Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-230
160 Az országgyűlés képviselőházának 230, Elnök: Szólásra következik 1 ? Patacsi Dénes jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar: T. Ház! En a 2. §-hoz négy módosítást nyújtottam be. Tettem ezt részben azért, mert nem fogadom el a bizottságosdit Az én véleményem szerint tudniillik az elbocsátásokat tessék a fegyelmi bírósághoz, onnan pedig a közigazgatási bírósághoz küldeni, Mert teljesen irreleváns a tisztviselői társadalomra nézve, hogy akár három-, akár öttagú bizottság fogja őt állásából kitenni és teljesen mindegy, hogy a két bizottság egyhangú és reánézve kedvező határozata esetén a miniszter diszkrecionális joga az, amely azt a tisztviselőt bocsátja el, akit,el akar bocsátani. A szakasznak helyesbítéséül el tudtam volna fogadni végső esetben azt, hogy a két egybehangzó bizottsági határozat után az illető reszortminiiszternek nem lenne jogában a kérdéses közalkalmazottat a szolgálatból elbocsátani. Köztudomású, hogy a tisztviselői kar — különösen ennek a javaslatnak törvényerőre emelkedése után — igen meg fogja gondolni, hogy a felsőbbséggel szemben ellenvéleményt merjen kockáztatni. Ha az illető reszortminiszter, bármennyire is tiszteletreméltó, olyan irányú javaslattal, vagy kívánsággal jön, hogy X. Y.nal szemben pedig meg kell indítani az eljárást, szeretném látni azt a tisztviselőt, aki szembe merjen szállni a miniszter akaratával, ha csak nincs elszánva arra, hogy soha életében nem fog előlépni, vagy előremenni. De ez még nem is minden. Mert ha csak a miniszter volna feljogosítva arra, hogy ezt az eljárást megindíthassa, ha az ember ebbe nem is nyugodnék bele, de valahogyan mégis valami olyan érzése volna, hogy: egy olyan magas, olyan felelősségteljes pozícióban élő úr, mint egy miniszter, talán nagyon meggondolja, hogy okkal, vagy ok nélkül elbocsásson valakit, akár személyi animózitásból is, mert hiszen ő is csak ember. De a javaslat szerint a mindenkori szolgálati főnöknek is jogában áll az, hogy azt billentse ki a helyéről, akinél azt jónak látja, akinél akarja. Ez_ teljesen képtelenség^ha nincs ennek a törvényjavaslatnak rejtett célja, illetőleg most már, hogy a plénum előtt a részletes tárgyalásnál vagyunk, nagyon is látjuk ennek a rendelkezésnek nyilt célját. A törvényjavaslatnak ez a szakasza az, amelyért ez a törvény megszületett. Engem nem lehet azzal áltatni, hogy pl. a lakbérek csökkentése volt a főcél, amiért az igen t. kormány idejött. Az igen t. pénzügyminiszter úr ne vegye tőlem rossz néven, ha azt mondom, hogy még nem láttam azt a nyolc millió pengős megtakarítást, amit a pénzügyminiszter úr tegnap említett a lakbérek csökkentésével kapcsolatban. (Imrédy Béla pénzügyminiszter: Az egész javaslattal!) Azt hiszem, hogy ez téves; lehet, hogy a mi értesüléseink is tévesek; valószínűleg a 3*5 millió és a 8 millió között lesz az igazság. Jobb, őszintébb, helyesebb, férfiasabb, a kormányhoz méltóbb lett volna, ha ennek a törvényjavaslatnak ezt a címet méltóztatott volna adni : a közszolgálati alkalmazottak radikális elbocsátása, létszámának krudélis csökkentése és megmondani, hogy nincs más programmunk, nincs más belátásunk, nincs más elgondolásunk, mint az, hogy a tisztviselői kar létszámát ilyen brutális törvényjavaslattal, ilyen szakasszal csökkentjük. Az előadó úr az ifjúságról beszélt és azt mondotta, hogy ez a szakasz azt is szolgálja, hogy az ifjúságot