalon: Elcseréli biztosan!) Biztosítom önöket, hogy az útkaparók minden ilyen ajánlatot el fognak fogadni. (Homonnay Tivadar: Adjanak be ajánlatot!) Méltóztassanak ilyen ajánlatot tenni és én szállítom az útkaparókat, akik minden ilyen ajánlatot el fognak fogadni. (Homonnay Tivadar: Tessék csak ideadni az ajánlatokat, mind elfogadtatnak!) Mélyen t. Képviselőház! A fizetéscsökkentésnek az a jelentősége, hogy ezáltal csökken a fogyasztás is. Ha pedig a fogyasztás csökken, akkor csökken a termékek ára is. Ha Budapesten a húsfogyasztás lecsökkent a békebeli fejkvóta 40%-ára, ez azt eredményezi, hogy a főváros 40% -kai kevesebb marhát tud felvenni, ami tehát arra vezet, (hogy a marha ára a vidéken leszáll, a kisgazda működése eredménytelen, mert bármennyit dolgozik és ibármilyen gondosan neveli is jószágát, nem tudja azt olyan áron értékesíteni, mintha annak jó fogyasztási piaca volna. (Simon András: És akkor nem számít, ha tömegesen elárverezik adóért és illetékért?) Az a tejfogyasztás, amely most Budapesten a réginek körülbelül 60%-ára csökkent, — pedig igazán elsőrendű élelmicikkről van itt szó — nemcsak a tejárakat, hanem az élőmarha árát is leszállítja. A gazdán csattan tehát a leszállítás mértékének csattanója. A csökkent kenyérfogyasztás, amely Budapesten szintén 80%-át teszi ki a 'békebeli fogyasztásnak, a búzaárak; alaosonyságában találja meg kint a falun a maga megfelelő ellenhatását. Akármerre megyünk is, azt méltóztatnak látni, hogy végeredményben mindenütt a falu szenvedi ezt meg, amely nem tudja a városban a piacokon a maga termékeit megfelelő áron értékesíteni, ha nincs meg az a fogyasztóréteg, amelyet ma a tiszt viselőtársadalom jelent. De az ipari fogyasztásban is szó szerint így van ez. Mert hiszen az a meg nem csináltatott, meg nem talp altatott cipő, az az el nem készíttetett, vagy ki nem fordíttatott ruha is ide hat vissza, az a kalapnélküli divat, amelyet a köztisztviselők szerintük egészségügyi, de tulajdonképpen pénzügyi okokból propagálnak, a kalapos, a cipész keresetét csökkenti, csökkenti ezek fogyasztóképességét, az ipar és a kereskedelem fogyasztóképességének csökkenése pedig megint csak a falun csattan, megint a kisgazda jövedelmét csökkenti. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el) Innen van az, t. Képviselőház, hogy az iparostestületek voltak azok, amelyek elsősorban tiltakoztak a fizetéscsökkentő rendeletek ellen. Innen van az, hogy a Baross Szövetség most felír a kormányhoz és kéri, hogy a karácsonyi segélyeket feltétlenül utaltassa ki, mert hiszen e nélkül nincs sem Budapesten, sem a vidéken megfelelő karácsonyi vásár. (Simon András: Öt éve nincs!) Innen van az, hogy a magyar kereskedők testülete vasárnap tartott közgyűlésén ugyancsak felirattal fordult a kormányhoz és kérte, hogy a közszolgálati alkalmazotKEPVISELÖHÁZI XAPLÓ XIX. ülése 1933 december 11-én, hétfőn. 9 ták karácsonyi segélyét folyósítsa legalább abban a mértékben, amilyen mértékben ezt a segélyezést a főváros a maga részéről szintén teljesíti. Ha a székesfővárosnak van szociális érzéke^ ahhoz, hogy tisztviselői, alkalmazottai, munkásai és szegényei között karácsonykor 500.000 pengőt meghaladó összeget osszon ki karácsonyi segély formájában, akkor a nyolcszor akkora állampénztárnak szintén kell, hoay módja legyen ennek az összegnek legalább is kétszereséig vagy háromszorosáig karácsonyi segélyt osztani az ipar és a kereskedelem felsegélyezésére. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy ezt lehetővé tehessük, benyújtom a következő határozati javaslatot (alvássá): «Utasítsa a Képviselőház a királyi kormányt, hogy a folyó évi karácsonyi segélynek kiadós keretek között és idejekorán való kiutalására tegye meg a szükséges sürgős intézkedéseket.» (Helyeslés bal felől.) En azt hiszem, hogy a kormány szociális érzékéről tesz tanúbizonyságot, ha ehhez a határozati javaslathoz hozzájárul és azt a maga részéről végrehajtja. (Egy hang a jobboldalon: Az adóbólí) Természetesen az adóból és semmi másból. Ahogy a főváros is az adóból adja ezeket az öszegeket, ugyanígy az állam is csak ebből adhatja. Ha lehet gazdaérdekekben 175 millió pengőt áldozni, akkor talán lehet a közalkalmazottak érdekében is ennek az öszegnek egy tört té«wAfc áldozni! T. Képviselőház! A gazdasági vérkeringés egészséges voltának az az alfája, hogy vigyázni kell a fogyasztóra. Vigyázni kell arra, aki a termelőnek a termeivényeit fogyasztja. Meg kell becsülni azt a fogyasztót és lehetővé kell tenni, hogy tényleg fogyaszthasson. Márpedig, ha mi köztisztviselői fizetéseket csökkentünk, ennek mindig van egy másik következménye, éspedig az, hogy minden fizetéscsökkentést munkabércsökkentés követ Minden fizetéscsökkentésben megtalálja minden munkáltató a maga mentségét arra, hogy a munkabéreket lehetőleg lecsökkentse, és ha ma úgy ipari, mint mezőgazdasági téren a mélyponton alul fekvő munkabéreket találunk, akkor ezek indokolását mind a kormányzat fizetéscsökkentő rendeleteiben találjuk. Rossz példa tehát csökkenteni a fizetéseket, mert ez lefelé további csökkentésekre vezet, ami által természetesen megbénul az általános fogyasztásig képesség is és megbénul a termények értékesítésének a lehetősége is. Ami pedig magának a lakbérnek csökkentését illeti, ez olyan lavina, amely a ma még többé-kevésbbé egyensúlyban lévő háztulajdon megingatására alkalmas, mert akinek a lakbérét csökkentették, az természetesen nem tudja a régi lakbérét megfizetni, ha pedig a lakbérek nem folynak be, ez természetszerűleg nem segíti elő az építkezést, mert az építkezés csak addig folyik hasznosan és eredményesen, ameddig az építtető befektetett tőkéiének megtalálja a kamatát; ha tehát a lakbéréeket csökkentik, megáll az építkeziésd tevékenység, megáll az építőipari munka és ezzel az építőiparban foglalkoztatott sok munkás válik munkanélkülivé. Ttf vannak azok a bajbajutott tisztviselők is, akik lakbérüket bizonyos irányokban házépítésre lekötötték. Konstatálom és lojálisán elismerem, hogy a kormány már megtalálta a módját annak, hogy e tisztviselők egy részének, azoknak tudniillik, t akik a Láb.-nál vagy a Faksz.-nál, szóval állami vonatkozásban álló szervnél vették fel kölcsöneiket, a kamatláb egy bizonyos csökkentésével és a fizetési törlesztési 2