Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

162 Àz országgyűlés képviselőházának 230, ülése 193$ december 15-én, pénteken. ben nehezen szabályozható s azért tisztelettel arra kérem a t. pénzügyminiszter urat, szíveskedjék arra nézve ígéretet tenni, hogy ez a végrehajtási utasításban valami módon kifejezést fog majd nyerni. Abban a reményben, hogy ezt a megnyugtatást megkapom, kiegészítő indítványomat tisztelettel visszavonom. Egyébként a szakaszt elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Farkas Gyula! Farkas Gyula: T. Képviselőház! Tegnap a címhez történt felszólalásom alkalmával azt hiszem már meglehetősen tisztán és élesen leszögeztem álláspontomat a javaslattal szemben. Mindenesetre azokkal tartok, akik nem szívesen látnak ilyen törvényt a Corpus Jurisban, mert a jogok megnyírása és a kötelességek kiterjesztése — amint az ebben a javaslatban is történik — mindig kellemetlenségeket és súlyos következményeket jelent bizonyos emberekre nézve. A jelen esetben a köztiszteletben és közbecsülésben álló köztisztviselőkre áll ez. De a szükség nagyobb úr a méltányosságnál és rokonérzésnél és ha én elfogadom, aminthogy el kell fogadnom azt, hogy a magyar közigazgatást egyszerűsíteni kell és a leegyszerűsített közigazgatásnál feleslegessé vált munkaerőket — nem iszívesen és fájó szívvel — el kell bocsátani, ha ezt tekintem az élet felsőbb, megkerülhetetlen és elodázhatatlan parancsának, akkor kétségtelen, hogy az állam érdekét fölébe kell helyezni a megsértett személyi érdeknek még akkor is, ha ez keserűséget okoz egyeseknek. Mindenesetre szívesebben szavaznék meg olyan javaslatot, amely a köztisztviselői javadalmakat, a köztisztviselői létszámot emeli, szóval az állam bizonyos polgárait a mainál előnyösebb helyzetbe hozná. De abban a kínos és kényszerű helyzetben, amely ma különösen pénzügyilég és gazdaságilag az államra nehezedik, el kell fogadnom azt, hogy nincs más út a megoldásra, mint a közigazgatásnak és a bíróságoknak az átszervezése és hogy ennek az átszervezésnek szükségszerű következménye az, hogy a tisztviselők létszámát csökkenteni és bizonyos vonatkozásokban a kiadásokat mérsékelni kell. Amiért a részleteknél felszólalok, ez arra vonatkozik, amit Müller Antal t. képviselőtársam már elmondott a köztisztviselő-képviselőkre nézve. Nekem ugyanis mindjárt a javaslat első elolvasásakor az tűnt fel, hogy a 2. § 1. bekezdésének a) pontjában hathónapos elhelyezkedési lehetőség van felállítva. Ugyanez áll a b) pontban a fegyelmi úton áthelyezettekre is. Csak egy eset van a 2. § 1. bekezdésében, ahol ez a hatály azonnal életbelép és ez köztisztviselő-képviselők esete. Ha figyelembe veszem, hogy az, akit az a) pont alapján elbánás alá vonnak, kell, hogy erre már akkor elkészüljön, amikor az állások átszervezése terveztetik, majd elrendeltetik, majd pedig a megfelelő eljárás lefolytattatik, ha tekintetbe veszem továbbá, hogy akit fegyelmi úton helyeznek el, az már előre értesül arról, hogy cselekménye nem tetszik, hogy a fegyelmi eljárást ellene elrendelték, lefolytatják, EL jogorvoslatokon keresztülhajtják és még ehhez a terminushoz ezenfelül kap 6, illetőleg 3 hónapot, akkor nem tudom megérteni, miért ne legyen bizonyos várakozási ideje annak a köztisztviselő-képviselőnek is, akinek képviselői mandátuma a legtöbb esetben — hiszen ezt