Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának Ê3Ô. nyugdíjasokról. Az államnál a 639 millió pengőt kitevő személyi kiadásokból 236 millió pengőt tesz ki a nyugdíjasok eltartása. Ez az öszszes rendes kiadásoknak 23, a személyi kiadásoknak 37%-át teszi ki. Mindebből nyilvánvaló, hogy a leépítés szükségességét... Elnök: A képviselő úr a 2. §-hoz öt módosítást, illetőleg pótlást nyújtott be. Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy méltóztassék most, ebben a felszólalásában makid előadni, Payr Hugó: ,.. Éppen ezt akarom indokolni. A leépítés szükségességét mindenkinek nyilvánvalónak kell tartania, mert nem.' bírjuk el ezeket a költségeket és éppen ezért magát az elvet helyesnek tartam- Kérdés azonban, hogy ez a javaslat ebben a formájában megoldja-e ezt a problémát Annak az aggályomnak kell kifejezést adnom, hogy a javaslat 1. §-a, ^ amely a racionalizálással kapcsolatos nyugdíj azandók számát növeli, csak a nyugdíjterheket fogja növelni és a nyugdíj terheknek ilyen módon való novelese újalbib terheket ró a közületre, (Müller Antal: Ügy van!) amely a mai személyi kiadásokat sem bírja már fedezni. Azért kérem a miniszter urat, foglalkozzék azzal a gondolattal, hogy az állami alkalmazottak és általában a közalkalmazottak létszámának csökkentését ne a nyugdíljtenhek fokozásával, hanem a közalkalmazottak egy rétegének földhözjuttatásával próbálja megoldani. Tisztában vagyok azzal, hogy ez a legnagyobb problémák egyike, tisztában ivagyok ennek nehézségeivel is és egy pillanatig sem gondolom azt, hogy nyugdíjazandó miniszteri tanácsosokat, vagy nyugdíjazandó főtisat viselőket földhöz juttatással lehet végelbánás alá vonni. Azonban nemcsak miniszteri tanácsosokból áll a 'közalkalmazottak hatalmas tábora, hanem vannak vasúti bakterek és telekkönyvi Írnokok is, aki eljöttek a földtől azért, mert szüleik nem bírták az öt, vagy nyolc holdat felosztani a gyermekek között és akik valószínűleg boldogok lesznek akkor, ha újból vissza tudnak térni^ a röghöz, még a mai nehéz időkben is. Csak kérem a miniszter urat, hogy foglalkozzék ezzel a gondolattal, mert a fiataloknak álláshoz való juttatását és a nyugdíj terheknek csökkentését más módon elérni és elintézni nem lehet. Ami pedig magát az elbocsátások szükségességét illeti, ezzel kapcsolatban csak azt a kérést intézem a kormányhoz, hogy^ törekedjék minden körülmények között ezt a kérdést igazságosan megoldani. A szakasz második része intézkedik azokról a tisztviselőkről, akiket a feladatuk elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt el lehet bocsátani a közszolgálatból.

