Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának 230. az embereket elhelyezni? Racionalizálni, az alkalmazottaikat tömegével elbocsátani akkor lehet, ha megoldottak a földkérdést. Ha egyebet nem tudnak csinálni, ha új falviakat, új telepítésieket létesítenek és azokra ezeket az embereket odahelyezik, így még valahogy meg lehet oldani a kérdést. Természetesen ez sem megy marói-holnapra, mert aki ma az irodában körmöl, az nem állhat oda az eke szarva mellé, ezzel tisztában vagyok. Csak a földdel magával lehet ezt a kérdést Magyarországon megoldani. Kétségtelen, hogy a legnagyobb fokú önkényt fogják az alkalmazottak tapasztalni. Ezzel szemben hol van a védekezés? Ezzel szemben nincs védekezés. Nincsen pedig azért, mert hiszen az elbánás alá vontnak egy bizottság elé kell állnia, amely 'bizottságban az ő bizalmi embere nincsen benne. A legelemibb dolog lett volna az: megvédeni az alkalmazottat olyanformán, hogy az elbánás alá vontnak legyen joga egy megbízottat küldeni ebbe a bizottságba. Erről nem gondoskodtak. Nem gondoskodtak arról sem, hogy annak az alkalmazottnak joga legyen á* bizottság intézkedései ellen a Közigazgatási Bírósághoz menni. Már most kérdezem, hol van itt a védelem? A gyári munkás, a magán alkalmazott is elbocsátható, három- vagy hathónapi felmondással. Az ipari munkásnak egyáltalában nincsen felmondási ideje, máról-holnapra elbocsátható. Csakhogy ott más a helyzet. Azoknak joguk van szervezkedni legalább annyiraamennyire. Olyan mértékben nincs joguk szervezkedni, mint Franciaországban, Ausztriában vagy Belgiumban, de valami csekély szabadság mégis csiak van ezen a téren. Szakszervezetekbe tömörülhetnek ezek az emberek, megvédhetik az érdekeiket, de itt a kormány már előzőleg elvonta a védekezés minden lehetőségét. A vasutasokat nem engedik szakszervezeteikbe tömörülni, a dohánygyári munkásokat kényszerítik arra, hogy tömörüljenek a keresztényszocialisták szakszervezetébe. amely vajmi kevés védelmet nyújt nekik. A többi állami alkalmazott olyan egyletecskékben tömörül, amelyeknek egyetlen hivatásuk az, hogy minden esztendőben 63. memorandumot szerkesszenek és azokat benyújtsák a kormánynak. Modern szakszervezet, amely az önsegély r alapján megvédi tagjait az igazságtalanság ellen, a hivatalfőnökök önkénye ellen, Magyarországon nincs, az alkalmazott tehát védtelenül ki van szolgáltatva hivatalfőnökének, aki azt tehet vele, amit akar. Ez a rendelkezés tehát igazságtalan, ez a rendelkezés embertelen és ennek a rendelkezésnek igen súlyos következményei lesznek. Van azután ennek a rendelkezésnek egy szaJíasza, amely ugyancsak igazságtalan és amelyet itt szóvá kell tennem. Azt mondja (olvassa) «Azt, aki betegsége miatt egyhuzamban vagy harminc napot meg nem haladó megszakításokkal több mint hat hónap óta nem teljesít szolgálatot» végelbánás alá lehet vonni. Az államnak nemcsak hivatalai vannak, hanem üzemei is. Ha egy mérnököt, aki egyébként igen derék ember, olyanmérvű üzemi baleset ér, amely hat hónapon belül nem gyógyul meg, hanem hat hónapon túl, akkor azonfelül, hogy állami szolgálatban vált nyomorékká, még el is bocsáthatják. Ennél embertelenebb, ennél igazságtalanabb rendelkezést igazán nem lehet elképzelni. En nem vagyok valami nagy véleménnyel a^ magyar kormányzati rendszer iránt; tisztában vagyok azzal. ülése 1933 december 15-én, pénteken, 165 hogy kétféle mértekkel mér, Janus-arca van, más arca van a felsőbb rétegek felé és más a szegény emherek felé. Tisztában vagyok azzal is, hogy ezek a rendelkezések is főképpen azok ellen irányulnak, akiknek nincs semmi lehetőségük a védekezésre. Azok, akik társadalmi összeköttetéseiknél, kongregációs összeköttetéseiknél fogva úgyszólván egymásba vannak fonódva, mint a patkánykirály, azok meg tudják védeni magukat, azok a társadalmi szolidaritás révén ennek a rendelkezésnek a paragrafusai mögött elbújnak, de az államnak sok tizezer szegény munkásalkalmazottja, sok szegény kezelőtisztviselője, segédtisztje, vasúti, postai, távirdai és telefonalkalmazottja meg van fosztva a védekezés lehetőségétől, ki van szolgáltatva a hivatalfőnöki önkénynek és a rendelkezés embertelen s égéinek. Ha ilyen módon akarják az alkalmazotti létszámot csökkenteni, ha ilyen módon akarják az állami adminisztrációt racionalizálni, akkor, előre megjósolhatom, hogy ennek következménye^ nemcsak erkölcsi csőd lesz, hanem az a másik csőd is, amelyet nemcsak a kormány, hanem az állam minden egyes lakója^ érezni fog. Nincs nagyobb biztonsága a polgárnak, mint a megelégedett alkalmazott. Mi évek óta azon az állásponton vagyunk, hogy tartson az állam kevesebb alkalmazottat, de azt teljesen függetlenítse és fizesse tisztességesen, hogy a köz érdekében tegyen szolgálatot. A független alkalmazott a legnagyobb biztosítéka az alkotmányos szabadságnak. Eddig még volt az alkalmazottak függetlenségének látszata, ez a rendelkezés ezt a látszatot is lerombolja és ezzel lezuhan oda, ahonnan a Balkán most kezd felemelkedni, abba a baksis-világba, ahol minden kormányváltozásnál új alkalmazottakat vesznek fel és minden kormányváltozásnál a régi kormány híveit elbocsátják. A Balkán, amely kezd felemelkedni, amely kezd nyugat felé vonulni, "be fog vonulni Magyarországra, ha ezt a rendelkezést így a maga rideg valóságában alkalmazni fogjuk. Miután ezt a rendelkezést igazságtalannak, embertelennek és kíméletlennek tartom, a szakaszt nem is fogadom el. (Helyeslés a széltfőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Nincs senki feliratkozva. t Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem.) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A kultuszminiszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! Temesváry Imre t. képviselőtársam két módosítást javasolt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 2. §-ához a hetedik bekezdés helyébe, amely az egyetemi tanárokkal szemben az itt tárgyalt esetekben követendő eljárást szabályozza, oly szöveget javasolt, amely jobban megfelel az egyetemi önkormányzat szellemének, mint a törvényjavaslat eredeti szövege s ezért ezt a szöveget a kormány nevében elfogadom. A másik javaslat szerint" a hitfelekezeti iskolák és feisdedóvók tanárainak, tanítóinai: és^ óvónőinek 'szabályszerű elbánás alá vonásánál az eljárás megindítása s az eljárásban közreműködő háromtagú és öttagú bizottságok megalakítása tekintetében az 1914: XXXVI. te. 30. és 38. Vainak rendelkezései volnának megfelelően alkalmazandók. Ez a szöveg honorálja azokat az aggó-