tapasztaltuk a közelmúltban — nem előre látottan és előkészületi lehetőségek megengedése mellett, hanem rendszerint hirtelen felbukkanó és rövid idő alatt lezajló politikai válság folyamán szűnik meg. Ezek mellett az elgondolások mellett pártolom Müller Antal t. képviselőtársam idevonatkozó indítványát. Ha ugyan egy kis keserű szatírát akarnék a dologba keverni, talán azt is mondhatnám, hogy a fegyelmileg elintézett ember több kíméletre tarthat igényt, mint egy országgyűlési képviselő, — legalábbis ahogy a szembenálló oldalakon egymás helyzetét 'méltányolni és elbírálni szoktuk — most mégis méltóztassanak megengedni, hogy a szatírát ennél a kérdésnél félretegyem és arra kérjem a pénzügyminiszter urat, hogy a kérdéses elhelyezkedési lehetőséget szolgáló időt megadni és Müller Antal t. képviselőtársam módosító indítványát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván nyilatkozni. Imrédy Béla pénzügyminiszter: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt a 2. §. kapcsán a tárgyalás befejezésekor az összes indítványokra reflektálnék, a Farkas Gyula és Müller Antal igen t, képviselőtársaim által felvetett^ kérdéshez már most hozzászóljak. Mindkét képviselő úr felszólalását igen nagy figyelemmel hallgattam és bár előre jelzem, hogy nem áll módomban elfogadni azt a módosítást, amelyet Müller Antal igen t. képviselőtársam javasol, mégis felfedeztem olyan méltánylásra méltó momentumokat az ő felszólalásukban, amelyeknek honorálása elől nem kívánok elzárkózni. (Helyeslés" a jobboldalon.) Nevezetesen tény az, hogy azok a képviselőtársaim, akik köztisztviselői pályájuk megszakításával vállalkoztak a törvényhozói tisztre, akkoriban még nem sejtették azt, hogy ilyen rendelkezés fog hozatni, amely pályájuk végleges megszakítására fogja őket kényszeríteni. Tény azonban az is, hogy amikor ezeket a rendelkezéseket hozzuk, amelyek a tisztviselők és nyugdíjasok terhére sok tekintetben hátrányosabb helyzetet teremtenek, mint amely ma fennáll, ,a kíméletnek foka, amely alkalmazást nyerne akkor, ha Müller Antal igen t. «képviselőtársam, javaslata teljes egészében elfogadtatnék, a képviselő-tisztviselőkre nézve állapítana meg aránytalanul kedvezőbb helyzetet. Ennek következtében bekapcsolódva abba a gondolatkörbe, amelyet Farkas Gyula t. képviselőtársam itt előadott, a feltételek bizonyos egalizálását látom indokoltnak, nevezetesen annak ia hathónapi időszaknak megadását tartom célszerűnek és helyesnek, amely a 2. §. 1. bekezdésének a) és b) pontjaiban szerepel. Ennek következtében azokkal a szövegmódosításokkal szemben, amelyeket Müller Antal igen t. képviselőtársam javasol, de azok részleges honorálása mellett bátor volnék itt egy másik módosító indtíványt előterjeszteni, amely a következőképpen hangzik (olvassa): «A javaslat 2. Vának 11. bekezdésében a hetedik sorban a «képviselők» szó után következő szöveg helyébe az alábbi szöveg volna felveendő: Az 1925 :XXVI. te. 182. §-nak «(4), (5), (9), (10) és (11) bekezdésében^ foglalt rendelkezéseket a jelenlegi megbízatásuk tartamára, illetőleg e megbízatásuk megszűnése után» (Zaj. — Halljuk Halljuk! a jobboldalon.) «továbbra is alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy a (10) bekezdésben meghatározott két év helyett hat hónap állapíttatik meg.» (Helyeslés.) Kérem a t. Házat, hogy ezzel a módosítással