Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

166 Az országgyűlés képviselőházának 230. ülése 1933 december 15-én, pénteken. dalrnakat, amelyek az egyházi hatóságok részéről felmerülnek abban iá tekintetben, hogy ha a törvényiben nem történnék külön intézkedés a hitfelekezeti iskolák tanerőiről, akkor az egyházaknak bizonyos szerzett és törvényesen biztosított jogai nem volnának megóvhatok. A szövegezés ebből a szempontból elfogadható és én ezt a kormány nevében el is fogadom. Hozzáfűzök azonban egy megjegyzést, mivel itt Farkas Géza igen t. képviselőtársam részéről felszólalás történt, amely azt látszik imputálni, mintha ez a szakasz és általában a törvényjavaslat ellentétben volna a református egyházi zsinat imént kiadott törvénykönyvének egy rendelkezésével. Ez az ellentét nem áll fenn. Nevezetesen az a törvényszakasz, amelyre a Temesváry-féle módosítás szerint ebben a törvényjavaslatban most már hivatkozás van, vagyis az 1914 : XXXVI. te. megállapítja, miiképpen lehet a felekezeti iskolák, vagyis aiz összes nem állami iskolák tanerőit szabályszerű elbánás alá vonni. -Ez a törvény 30. §-ában megállapítja, hogy a hivatalból való nyugdíjazást az alkalmazott felettes hatóságának, vagy ha a közoktatásügyi kormány a kezdeményező, akkor a felügyelő közeg javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli el és ennek folyományaképpen egy másik szakaszban, a 38-ikban, természetesen megállapítja annak a vegyesbizottságnak összetételét is, amely ilyen kérdésekben határoz, illetőleg a miniszternek javasol. Ez a törvényes rendelkezés fennáll és amiatt a zsinati törvény miatt, amely egy államfői rendelet keretében adatott ki. semmiféle módoisítást ezen a törvényen nem tett, nem is tehetett, sőt ez a zsinati törvény kifejezettem hivatkozik ennek a törvénynek az életbenlétére. Meg kell állapítanom, hogy a zsinati törvénynek az a bekezdése, amely itt feletmlíttetett és amely szerint olyan egyházi tisztviselővel és alkalmazottal szemben, akinek a nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézetét

1 ek terhére van nyugdíjigénye, hivatalból való nyugdíjazását a tisztviselő, vagy alkalmazott felettes egyházi hatóságának javaslatára a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeli el, az én kívánságomra vétetett fel, éppen a 'kultuszminiszter felügyeleti jogának védelmében a zsinati törvénybe, amint ez a református zsinat elnökségéhez augusztus 3-án intézett és itt nyomtatásban kezemben levő átiratomból iskitűnik. Kívántam pedig ennek a pótló intézkedésnek felvételét azért, mert e zsinati törvény 52. §-ában olyan intézkedés foglaltatik, amely szerint a hivatalból való nyugdíjazásnál az egyházi fegyelmi bíróság ítélettel határoz, már pedig ez azokra az egyházi alkalmazottakra nézve állhat csak fenn, akik a nem állami tanerők nyugdíjintézetének nem tagjai; akik azonban tagjai, azokkal szemben csak a miniszter dönthet ebben a kérdésben. Ezért tartottam szükségesnek a zsinati törvénybe ennek felvételét az 1914 : XXXVI. te. szakaszai idézésével világosan megjelölve, úgy a törvény életbenlétét s evvel azt, hogy a zsinati törvény "52. §-ának intézkedése csupán arra az esetre vonatkozik, amikor az egyházi hatóság kezdeményezi az eljárást, azonban semmikép sem érinti a törvénynek másik intézkedését, amely az állami felügyelő szervnek kezdeményezésére elrendelt eljárásra vonatkozik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Balogh Jenőnek és Némethy Károlynak ellenkező a véleménye!) Nekem ez a véleményem, Ezt a véleményemet fenntartom és nem tartanám helyesnek, ha ebből az álláspontomból kifolyólag, amelyben Tlyen tendencia nem foglaltatik^ a református egyház jogainak bárminő sérelmére méltóztatnék következtetni. Kérném, hogy ezt a megállapításomat t. képviselőtársam is szíveskedjék tudomásul venni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Balogh Jenő és Némethy Károly ellenkező véleményen vannak!) A két módosító javaslatot — ismétlem — elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Miután a javaslat 2. §-ának, a legvitatottabb szakasznak részletes vitája is befejezést nyert, felhasználom az alkalmat, hogy néhány szóval válaszoljak azokra a felszólalásokra, amelyek a szakasz vitája kapcsán itt elhangzottak. Az igazságügyminiszter úr és a kultuszminiszter űr ő excellenciáik voltak szívesek válaszolni már néhány módosító indítványra és azok megokolásra, úgyhogy ezekre kiterjeszkednem nem kell. En inkább ennek a szakasznak általános aspektusaival vagyok bátor foglalkozni. Wolff Károly igen t. képviselőtársam nehezményezte azt, hogy beszédeimben néha olyan jelzőket használok, amelyek talán túlságosan erőteljesek. En azt hiszem, ő a «józan» jelzőre értette ezt, amelyet tegnap használtam, amikor az ész bizonyos törvényeiről beszéltem. Most csak azt kérdezem igen t. képviselőtársaimtól, hogy vájjon mit szóljak és milyen érzékenységet tanúsítsak én, amikor éppen most hallottam azt, hogy az a javaslat, amely alá nevemet írtam, brutális, krudélis, igazságtalan, jogtipró. Ezeket hallottam én az egész vita folyamán, anélkül, hogy az igen t. képviselőtársaim megmondták volna, hogy vájjon ebben a mai kényszerhelyzetben, amikor szükség van arra, hogy a bürokrácia leépíttessék, ehelyett mit csináljunk. (Éber Antal: Nagy szükség van rá!) Le kell szögeznem azt, hogy nem kaptunk semmiféle konkrét gondolatot a kérdés megoldására s azokat a fejtegetéseimet, amelyeket voltam bátor e szakasz indokolásaképpen felhozni, a legkevésbbé sem láttam a mai vita során megcáfolva. Ennek következtében és általánosságban véve azokat öi szövegezéseket, amelyek' a törvényjavaslatban foglaltatnak, a magam részéről fenntartani kívánom és csak néhány olyan módosító indítvány van, amelyet a kormány nevében magamévá tudok tenni. Így nevezetesen magamévá teszem az előadó úr által javasolt azt az indítványt, hogy egy új^ utolsó bekezdés — azt hiszem, ennek a bekezdésnek száma 15. lesz — iktattassák be, amely úgy hangzik hogy (olvassa): «Utasíttatik a minisztérium, hogy a jelen szakasz rendelkezéseinek végrehajtásáról és annak eredményéről 1937. évi december hó 31-éig az országgyűlés elé jelentést terjesszen.» T. Ház! Tegnap voltam bátor kifejteni, hogy melyik logikus gondolatsor, amelynek végén oda kell érkeznünk, hogy ha leépítésre szükség van, ezt a leépítést a szelekció principiumai szerint kell végrehajtani, tehát a legkiválóbb embereket kell megtartani az állami szolgálatban. Ennél a kiválasztásnál nincs más lehetséges eljárás, mint az, amit itt felvettünk, nevezetesen, hogy a miniszteri felelősség elve ebben a vonatkozásban is érvényesüljön, mert — mint kifejtettem — a tisztviselői karra magára, tehát felelőtlen fórumra bízni ezt nem lehet, a fegyelmi bíráskodás