r Igen sokan vannak a tisztviselők társadalmában, sőt a nem tisztviselők rétegében is, akik ennek a szakasznak ettől a rendelkezésétől^ a magyar közigazgatás balkanizálódását féltik. Éppen ezért indokoltnak és f szükségesnek tartottam három olyan módosítást beterjeszteni, amelyek alkalmasak arra, hogy ezt az aggályt kiküszöböljék. T. Ház ! A régi törvények is, így az 1922 :XXX. megyei törvénybe beiktatott fegyelmi szakaszok módot adnak a kormánynak arra, hogy a nem megfelelő tisztviselőket és alkalmazottakat elbocsássa. Ha tehát a kormány újabb intézkedéseket tart szükségesnek azért, hogy az adminisztrációnak esetleges túltengéseit vagy kinövéseit leépítse, akkor kérnem kell a kormányt arra, hogy fogadja el | ütése 1933 december 15-én, pénteken. 159 azokat a módosító indítványokat, amelyek a megnyugtatás szempontjából, azt hiszem, teljesen kielégítenék úgy a köztisztviselői kart, mint a nagyközönséget. Három indítványt terjesztettem be. Az egyik arra vonatkozik, hogy a közalkalmazottakra nézve új minősítési törzslapokat vezessünk be. Ma a tisztviselők úgyszólván ki vannak szolgáltatva feletteseik, hivatali főnökeik minősítésének és véleményének.. Ma a hivatalfőnök csak véleményt mond a tisztviselőkről és nem ad választ olyan konkrét kérdésekre, amelyek alkalmasak arra, hogy az egész tisztviselőkart egy nevezőre hozzák. En úgy gondolom, ha olyan minősítési törzslapot kellene minden tisztviselőről vagy alkalmazottról kitölteni, amelyben konkrét kérdésekre kell a hivatalfőnöknek igennel vagy nemmel válaszolnia, akkor nem kellene attól félni, hogy a hivatalfőnök tetszésétől vagy nemtetszésétől függ egyes alkalmazottak sorsa. Ügy gondolom, lm egy minősítési törzslapon például ilyen kérdések szerepelnek, hogy tud-e az illető fogalmazni (Homonnay Tivadar: Hátha a főnöke nem tud fogalmazni?) — rögtön válaszolok erre is — jól bánik-e az illető a felekkel, volt-e már egy ötlete vagy gondolata a saját res sortja javára, ha ilyen konkrét kérdésekre kell válaszolnia a hivatalfőnöknek, akkor az illető tisztviselő elbírálásánál mindig meg lehet állapítani az illető értékét, meg lehet állapítani azt is, hogy a hivatalfőnök igazságosan osztályozott-e. Szükségesnek tartom ilyen törzslapok beállítását és felhasználását azért is, mert a végelbánás alá való vonás esetében a törzslapok megtekintése meg fogja könnyíteni az igazságos út megtalálását. Másik gondolatom az volt, hogy nem szabad a tisztviselők ifelett állandóan ott tartani a Damokles-kardot, nem szabad őket annak kitenni, hogy állandóan rettegjenek és minden elhatározásuknál, minden intézkedésüknél vagy minden véleménynyilvánításuknál attól kelljen félniök, hogy mit fog ehhez szólni a felsőbbség és nem fognak-e ezért vagy valamely intézkedéséért retorzióval élni. Ezért indítványoztuk azt a módosítást, hogy a tisztviselők ne állandóan, hanem csak bizonyos időszakonként, mondjuk három évenként kerüljenek revízió alá. Három, vagy négyesztendős időközök alatt nyugodtan dolgozhatik egy tisztviselő és nem kell attól félnie, hogy esetleges kormányváltozás vagy politikai változás esetén azonnal elbocsátják. (Homonnay Tivadar: Képviselőválasztás kicsinyben!) T. Képviselőház! Harmadik indítványom pedig az volt, hogy a tisztviselőtársaik sorsa felett dönteni hivatott zsűrinek, bizottságnak függetlensége is biztosíttassék azáltal, hogy a minisztériumot vezető miniszterek ne bármikor vonhassák vissza az ő megbizatásukat, hanem a miniszterek három évre legyenek kötelesek az illető bizottságokat kinevezni. Ezt a három módosító indítványt terjesztettem elő. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a három indítvány nem változtat a javaslat intencióin és lényegén, (Homonnay Tivadar: Sajnos!) ellenben alkalmas arra, hogy megnyugtassa úgy a tisztviselőket, mint a közönségnek azt a rétegét, amely attól fél, hogy ennek a törvénynek végrehajtása rossz kezekbe, esetleg olyan kormány kezébe kerülhet, amely talán azzal visszaélni hajlandó. Tisztelettel kérem módosító indítványaim elfogadását.