el lehessen helyezni. (Kálülése 1933 december 15-én, pénteken. noki-Bedő Sándor előadó: Erre nem mondottam, a másikra mondottam!) Szeretném felolvasni, ha volna időm, de nem élek ezzel a jogommal, mert megint kifogynék az időmből, de ha lesz egy kis alkalmam egy másik szakasznál, rá fogom olvasni az előadó úrra, hogy helytelenül alkalmazta ezt a kijelentését az előadó úr. (Kálnoki-Bedő Sándor előadó: Bosszul értette!) r Hiszen az ifjúság elhelyezkedését abban látják, hogy ebben a szakaszban ezt mondják:«.. .vagy egyéb fontos okok fennforgása» esetén akarnak tisztviselőket elbocsátani; már pedig ez a kitétel alkalmas arra, hogy a mindenkori kormányzat, tehát ez a kormány is, ha akarja, ha van elég tág lelkiismerete hozzá, politikai célokra használhatja fel ezt a tör- * vény szak ászt. Itt van a 2. %. a) pontja, amelyhez szintén módosítást nyújtottam be. A 2. §. a) pontja szerint hat hónapi szolgálatképtelenség esetén bárkit el lehet bocsátani a szolgálatból. A közszolgálatnak számtalan olyan ága van, pl. az államvasutaknál és a hasonló intézményeknél, ahol a szolgálatban szerzett akár rheumatikus, akár egyéb betegségek hat hónapon belül véglegesen nem gyógyulhatnak. Csodálkozom az egységes párt illusztris orvosképviselő tagjain, hogy nem kifogásolták ezt. (Andaházi-Kasnya Béla: Ott vannak az üzemi balesetek!) T. barátom is említi, hogy itt vannak pl. az üzemi balesetek. Az^általános vitánál már felsorakoztattam egy-két esetet, ezért fenntartom a javaslatomat, hogy méltóztassék továbbra is meghagyni a tizenkét hónapot, ahogyan az eddig is volt. Hogy az igen t. kormány és különösen a kormányelnök úr itt a racionalizáláson túl akar menni, annak ékes dokumentuma, amit ő az általános vitánál a mi felszólalásunkra, illetőleg Wolff Károly képviselőtársunk felszólalására mondott. Hogy el lehessen küldeni valakit, azt helyesnek tartom, azonban nem helyeslem, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy: «Nemcsak azért, mert racionalizálunk, hanem azért is, tniert csak olyan tisztviselői karral lehet rendes építőmunkát végezni, amely fegyelmezett». Az 1914. évi XVII. te 36. §-ának g) pontja szerint fegyelmi vétség a szolgálati fegyelem megsértése. Rendkívül szomorú volna, ha a közszolgálati alkalmazotti kar 68 esztendős érdemes, eredményes munkája után ennek a kormánynak eljövetele volt szükséges ahhoz, hogy ez a tisztviselői kar fegyelmezett legyen. A miniszterelnök úrnak a fegyelemre való hivatkozása nem a fegyelem biztosítása, hanem megrettentés akar lenni, ezt nyíltan megmondom, s azt hiszem, hogyha ennek a kormánynak, illetőleg a miniszterelnök úrnak lesz még alkalma élni ezzel a szakasszal, akkor ezt a megrettentést alkalmazni fogja minden körülmények között, ha a titkos választójogot nem fogja behozni. (Wolff Károly: Be fogja hozni!) En nem hiszem. (Wolff Károly: ígérte!) JSzeretném, ha a miniszterelnök úr ezirányú ígéretét beváltaná. ^,* Igen t. előttem szólott barátom azt mondotta, hogy el kell bocsátani a tisztviselőket, — azok jelentékeny százalékára célzott — mert racionalizálni kell. Erre azt válaszolom, hogy sajnos, « hogy a kormány az én javaslatomat és Petroivácz t. barátom javaslatát elutasította ^miert mi azokban azt kértük, hogy méltóztassék a kiszolgáltakat elbocsátani. A közszolgálati alkalmazottak egész sorozatát nyugdíjba lehet küldeni, de úgy küldessenek nyugdíjba, hogy élvezetébe lépjenek a törvényben biztosított jogoknak és
