Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-230

Az országgyűlés képviselőházának Ê3Ô. vetkező esetben szabad más bírósághoz a bírót áthelyezni (olvassa): «a) Ha a bírósági szervezetben törvényhozási intézkedések folytán változás történik.» Hasonlóképpen érintetlenül marad az 1871 :IX. te. 12. §-a, amely a hivatali állomások törvény általi 'megszüntetése esetén teendő intézkedésekről szól. Szóval az az elv, hogy bíróságot, bírói állást csak törvény útján lehet megszüntetni, a szőnyegen levő javaslat által semmi tekintetben érintve nincs. Ami (közöttünk a félreértést okozza, az a 2. §-nak az a szóhasználata, hogy az első be kezdés a) pontja azt mondja (olvassa): «Ha az ezt megállapító határozat keltétől számítva...» Első pillanatra úgy tűnik fel, mintha Wolff Károly igen t. barátom aggodalma alapos volna. Megengedem, hogy adhat ilyen értelmezésre impulzust á szövegnek ez a szóhasználata, de helyesen analizál via ezt a kérdést, rögtön eloszlik a kétely. Bíróságot, vagy valamelyik bírói állást tudniillik csak törvényhozási intékedéssel lehet megszüntetni. Ha mármost ennek a törvényhozási intézkedéssel történt megszüntetésnek a következtében valakinek a szolgálatára szükség nincs, azt a határozatot, hogy van-e szükség az illetőnek a szolgálatára vagy nincs, már a miniszter hozza meg. Es itt erről a határozatról van szó, nem pedig arról a határozatról, amely magát az állást, vagy a bíróságot szünteti meg. így azt hiszem, hogy mivel ez a határozat okszerű következménye a törvény rendelkezéseinek, kétség nem támadhat a felől, hogy a törvényjavaslat azt a nagy közjogi elvet, hogy bíróságokat vagy bírói állásokat másként mint törvénnyel megszüntetni nem lehet, egyáltalában nem érinti. Ezáltal Wolff Károly igen t. képviselőtársam kétségei, azt hiszem, eloszlanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik % Patacsy Dénes jegyző: Temesváry Imre! Temesváry Imre: T. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatban a szabályszerű elbánás alá vonásra vonatkozó rendelkezések tekintetében két esetben látok fennforogni olyan körülményeket, amelyek az eddig fennálló szabályainkkal ellentétben állanak. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az egyetemi tanárokra vonatkozó (7) bekezdés, amely a szabályszerű elbánás alá vonás tekintetében az egyetem autonómiáját nem veszi teljes mértékben figyelembe. Ezért bátorkodom ebben a tekintetben a bekezdés eredeti szövegével szemben egy új szöveget ajánlani, amely a következőképpen szólana (olvassa): «(7) Egyetemi nyilvános rendes és rendkívüli tanárok szabályszerű elbánás alá vonásánál a (4) bekezdésben említett előzetes eljárást az egyetemi tanács indítja meg. A vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására az eljárást meg kell indítani. Az eljárásban közreműködő háromtagú bizottságot az egyetemi tanács az érdekelt egyetemi kar rendes tanáraiból, az öttagú bizottságot saját kebeléből a rektor elnöklete alatt esetről-esetre alakítja meg. A szabályszerű elbánás alá vonás elrendelése tekintetében a vallás- és közoktatásügyi miniszter a háromtagú bizottság javaslatára az öt tagból álló bizottság meghallgatása után határoz.» Indítványozom továbbá, hogy a 2. § (7) és (8) bekezdései közé mint új bekezdés a következő szöveg vétessék fel (olvassa): «(8) Hitfelekezeti iskolák és kisdedóvódák tanárainak, tanítóinak és óvónőinek szabályszerű elbánás alá vonásánál az eljárás megindítása és az eljárásülése 1933 december 15-én, pénteken. 157 ban közreműködő háromtagú és öttagú bizottságok megalakítása tekintetében az 1914. évi XXXVI. te. 30. és 38. §-ainak rendelkezései megfelelően alkalmazandók.» Az általam javasolt első módosító indítványomban jóformán csak a bizottság összeállítása tekintetében van az eredeti szöveggel szemben eltérés. (Eckhardt Tibor a terembe lép és helyét elfoglalja. — Elénk éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) T. Képviselőház: Méltóztassanak megengedni, hogy megragadjam az alkalmat, hogy amidőn Eckhardt Tibor igen t. képviselőtársunk angliai útjáról visszatért, (Elénk éljenzés és' taps.) nemzetünk érdekében kifejtett hazafias működéséért az országgyűlés nevében köszönetet mondjak. Isten áldása kísérje az ő munkáját! (Elénk helyeslés, éljenzés és taps. — Eckhardt Tibor meghajlással köszöni meg az üdvözlést.) Amint említeni voltam bátor, az eredeti szöveggel szemben az eltérés itt az, hogy az öttagú bizottság összeállításánál az államtitkár vagy osztályfőnök elnöklete (helyett a bizottságnak az elnöki tisztét a rektor fogja ellátni. Tisztelettel kérem, méltóztassanak mindkét indítványomat elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula; Mélyen t. Képviselőház! Tisztelettel vagyok bátor azt a két módosítást, amelyeket ehhez a szakaszhoz beadtam, pár rövid szóval megindokolni. Ezekkel a módosításokkal azt a célt akartam szolgálni, hogy biztosítsam a kormánynak áz alól az ódium alól való meneködését, amely szerint, azok a rendelkezések, amelyek a 2. §-ban vannak, politikai célra is kihasználhatók. Ha a kormány nem akarja, hogy alaposan illessék azzal a váddal, akkor módját kell ejtenie annak, hogy a jury összeállításában, határozatainak meghozatalában és eljárása módozataiban legyenek olyan biztosítékok, amelyek azt a tisztviselőt, aki ellen a kormány végelbánás alá vonást határoz el, biztosítják a tekintetben, hogy ennek a végelbárás alá vonásnak semmi néven nevezendő politikai jelentősége, politikai okai vagy politikai céljai nincsenek. Ezt én azzal látnám kikerülve, ha egyrészt a legmesszebbmenőén méltóztatnék gondoskodni arról, hogy a tisztviselő védekezhessék a végelbánás alá vonó bizottság előtt nemcsak saját személyében, hanem esetleg tanuk bejelentésével és bizonyítékok előadásával is, másrészt ha méltóztatnék azt a juryt úgy összeállítani, hogy abban ne legyen meg a hivatalfőnök vagy a miniszter abszolút többsége. Az, hogy a miniszter úr hozzájárult ahhoz, hogy egy közigazgatási bíró is helyet foglaljon az ötös bizottságban, még nem biztosítja a tisztviselőt a felől, hogy ott abszolút tárgyilagos ítéletet fognak hozni. Ha méltóztatnak az én módosításomhoz hozzájárulni és a szakaszt úgy megállapítani, hogy két bíró és két tisztviselő legyen a bizottságban, akkor talán nagyobb biztosíték volna a tisztviselők számára a tekintetben, hogyha őt végelbánás alá kell vonni, az nem politikai okokból történik. Ugyanezt célozza másik módosításom is, amelynek értelmében kimondanánk, hogy nem lehet csak egyszerű szótöbbséggel a végelbánás alá vonást kimondani, hanem ahhoz minősített szótöbbség kell. A háromtagú bizottságban legalább kétharmad, az öttagú bizottságban legalább négyötöd szótöbbség — ha már nem