Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

164 Az országgyűlés képviselőházának 21 mutatkozni, akkor a képviselőházé lesz ia felelősség, vagy legalább a képviselőházé- is. Legalább egy egyszerű felszólalással jelét kell adni annak, hogy ez a felelősségérzet megvolt. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Képviselőház! Ennek a szakasznak súlyos rendelkezéseit csak az érti mag teljesen, aki maga is állami szolgálatban hivatalfőnök volt. En voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy az állaim egyik legnagyobb üzemének igazgatója voltam, habár nem hosszú ideig, tehát tapasztalatból tudom, hogy még a forradalmi időkben is, még a forradalmakat megelőző időkben is a tisztviselő, az alkalmazott milyen mértékben volt kiszolgáltatva a hivatalfőnöknek. Annak, aki nem ismerős az állami adminisztrációban, akinek az állami üzemekkel nines semmi kontaktusa, fogalma sincs arról, milyen rettenetes hatalom egy hivatalfőnök, annak fogalma sincs arról, hogy egy hivatalfőnök milyen mértékben képes és milyen mértékiben van lehetősége arra, hogy alkalmazottait terrorizálja, alkalmazottait vérig kínozza, alkalmazottait az öngyilkosságba, a kétségbeesésbe kergesse. Ez a szakasz olyan zsilipet fog kinyitni, amelyet a kormány 'nem fog tudni eldugaszolni, mert mindaz a bosszúállás, mindaz az emberi aljasság, amely igen sok hivatalf önökben megvan, ki fog buggyanni a zsilip alól és» az egész magyar közéletet el fogja önteni. Az alkalmazottak hallgatni fognak, meg fognak húzódni és a legtöbb alkalmazott nem, meri majd a hivatalfőnökkel szemben az állam érdekeit sem képviselni. Az állami üzemekben nagyon gyakori szokás az, hogy a hivatalfőnökök bútorokat, kocsikat, lakásberendezési dolgokat esdn áltatnak az állam anyagából, az állam pénzén, az állam által fizetett munkások munkaidejének felhasználásával. Ez korrupció, mert az állam, tehát a közület vagyonát veszik igénybe. Az a tisztviselő, aki ezeket a béreket és ezeket az anyagokat elszámolja, nem mer majd a jövőben szólni és azok a korrupciós esetek, amelyek még Magyarországon is igen gyakoriak, még jobban fognak terjedni, mert a tisztviselők egyáltalában moccanni sem mernek majd. A miniszterelnök úr azzal indokolja ennek a szakasznak rendelkezéseit, hogy azért van szükség erre a szakaszra, hogy az állam képviseleteiben a kormánynak, ha ennek szükségét látja, a munkakörét jól el nem látó tisztviselőt joga legyen elbocsátani. Ahhoz, hogy egy meg nem felelő tisztviselőt, ímeg nem felelő állami alkalmazottat elbocsássanak, nem volt szükség erre a^ szakaszra, mert eddig is volt fegyelmi bíróság, eddig is volt közigazgatási bíróság, és aki ismeri a közigazgatási bíróság praxisát, az tudja, hogy száz eset közül kilencvenkilenc esetben a kormánynak volt igaza. Ezért tehát nem volt szükség erre a szakaszra. Ellenben, hogy miért szükséges ez a szakasz, arra a legjobban Payr képviselő úr világított rá, amikor azt mondotta: az állami alkalmazottak létszámát csökkenteni kell, mert az állam nem bírja a terheket, másfelől racionalizálni kell a közigazgatást és gondoskodni kell az ennek folytán fölöslegessé váló alkalmazottak elbocsátásáról. Kétségtelenül igaz, t. Képviselőház, hogy a mai gazdasági helyzetben, a mai kereseti lehetőségek mellett a magyar nép azt a szörnyű terhet, amelyet a magyar bürokrácia '. ülése 1933 december 15-en, pénteken. jelent, elviselni nem tudja. Ha tehát arról van szó, hogy az alkalmazottak létszámát csökkenteni kell, az emberileg megérthető és minden, a viszonyokkal számolni tudó ember csak helyeselheti ezt. Az a mód azonban, ahogy ez itt történik, nem helyes, azért neon helyes, mert a legsúlyosabb igazságtalanságokra, a legsúlyosabb' visszaélésekre fog vezetni.