Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának 23Ö. itt tessék a fiatalságot alkalmazni. (KálnokiBedő Sándor előadó: Erre hivatkoztam!) Nem erre hivatkozott a képviselő úr. Ha az ifjúságot elhelyezik, kérem arról a statisztikát, de arról is kérek statisztikát, hogy az egyéb fontos kellékeik alkalmazásánál hány fiatalembert méltóztatnak elhelyezni. Azt is mondották, hogy ez a javaslat a .munkanélküliség csökkentését is szolgálja. Ennek éppen az ellenkezője az igaz, mert ha megint el fognak küldeni egy csomó embert fiatal korúikban, tetterejük teljes birtokában, ezek évtizedeken át húzzák a nyugdíjat, s a t. kormányzat ezzel csak azt fogja elérni, hogy azok a, nyugdíjterhek, amelyek csökkentése egyéb» ként szintén Programmjukban van, nemhogy csökkennének, hanem emelkedni fognak. Ezek miatt nyújtottam be sorozatos határozati javaslataimat, úgy a bizottságok megváltoztatására, *< mint a betegség időszakának kitolására, valamint arra, hogy a b) pontból a «vagy egyéb fontos kelíékek»-et töröljek. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a közszolgálati alkalmazottakat teljesen kielégítené, ha elfogadnák az ő módosításait. En ezt kétségbevonom, a közszolgálati alkalmazottakra csak az lesz kielégítő, ha az igen t. kormány ezt a javaslatot méltóztatik visszavonni. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Müller Antal! Müller Antal: T. Képviselőház! A javaslatban a 2. § a legkegyetlenebb. Ezt nemcsak ellenzéki oldalról mondjuk, hanem a kormánypárti oldalról is, ha talán nem is ezzel a szóval, de ilyen értelemben, ugyanezt mondta előttem szólott Payr t. képviselőtársam is. Ez a szakasz az, amely az elbocsátási lehetőséget a kormány számára biztosítja, ebben a szakaszban van megállapítva a szakképzettség, szorgalom, vagy egyéb kellékek megállapítására vonatkozó jog, amely selyemzsinórt jejelent nagyon sok köztisztviselő nyakára és ez állapítja meg azt a bizottságot, amelyben mi nem hízunk, hogy objektive tudja majd feladatát elivégezni, továbbá ez a szakasz zárja ki a közigazgatási bíróságot, egyáltalán a hírói fellebbezés lehetőségét, tehát ez a szakiasz zárja ki mindazt, aimi a köztisztviselőnek nyugalmat és bizonyos biztonságot tudna nyújtani. A 2. § 13. bekezdéséről idáig kevés szó esett még. Ez a 13. bekezdés azt mondja (olvassa): «A törvényhatóságok, megyei városok és községek alkalmazottaira nézve a 2. bekezdés *b) pontjában foglalt rendelkezés hatálybalépésének időpontját és végrehajtásának módozatait — a jelen törvény alapelveinek érintése nélkül — a belügyminiszter állapítja meg.» Mit jelent ez, mélyen t. Ház? Azt, hogy nemcsak az állami, hanem a. törvényhatósági, városi, megyei és községi tisztviselőkre is ugyancsak ezt a törvényt fogják alkalmazni. Ezzel megint kiterjeszti a kormány, az állam az ő befolyását azokra a közületekre, amely közületek lassan-lassan mind jobban-jobban az állam függvényei lesznek. Tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben az autonómiák voltak azok, amelyek ellen tudtak^ állni sokszor a kormány részéről olyan intézkedéseknek, amelyeket a nemzet, a lakosság szempontjából károsnak találtak. Ha ilyesmit

r fognak most^ az autonómia tisztviselőire is ráhúzni, magától értetődő, hogy maga az egész autonómia, annak vezetősége, tisztikara a kormánnyal KÉPVISFXÖHÁZI NAPLÓ XIX. ülése 1933 december 15-én, pénteken, 161 szemben nagyon is függő helyzetbe fog kerülni. r Ez a 2. § az a jogfosztó szakasz, amelyre én már az általános vitánál mondott beszédemben is kitértem. Itt a részleteknél ismételten kérném a pénzügyminiszter úr figyelmét, legyen szíves és fogadja el módosításomat, amely köztisztviselő 'képviselőtársaimra vonatkozik. Már akkor említettem, hogy én, mint iparos ember, sérekneaem, jogtalannak tartom, hogy az a képviselő, aki annak tudatában vállalt mandátumot, hogy ő, ha mandátuma lejár, visszamehet arra a helyre, ahonnan a képviselőségbe jött, most ezt e törvény értelmében teljességgel ne tehesse meg. Nem jutalmazza, de súlyosan bünteti azokat a tisztviselő-képviselőket, akik a választópolgárok ezreinek bizalmából cnehéz időben magasabbrendű országos munkakörben szolgálták hűséggel és becsülettel a nemzetet. (Kabók Lajos: Kinevezték legnagyobb részét!) A tisztviselőkre nézve ez az ügy exisztenciál'is ügy. A jövőben a tisztviselő, ha mandátumot vállal, ezt már saját felelősségére teheti, ellenben eddig a törvény módot adott neki arra, hogy abban a tudatban vállalhatta a mandátumot, hogy ha a mandátum megszűnik, viszszamehet ismét állásába. • T. Ház! A bolsevizmus lélekrombolása után az országnak szüksége volt a tisztviselők lángoló nemzeti érzésére, kereszténységére és tudására, ezért könnyítette meg" annakidején számukra az ország a parlamentbe való bejutást. Hűségükért nagy hálátlanság volna a második szakasz rideg jogfosztása. Térffy Gyula dr. kúriai tanácselnök, az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának volt főnöke az 1925:XXVI. te kommentárjában a törvény 182. §-ának 9. bekezdéséhez a, következő észrevételt fűzi (olvassa): «Méltánytalan volna az, ha az országgyűlési képviselővé megválasztott köztisztviselőt a képviselői megbízás elfogadása és gyakorlása (hivatali pályáján visszavetné akkor is, amikor a képviselői minősége már megszűnt. Ez a közérdek szempontjából nem volna kívánatos. Ennek a méltánytalanságnak elkerülésére ad módot a szakasz kilencedik bekezdése.» Mindezeknek előrebocsátásával a második szakasz (11.) bekezdése kilencedik sorában a «182. §-ának (4.) és (5-)» szöveg után tisztelettel javaslom a «(9.), (10.) és (11.)» szavak beiktatását. A tizenegyedik sorban «maradnak» szöveg után pedig ezek a szavak «amenyaiyiben... elbánás alá kell vonni» kihagyandók lennének. Kérem a pénzügyminiszter urat, (hogy módosító javaslatomat tegye magáévá. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Kóródi-Katona János ! Kóródi-Katona János: T. Képviselőház! En a, családos és nős tisztviselőknek a végelbánás során való kímélése érdekében szólalok fel s bátor voltam egy módosítást, illetőleg egy kiegészítő indítványt beterjeszteni ennek a szakasznak végére, amely szerint az elbánás alá vételnél tekintetbe veendő az érdekelt köztisztviselők családi állapota és gyermekeinek száma. Nézetem szerint ugyanis nem mindegy az, hogy valaki mint nőtlen ember teljesíti-e köztisztviselői funkcióit, vagy pedig gyermekeinek nevelésével állandó gondokkal küszködik. A miniszter úrtól szerzett információim alapján meggyőződtem arról, hogy ez törvény. 23