^ Ezzel kapcsolatban a t. Ház figyelmét csak egy körülményre hívom fel. Ez a B-ldstázás. Annak idején niagy garral hirdette a Bethlenkormány, hogy csökkenteni kell a létszámot, tehát A- és B-listába fogjuk csoportosítani az alkalmazottakat. S mi. történt, t. Képviselőház? Elbocsátottak ikszezer alkalmazottat, a számot nem tudom pontosan. Ezeknek túlnyomó része szegény ember, igen alacsony fizetési osztályba tartozó ember volt vagy munkás volt, úgyhogy olyan alkalmazottat, aki valóban felesleges, aki az állam, illetőleg a közület szempontjából valóban komoly munkát alig-alig végez, ilyent és ezek közül vajmi keveset bocsátottak el,• elleniben igen sok munkást és alacsony fizetési osztályba tartozó alkalmazottat dobtak ki. Itt van például a magyar államvasút. Az államvasutaknál a vonalszolgálat a lehető legterhesebb. szegény vonatkezelők, kalauzok, fűtők, kocsivizsgálók a legemibertelenebb^ feltételek között kénytelenek munkájukat ellátni; nem ritkaság a 32—36 órás szolgálat sem. Ezeknek a sorait alaposan megritkították, épii'gy a szolgálatvezetők és mozdonyvezetők sorait is. Egyszóval a vonalszolgálat alkalmazottait megritkították, ellenben az Andrássyúton van egy palota, amely a pincétől a padlásig tele van alkalmazottakkal, de alig bocsátottak el közülük valakit, vagy a Keletivel szerűiben van egy palota, amely a pincétől a padlásig szintén tele van alkalmazottakkal, akik közül alig bocsátottak el egy et -kettőt. Ha egy őrházat kell kifesteni, akkor kiszáll egy bizottság annak megvizsgálására, hogy^ a kőmíves jól végezte-e el a munkát. Kiszáll két felügyelő, két főfelügyelő és két intéző (Eber Antal: Vagy a közigazgatási bejárásoknál!) hatan mennek ki, megnézni, hogy a bakterházat hogyan festették ki. Ha ennek a szakasznak az a célja, hogy megritkítsa az alkalmazottak számát, akkor a szegénysorsú .alkalmazottak már előre reszkethetnek, mert az ő soraikat fogják megritkítani. A bürokrácia azonban, amelyet ezekről a padokról ostorozunk, az a bürokráeiia, amely a társadalomnak semmiféle hasznos munkát nem végez, továbbra is megmarad a maga nagy tehetetlenségével, a maga nagy tehertételével, ellenben a dolgozó embereknek a számát, akik az államnak csekély fizetésért rettenetes nehéz szolgálatot végeznek, meg fogják ritkítani. De lelketlenség is a mai viszonyok között az alkalmazottak számát megritkítani. Mert igaz, hogy benne van a lőcsei kalendáriumban, akarom mondani, a kormány 95 pontjában, hogy munkanélküli segély nincs, de munka lesz: hát munkanélküli segély nincs, de munka sincs. Es ha most a bölcs természet nem adott volna havat, akkor a magyar munkásoknak^ milliói nagyon keservesen néznének a karácsonyi ünnepek elé. Semmiféle •munkaalkalom nincsen, az ipar Összezsugorodott és ami csekély munka* még a bányákban van, az tavasszal meg fog szűnni; a textilgyárak munkája a fogyasztás összezsugorodása következtében szintén meg fog szűnni. Kérdem a t. Házat, hová fogják ezeket